Vajon igazi? / Hepi ff/ Befejezett

3.

                                                                       A Koncert

2024. június 4. vasárnap

A nagy nap. Számomra. Na lényegtelen. Egész nap ezt szajkóztam, de komolyan. Persze Sára megbékélt, és a ma estét az osztálytársánál fogja tölteni. Annyit mondtam ma, hogy mi lesz este, hogy anya már ott tartott, hogy nem fog elengedni. Remélem, hogy ezt csak viccnek szánta, mert akkor sürgősen vonja vissza, mert ez nagyon nem röhejes. A példaképimről van szó. Jó, kábé egyévesek vagyunk, de akkor is. Ez van, nem  mintha szeretném Justin Bieber-t. Nem teljesen, ez csak egy példa.

Na. Délelőtt otthon döglöttem, és nem mentem ki az ágyamból egy percre sem, hanem sorozatot néztem. Érdekes volt, mindenkit lemészároltak, végül a főhős győzött. Soha nem értettem a könyvekben, hogy miért mindig a jónak kell győznie, vagy miért mindig Happy enddel zárulnak a sztorik, Kéne egy jó befejezés, amitől az olvasó azt akarja, hogy legyen folytatás. Én ezeket a könyveket szeretem (nem is olvasok sokat). Vagy mondjuk győzzőn egyszer a gonosz! Az milyen jó lenne már! A főszereplő meghal, a boszi uralja a világot. Persze, ilyen könyvet senki nem akar írni, mert egyes bestseller íróknak annyira szívükhöz nő a kedvencük, hogy nem hagyják kárba veszni. A mai könyvek olyan furák... Minden csak romantikus, alig van fantasy, ami izgi is lenne. A Percy Jackson ide sorolható. Na az aztán nagyon jó könyv!

Ezért is nézek jobban sorozatot, nem pedig olvasok. Mert a filmekben könnyebben felfogni a sztori lényegét, és teljesen magába szorítani. imádok filmet nézni, van vagy 100 filmem itthon, mégis a Netflix a hű barátom. Előfizettem rá. Így is havi megnézek vagy húsz filmet, aztán mire sajnáljam azt a háromezer forintot? Könyv nem nagyon jön ki belőle, akkor is csak egy, itt meg lehet korlátlanul élvezni a műsort. És ez a HBO-nál is így van, mega Disney plusznál. Ez az életem. Ha már a gimis éveim szarak voltak, a privát életemet élvezzem!! Nekem ez az elvem, bát nem tudom, mások mit gondoltak... A saját véleményem a lényeg😊

     A délelőtt túléltem. Aztán a délután már stresszes volt, mert fingom nem volt, hogy mit vegyek fel. Ráhagytam, gondolva, hogy Hannával majd úgyis kiválasztjuk. Aha persze. Ő ugyanis már a kész szettjében jött. Vagy fél órán át filóztunk azon, hogy mibe menjek. Végül egy fekete egyberuha mellett döntöttem.

Szerintem jó néz ki. Mindegy az. Anyuék nem voltak otthon, elindulhattunk. Mivel semelyikünknek sincs jogsija -és egy ideig nem is lesz- tömegközlekedéssel kellett mennünk, aminek egyáltalán nem örültünk. És meg is volt az oka.

-Azta, milyen kerek mellek! - ordította el magát egy srác metrón. Olyan tizennyolc év körül lehetett, egy másik fiúval volt együtt.

-Befognád? -kérdeztem csípőből.

-Miért? Zavar? – nézett rám szemtelenül.

-Most, hogy így mondod, igen. Nincs jobb dolgod, int engem kukkolni?

-Nincs-rázta a fejét még mindig vigyorogva.

-Látom.

-Szingli vagyok-jelentette ki ünnepélyesen, mire többen értetlenül néztek rá. Mint mi.

-És ezt kikérdezte? - meredt rá unottan Hanna.

-Láttam a szemében, hogy kíváncsi rá. – mutatott rám. Közben kezdett besötétedni, a metro pedig megállt.

A fiúkat végre elkerültük, és mehettünk a tényleges helyszínre. Egy diszkóba. Ami egyébként egy házra hasonlított belül, de az lényegtelen is volt. Később már nem. A zene úgy üvöltött, hogy szerintem az egész kerületben hallani lehetett a zenét. Letelepedtünk Emmával egy kis zugba aztán ott beszélgettünk, meg koktélt ittunk.