Határok nélkül - Radioapple

2. - Mennyből az angyal

Lucifer POV (szemszögből):

Beléptem a szobámba. Egy pillanatra hallottam valakit, de nem volt ott senki. Ez is valószínűleg csak egy hülyeség amit az agyam kitalált. Aludni akartam menni, de még csak hat óra volt.

Mondjuk, ki a faszt érdekel hogy mikor megyek el aludni? Egy kibaszott felnőtt ember vagyok!

Lefeküdtem aludni, amikor Charlie csapata ki az ajtót.

"Charlie! Te jó szagú úristen, tudod mennyire megijedtem?" Lucifer felnézett Charlie-ra.

"Hát te? Máris alszol?" Kérdezte Charlie.

"Egy kibaszott felnőtt ember vagyok, akkor megyek aludni amikor szeretnék! Akarom mondani, igen, kissé fáradt vagyok." Mondta Lucifer.

"Ooooké... Egyébként, láttad Alastort? Eltünt."

Külső POV:

Lucifer egy pillanatra lefagyott. Mi van ha mégis csak volt valaki a szobájában..?

"Charlie, biztosithatlak róla, hogy itt nem járt." Mondta Lucifer. "Elvégre miért itt lenne?

"Nem tudom, Angel azt mondta itt nézzem meg." Mondta Charlie "De nem akartalak zavarni, bocsi."

"Ne, én hibám. Lekellett volna mennem, csak nem éreztem o-... Ne törődj vele."

Charlie át sétált Luciferhez és leűlt mellé.

"Biztos rendben vagy? Amikor... Nem... Észrevettem hogy nem vagy annyira társasági ember." Mondta Charlie aggódva. Míg Alastor, az ágy alatt átkozta magát amiért egyáltalán belépett a szobába, és mivel megtette, most végig kellett hallgatnia egy eléggé privát beszélgetést.

És persze, a legutóbbi támadás miatt, nem tudott telepottálni mivel valahogy úgy sebezték meg hogy amíg nem gyógyul meg teljesen, nem tudott telepottálni. Micsoda véletlen.

"Nos... Nem tudom. Nem hiszem hogy értenéd. Amikor valaki közelében vagyok... Valahogy leblokkolok. Nem... Egy kicsit nehéz elmagyarázni." Mondta Lucifer. Egy kicsit szomorúan nézet Charlie-ra.

Charlie-t széttörte hogy így kell látnia az apját.

"Hagyd rá. Rendben leszek. Tényleg." Mondta Lucifer.

Charlie nem tudta mit mondjon. Az apja elmondta neki hogy érzett, de ő nem tudta hogyan kellene most reagálnia. Lehet jobb lenne ha valaki olyannal beszélne aki a saját kor csoportjában van.

"Rendben. Ha tudok bármiben segíteni, szólj." Mondta Charlie, majd megölelte Lucifert és ki lépet a szobából.

                                            ***

Nem sokkal később, Alastor úgy döntött ki megy végre Lucifer szobàjàbol, mivel arra következtetet hogy màr elaludt.

Lassan felàlt, halkan elégé hogy ne ébresze fel Lucifer-t. Ahogy rà nézett, mintha a szíve kihagyott volna egy dobanàst. Pontosan úgy nézet ki mint egy kis gyerek aki rosszat àlmod. Mondjuk, lehet a legutóbbi nem is hazugság, mivel eléggé forgolodott.

Alastor egy kicsit közelebb ment hozzà. Lucifer összeszorította a pàrnàjàt egy kicsit. Valószínűleg rosszat àlmodot. Aztàn megfordult. Alastor felé.

Alastor egyre közelebb ment hozzà, és egyre több olyan vonàst vett észre rajta, amit azelőtt még nem.

Aztàn Alastor leült Lucifer mellé. És egyszercsak körbe karolta Alastort és magàhoz ràntota. Alastor meglepetten nézett rá újra Lucifer-re aki olyan szorosan tartotta magához Alastort hogy lehetetlen lett volna Alastor-nak úgy elmennie hogy Lucifer ne kelljen fel.