Vajon igazi? / Hepi ff/ Befejezett

7.

2024. 06.13.

Ma van a suli utolsó napja. És persze hogy felelünk meg dogákat, mert miért ne? NEM RÉSZLETEZNÉM A MAI NAPOT, MERT NINCS ÉRTELME. Felvettem egy szettet, majd Hannával elmentünk a suliba. Rengeteget szenvedtünk a dolgozatokkal. De majd meglátjuk...

Délután elpakoltam az összes sulis dolgaimat, szeptemberig nem nagyon szeretném látni őket. Hanna azt tervezte el, hogy menjünk el piknikezni az egyik közeli parkban. Én meg beleegyeztem. Most miért ne? Balul nem sülhet el...

Elővettem egy vászon táskát, majd raktam bele mindenféle kaját, ami egy piknikezésre kellhet. Plusz teló, illetve lakáskulcs. Hanna már a parkban várt, ahol megvolt terítve a kockás lepedő. Hogy neki honnan vannak ilyen cuccai...

-Szia!- ugrott fel, majd szorosan megölelt. – Mizu?

-Semmi. Végre vége van a sulinak!!!!!!- ugaráltam.

-Nekem is ez járt a fejemben- mondta.

-Ja. Ennyi mi is megérdemlünk.- értettem egyet, és leültem mellé. Belenyúétam a táskámba, és lovettem belőle egy doboz Pringlest, és egy Oreós Milkát.

-Te aztán felhízlalsz, nem?- röhögött fel Hanna.

- Úgy van!- bólogattam. 

- Na mit csinálunk? – tette fel a kérdést a barátnőm.

- Nem tudom- mondta őszintén.

- Akkor? – röhögött. – Van egy ötletem! – beállítások ki.

- Meg is osztod velem? – kíváncsiskodtam.

- Ott jönnek- mutatott mögém, mire visszanéztem , és elkerekedett a szemem.

- Te komolyan meghívtad Benjaminékat? – tettem fel a kérdést.

- Persze- bólogatott meggyőzően.

- Sziasztok! – értek oda hozzánk a fiúk.

- Helló- köszöntem nekik. – Hogy – hogy ide jöttetek?

- Hanna hívott- ült le mellém Benjamin, mire én kérdőn néztem az említett személyre.

- Mi van? Gondoltam elleszünk velük...

- Persze... - dünnyögtem magam elé.

- Köszi – vette ki a chipset Bence a kezemből, majd a fele tartalmát a kezébe(?) vette.

- Hé, a csipszem! Most vehetsz nekem újat! – vágtam be a durcit.

- Fagyi nem lesz jó?- kérdezte pimasz mosollyal.

- Jó lesz... - mondtam.

- Na akkor mit csinálunk? – tette fel a költői kérdést Benjamin.

- Mi lenne ha megismernénk közelről megismernénk egymást? – vetette fel az ötletét Hanna.

- Oké. – egyeztem bele.

- Én 17, Dina pedig már 18 -válaszol helyettem is Hanna.

- Az jó -rágózott Bence, megint a chipsemet ette. Szegényke...

- Gondolom ti tudjátok mennyik vagyunk... - mondta Benisso .

- Igen. – mondtam.

- Nagyon bőbeszédűek vagyunk ma, mondhatom . – forgatta meg a szemét Hanna.

- Akkor mindenki felelje meg ezeket a kérdéseket – kezdett bele Bence- Kor, kedvenc dal, szín, kaja, előadó, hová mennétek el, kiskori élet, mi leszel ha 'nagy' leszel, hol születtél, kedvenc film, sorozat...Ja !  Aztán majd ha mindenki végez, akkor majd én is elmondok magamról mindent. – határozat el. Kezdje Edina – nézett rám, és elől villantotta 1000 wattos mosolyát. Az a mosoly............................................ ........