ᴴᴼᴸᵀᴾᴼᴺᵀ [ᵐʸᵍ]

2. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

Muszáj magam köré tekernem a takarót, amíg kimegyek reggel mosdóba, meg lefőzök egy adag kávét. Mocskos módon hideg van és emiatt a hangulatom sem a legjobb. Kevés az egy takaró, viszont nem terveztem még egyet beszerezni. Ám mikor ránézek a konyha falán lévő kis hőmérőre, meggondolom magam: de, kénytelen leszek venni egy vastagabbat. Egy éjszaka alatt hét fokot zuhant a hőmérséklet.

Miközben a kávét iszom, a dohányzóasztalon szétszórt dalszövegeimre pillantok. Ma egyet be fogok fejezni. Addig nem alszom, amíg nincs kész.

Délelőtt tíz körül érek vissza, a műanyag táskába csomagolt paplant kiterítem, hogy szellőzzön az anyag, aztán neki fogok a fürdőszobai izzó cseréjének. Ahogy sejtettem, két széket egymásra tenni nem egy életbiztosítás. Végül majdnem fél órás szenvedés után, frissen duplájára megnyújtott gerinccel végzek és melegen ajánlom, hogy ne mostanában kelljen újból izzót cserélnem. Fejben az ingatlanost fenyegetem.

Ránézek a kazánra is, de rendesen működik. Minden radiátor meleg, a hálószobában viszont továbbra is hideg van. Nevetséges lenne, ha pont ott spórolták volna ki a szigetelést. Eddig ez a lakás nem érte meg az árát.

Három kemény óra után dobom le a tollat az asztalra, ami végül legurul a padlóra és legszívesebben belerúgnék. Nem jutok egyről a kettőre, képtelen vagyok befejezni a dalszöveget.

- Jae... - könnyű lenne őt hibáztatni ezért a megcsömörlésért, de már azelőtt se haladtam a munkával, hogy szakítottunk volna.

Tehetetlenségemben úgy döntök, jót fog tenni némi friss levegő. Összekészítem a szemetet, egy nagyobb szatyorral együtt lépek ki a lakásból. A lépcsőfordulónál azonban kis híján neki ütközöm valakinek.

Egy idős asszonyba botlottam, aki pillanatnyilag elveszítette az egyensúlyát és, ha nem kapok szabad kezemmel utána, zuhan egy jó tíz lépcsőfokot.

- Maga? - néz fel rám, a tekintete nem éppen barátságos. Mindenesetre kellemes első találkozás. Ő lehet az, aki a hetedik emeleten lakik.

- Új lakó vagyok, a nevem Min Yoongi.

- Min Yoongi... - ismétli, mintha nem tetszene neki a hangzása. - Melyik lakás a magáé, Min Yoongi?

- A harminchármas, a harmadik emeleten.

Már a nyelvem hegyén van, hogy felajánlom neki a segítségem, amennyiben bármikor szüksége lenne rá és nem haladja meg a képességeimet az intézkedés. Az asszony viszont ekkor belenéz a szemembe, a tekintetétől akaratlanul is hátra hőkölök.

- Milyen kár - mondja, a fejét rázza. - Költözzön el onnan!

- Mi a faszról beszél? - csúszik ki a számon az illetlen kérdés, mert se a viselkedését, se a szavait nem értem. Ez a nő most lát engem először és azt akarja, hogy takarodjak el innen. - Tegnap költöztem be.

- Ha maga nem megy el - kezdi, közben megkerül és a szatyrait erősebben markolva távolodni kezd tőlem. - Majd ők kiüldözik a lakásból.

- Kik? - fordulok utána, de már tudomást sem vesz rólam. Legalábbis úgy tűnik, aztán a következő fordulónál megáll és visszanéz rám. - Mégis kik üldöznének el, mikor magán és rajtam kívül nem lakik itt senki?

Ez az asszony ugyan olyan hibbant, mint az ingatlanos.

Nem válaszol, csak felsétál a lépcsőkön. Beugrik, hogy tegnap láttam, amint az ötödik emeleten lévő egyik lakásból fény szűrődik ki. Vajon rájuk gondolt, azokra a lakókra? Nem vagyok itt huszonnégy órája és eddig csak a hóbortos nénivel sikerült összefutnom. Remélem, a többi lakó normálisabb, mint ő. Ha nem, hát tényleg olyan lesz, mintha diliházba költöztem volna. Csak nehogy az öreg asszony mentális szintjén végezzem én is.