Határok nélkül - Radioapple

9. - Festék

Külső POV:

A csapat végre befejezte a "játékokat,, és Alastor végre visszamehett a szobájába ( amit még mindig Lucifer-rel együtt használt ).

Óvatosan kinyitotta az ajtót, nehogy felébresze Lucifert. Amikor viszont belépett Lucifer-t nem látta sehol az ágyban. Aztán rá jött hogy az asztalnál ült. De nem volt ébren. Elaludt. Alastor mosolya szélesebb lett egy kicsivel ahogy meglátta a nyugodtan alvó testet. Oda sétált majd két dolgot is észrevett. Az egyik az volt hogy egy papíron aludt, amire valamit el is kezdett festeni, de nem látta mi volt az, mivel arccal előre esett rá a papírra, ahogy elaludt.

A másik az volt hogy az arca könnyes volt. Valamin sírt. Alastor elgondolkodott mi történhetett, de nem jutott semmire. Végül jobbnak látta hogy át vigye az ágyba mivel az asztalnál csak ne hagyja már. De amint felemelte, észre vette mit festett.

A papíron saját magát látta. Nem volt teljesen befejezve, de jól nézett ki, teljesen realisztikusan.

Alastor elcsodálkozott, Lucifer rajz tehetségén, aztán rájött hogy még mindig tartotta a testét, pont úgy mint amikor elkapta Charlie "játékában,,. Aztán észrevette hogy sokkal könnyebb, mint aminek látszik. Ami nagy szó, mivel amúgy is nagyon ( NAGYON ) könnyűnek látszik.

Szóval végül letette az ágyukba majd kiment. Valakivel muszály volt beszélnie. És tudta is ki lehetne megfelelő erre a célra.

                                            ***

Rosie a kis boltjában beszélt egy random kanibállaly amikor meglátott egy ismerős arcot.

"Alastor? Alastor! De jó látni! Milyen rég nem láttalak!" Mondta Rosie.

"Hello Rosie." Mondta Alastor.

"Hm... Egy kissé rossz hangulatban vagy, ugye?" Kérdezte Rosie.

"Nos..." Kezdte Alastor de Rosie egyből félbeszakította.

"Hm, ne aggódj, gyere! Úgy nézel ki mint akire rá férne egy kis beszélgetés!" Mondta Rosie., majd berángadta Alastort egy rejtetebb helyre. "Nos. Mi történt?"

"Hát... Találkoztam valakivel..."

"Úúú... Lehetne hogy régi aszex barátom mégis szerelmes?"

"N-... Nem hinném... Vagyis... Lehet, de..."

"Értem. Szóval, találkoztál valakivel. Barátok vagytok?"

"Hát. Nem mondanám."

"Szóval roszban vagytok."

"Igen. Azt hiszem."

"Tehár, probáld meg leírni hogy érzel vele kapcsolatban."

"Hát... Öhm..."

"Oké, mindegy. Akkor mond meg mit szeretsz benne."

"Nos... Külsőleg vagy belsőleg?"

"Hát. Kezdjük a belsővel. Milyen tulajdonságai vannak ami neked tetszik? Olyan tulajdonságok amik kivételssé teszik ezt az embert."

"Hát... Nagyon önzetlen. Mindig segít másokat akkor is ha az saját maga ellen van. Megértő és segítőkész..." Mondta Alastor és bár nem vette észre egy kicsit belepírult, mire Rosie egy kicsit kuncogott.

"Már ennyiből meglehet mondani hogy tetcik neked. De a biztonság kedvéért, külsőre mit szeretsz benne?"

"Hát... Igazából mindent. De ha válsztanom kell... A mosolya. Vagy lehet a haja. De a szemét is imádom."

"Hm. Próbáld meg leírni hogy néz ki." Mosolygott Rosie.

"Hát. Általában egy fehér ruhában jár. Göndör szőke haja van, de általában úgy fésüli be hogy egyensnek tünjön. Nagyon alacsony, és vékony."

"És ő egy bukott angyal?"

"Hm? Honnan tudtad?"

"Ahogy leírtad úgy gondolom nem lehet más."

Alastor lenézett. Valahogy bele szeretetet egy emberbe akit utálnia kellene. Ráadásul az egyik ismerőse apja. És az az ismerös nem is más mint Charlie Morningstar, a pokol hercegnője.

"Hm..." Mondta Rosie "Lehet még nem álsz készen rá hogy szembesülj az érzéseidel. De ez nem baj. A végén rá jössz."