Vajon igazi? / Hepi ff/ Befejezett

13.

Achilessel végig beszélgetünk az egész estét, és tökre jó fej egyébként, bár nem jönnék vele.

- Volt már barátod? -tette fel a kérdést.

- Nem - sütöttem le a szememet.- Neked?

- Ebben az életben már nem lesz barátnőm - mosolyodott el. És megértettem.

- Sokan csúfoltak miatta? - kérdeztem félénken.

- Áááááá nem, csak 3 szor váltottam sulit. - magyarázta röhögve, de láttam a szemében a szomorúságot.

- Sajnalom. Ha ez boldogít, akkor én nem ítélek el.

- Te minimum rendes vagy - vigyorgott.

- Na és van fiú a dologban? - húztam fel az egyik szemöldökömet.

- Nem rólam van szó most. Amúgy nem ők azok a barátaid? - mutatott mögém, ahol Benit és Hannát láttam közeledni. Fasza. Ezekszerint Bencét nem érdeklem. Hanna elengedte a srácot, és hozzám rohant.

- Úgy sajnálom, hogy ott hagytunk! Nem lett volna szabad - mondta könny áztatta szemekkel.

-Semmi baj. Vele mi van? - céloztam Hepikére.

- Szerintem lefeküdt a csajjal. 2- szer találkoztunk vele, mindkétszer annyira közömbös arccal nézett, mintha nem is ismerne, ha pedig ismerne is, akkor undor kunkorodott az arcán. Mindent megtett azért a ribizliért, hogy egy egyéjszakás kalandra elvigye , aztán meg minket lepattintot.

- Mi van, ha én most szeretnék egy kicsit egyedül lenni, távol mindenkitől, és a fesztiválon kívűl?

- néztem egyszerre Achillessre, Hannára és Benire.- Eltudnád nekem intézni, hogy egy ideig ki tudnék e menni, de aztán vissza jöjjek? - intéztem a kérdést, az utóbbi fiúhoz.

- Megyek.

- Kösziiiiiiiiii - adtam neki egy pacsit, majd Hannát is megöleltem. - Hiába vagyunk néha rosszaban, mindig is te leszel a legjobb barátnőm. - suttogtam a fülébe.

- Nekem is te - ölelt vissza. 

Halika! Tudom mostanában kevés rész van, és nem olyna hosszú, és ez azért van, mert nincs annyira ihletem. Bocsi érte. Ha tetszik szavazás - olj, és kommentelj.

                                                                                                       Puszika: Jázmin