ᴴᴼᴸᵀᴾᴼᴺᵀ [ᵐʸᵍ]

21. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

Sookie az, aki jó néhány órára eltűnik és Goo nem megy utána. Azt mondja, most hagyja, hadd eméssze a dolgokat. Időt vett el annak az embernek az életéből, aki megérinthette őt egyszer és bármit is jelentsen a végzet; nem lehet ugyan az, mintha lelkitársak lennének. 

Mivelhogy Goo szerint még mindig nem állok készen a látó kísértettel való találkozásra, beiktatunk egy terápiás ülést. Szó se róla, nem haladunk jól. Nem tudok Goo kérdéseire koncentrálni, miközben a fejem tele van az utóbbi két napban történt eseményekkel és rengeteg kérdőjellel. Megint a szüleimről beszélgetünk, de hiába minden próbálkozása, Goo nem tud elég mélyre ásni bennem. Nem hagyom neki.

Foglalkoztat egy kérdés, ami mindegyik másiknál jobban zavar, mert csak a magam részéről tudnám megválaszolni. Este tizenegy körül jár az idő, a mindig csendes környék most a szokottnál is hangosabban kong az ürességtől. 

- Ma éjjelre magadra hagylak - mondja Goo a fürdőszobaajtónál ácsorogva. - A védelem folyamatos lesz, de nyugodt pihenésre van szükséged. 

- Az így nem fog összejönni - kezdem, zavartan sétálok a nappali ablakához. - Neked is érezned kell, hogy akkor vagyok nyugodtabb, mikor itt vagy. 

Goo hallgat, de a hallgatása is sokatmondó. 

- Mióta Ryeo kimondta, hogy lelkitársak vagyunk és rosszul lettem a buszon; sokkal erősebben érezlek - valósággal letaglóz az az őszinteség, amivel beismerem ezt az egészet Goo-nak. - Az a valami, a kötelék közöttünk erősebb lett. Ne mondd, hogy te nem érzed!

- Sok minden mást is érzek ezzel együtt, amiket te nem, Yoongi. Ezért foglak magadra hagyni éjszakára. Holnap majd beszélünk.

- Miről? Minden másról, csak erről nem? Miért kerülöd a témát? 

- Mert nem értek hozzá. Ahogy te sem, úgy én sem tudok mindent. Ráadásul van más, ami szintén aggaszt és próbálom átgondolni, melyik kérdéseket tegyük fel a banyának. 

- Pontosan mi más aggaszt?

Egyet pislogok és Goo már a galérián van. A korlátnak támaszkodik, onnan néz le rám és az alakja halványabb, mint eddig valaha. 

- Nem emlékszem arra, amit láttál délelőtt. Amire azt mondtad, átélted, de mégsem te voltál. Az a látomás, vagy emlék nekem már nincs meg. 

- Tessék?

- Te még emlékszel rá?

Hogy emlékszem-e? Így, hogy kérdezi, felrémlik előttem a véres haja, a mozdulatlan, de még nem halott Goo, ahogy kiszolgáltatottan, a halál küszöbén hever a padlón; és a gyilkosa szemével néztem őt. Remegni kezd a kezem, ahogy az ablakpárkányt szorítom.

- Igen.

- Furcsa. Mintha átadnám neked az emlékeimet, hogy aztán én elfelejtsem őket. 

Ryeo egy szóval sem említett ilyet. Azt igen, hogy Harin is felejtett, de attól még nem adta át a lelkitársának az emlékeit. 

- Nem véletlenül hallgatott el előlünk információkat - mondja Goo a gondolataimra reagálva. - Harin sem mondott el mindent nekem. Akármi is az oka, ezen nem fogunk rágódni. 

- Átugrasz fontos részeket. 

- Lassítanunk kell - sóhajt fel fáradtan. - Sok minden történt és tényleg szükséged van pihenésre. Érzem, mennyire kimerültél lelkileg is. 

- Mikor látogatjuk meg a banyát? 

Goo a lakás ajtajához sétál, az alakja kezd halványulni, miközben átmegy a falon.