Vajon igazi? / Hepi ff/ Befejezett

2.

-Ha most nem tolod, de képed, én rád töröm az ajtót! -üvöltött fel a szobámba Sára, az idegesítő húgom. Ki nem állhatom az okoskodást, és azt, hogy minden dolgomba- ami egyébként személyes lenne- beleszól. Tizenkettő éves, hatodikas, és most van ebbe a lázadó korban. Mármint anya szerint. Az én véleményem az, hogy ilyennek született.

-Nyitom-forgattam meg a szememet, igaz nem látta, de szerintem hallotta a hangomon a szarkazmus jeleit.

- Na végre. Mi tartott ennyi ideig? Talán elaludtál? – vont kérdőre csípőre tett kézzel, és bejött a szobámba.

-Bajod?

-Semmi-terült el az ágyamon, mint egy lufi baba. Khm...

-Na, mond mit akarsz, mert nem érek rá egész nap- sürgettem, mert ezt az apró momentumot elfelejtette megemlíteni. Hogy mi a francért is van a szobámba.

- Jó. Mész Hepiék koncertjére.

-Igen-bólintottam.

-Vigyél el-követelte.

- Mi van? Dehogy viszlek el. Nem jöhetsz be , kiskorú vagy. - értetlenkedtem.

-Mert te az vagy, mi? - kérdezte unottan.

-Hát...lényegében szeptemberben leszek az, de igen. Minek akarsz oda menni? Elrontani a levegőt?

- Nagyon vicces vagy-dünnyögte. -Nem, nem azért-ült fel- Hanem előttük fog Young Fly fellépni, és tudod, hogy imádom őt.

-Ennél azért jobb elvre lenne szükségem-közöltem.

- De légyszi már!!!!!!!!!- könyörgött, és boci szemekkel nézett rám.

- Nem, Sára. Nem jöhetsz be, ez egy discó.

-Ez annyira nem igazság! Én mindig mindent megengedek neked, de te egy ilyen apróságot nem tudsz meg tenni nekem!!!!- kiabálta.

- Sára, nem én tehetek róla, hogy tizenhat éven alul nem jöhetnek be! – kiáltottam rá, kissé jobban, amitől megijedt.

-Jó, de...

-Sára, fog még ide jönni. - motyogtam. – Szerzek neked aláírást, meg képet, de nem szeretném, ha miattad nem élvezhetném a koncertet. - magyaráztam, Sára arcáról pedig lecsordultak az első könnycseppek. - Ne sírj.

- Nem értem! Annyira nagy akarok már lenni! Te elmehetsz több helyre...-szipogta.

- Én megdolgoztam érte- érveltem. És ez igaz is. Kitanultam a belemet, és dolgoztam egy cukrászdában is, ami egyébként nagyon jól jött, hisz rengeteg pénzt kerestem vele, ami majd későbbre is jól fog jönni.

- Én is-mondta, aztán kiment. Sajnálom szegényt, de nem tehetek róla, hogy tizenkettő.

A telefonom csippant, megnéztem ki írt. Igen, Bence a hátterem😊 Csak a változatosság kedvéért<3 Amúgy Hanna írt.

Hanna: Szia, csajszi!!!!!!!!!!!!

Edina: Hali. Mizu?

Hanna: Semmi, itthon rohadok. Anyu nemsokára megy dolgozni, aztán héttől meg szerintem Netflixezek.

Edina: Szép tervek😊

Hanna: Te?

Edina: Most vesztem össze Sárával.

Hanna: Na! Végre valami izgi! Min hisztizett be?

Edina: Hogy nem jöhetett velünk,

Hanna: Koncertre?

Edina: Aha.

Hanna: Jobb az. Ne csessze el.

Edina: Ja😊

Hanna:  akarsz menni vásárolni?

Edina: Nincs nagyon kedvem. Nem jössz át?

Hanna: Holnap?

Edina: Nem, ma...

Hanna: Jó értem én. Akkor holnap nálatok?

Edina: Aha, úgy kilencre.

 Hanna: Oki, jövök😊😉 Na pá!

Edina: Szia!

Amúgy már várom.  

 Konkrétan az egész napot Hannával töltöttem. Itthon döglöttünk, filmeztünk, és pletyiztünk egy jó nagyot😊

Ez lenne a második rész! Ez már hosszabb mint az előző. Ha tetszett, szavazz, illetve kommentelj!

                                                                                 Puszika: Jázmin