Újra miattad.. [2] [Befejezett]

4.

Max Verstappen

14 napja vagyok itthon. Elég rossz állapotban. 14 napja az ágyban rohadok. Vic próbál segíteni de most neki sem megy. Látom a feleségem szemében hogy ő sem tudja mit csináljon. Ő sem volt erre felkészülve.. Egyszerűen a gondolataim felemésztenek. Minden egyes nap egyre jobban érzem azt hogy Danielé lesz az ülésem. Minden egyes nap jobban félek attól hogy nem tudok majd újra autóba ülni. A világbajnoki álmaim szerte foszlanak. Nem akarom feladni de én innen az ágyból mit tudnék tenni? Hogyan tudnám megvédeni a címem? Az álmom? Egyre jobban látom azt hogy már semmi esélyem. Ez már mentálisan fáj..

A fájdalmaim nem múlnak el olyan gyorsan, és most nem a mentálisra gondolok hanem a fizikaira. Amikor megszeretnék mozdulni fáj mindenem. Minden egyes mozdulat után inkább vissza feküdnék az ágyba. Nem szeretném feladni, küzdeni akarok de nincsen erőm. Ilyet még nem éreztem. A gyengeség amit érzek..nem tudom elmondani mennyire rossz. Tudom hogy most rosszat teszek Vicnek és Jacknak is de nem tudok mit tenni. Nélkülem most jobb lenne a világ. A feladás szélén vagyok..mit tegyek? Hova meneküljek? Senki sem segít úgy érzem. Senkinek sem hiányzom..

De valahogyan a mai nap más. Nagy a csend a házban ami ilyenkor fura. Nem szokott ekkora csend lenni. Kicsit megiedtem így az ágyból nagy nehezen kikelve indulok el lefelé a lépcsőn. A lábam remeg. Régen sétáltam. Az izmaim elgyengültek. A lépcsőn leérve nem találom lent Viccet ami sosem jelent jót. Tudom hogy sok mindent elrontottam de remélem hogy ő nem lépett le..mert akkor tényleg feladom ezt a kibaszott életet. A rémület teljesen átjárta a testemet. Nem akartam először rosszra gondolni. És nem is kellett. Vic az ajtón lépett be. A nő hirtelen nem vett észre hogy a konyhában állok de amikor észrevett akkor végig mért.

- Ez így nem mehet tovább.- mondja határozottan és elindul felém. Én sosem féltem a feleségemtől de most megfordult a fejemben hogy megüt, hogy észhez térjek, és mondjuk teljesen igaza lett volna. Megérdemeltem volna azt az ütést..- Csomagolj! Elutazunk!- jelenti ki. A nőre nézek aki pár lépésre áll előttem.

- Hova és mért?- kérdezek vissza. Nem értem hova akar vinni.

- Angliába a Horner család nyaralójába megyünk ketten!- jelenti ki határozottan. Nem akartam ellenkezni mert tudtam hogy ez az a hangnem amivel nem merek veszekedni...de mégis megszólaltam.

- Vic nem vagyok olyan állapotban hogy bárhová menjünk.- nézek rá. A nő a szembe néz.

- Dehogyis nem! Max néz magadra.- kel ki magából.- Két hete nem ettél rendesen! Fogytál! A sebeid még mindig nem gyógyultak meg! Következő héten már elvisikon edzened kéne! Fokozatosan vissza térhetnél!- emeli fel a hangját.- De semmi nem változott!! Rosszabbul vagy mint a kórházban! Nem vagyok hajlandó végig nézni ahogyan tönkre teszed magadat!- folyik le egy könnycsepp az arcán.- Jackra Christian és Geri vigyázzanak amíg nem szeded össze magadat.- mondja a végét halkabban.- A barátaid aggódnak! Daniel attól fél hogy miatta van az egész! El nem tudom neked mondani hogy az ausztrál fiú mennyiszer szeretet volna kiszállni abból a kibaszott kocsiból! Lando, Charles, Christian, Geri, Carlos, Alex és a Red bull dolgozói is, folyamatosan hívogatnak, hogy hogy vagy! És az a baj, hogy én nem tudom megmondani nekik mert már két hete nem láttalak! Két hete nem alszol velem, nem vagy a családodal! Hiányzol és aggódom érted Max én is!- sírja el magát. Ez a jelenet még a fizikai fájdalomnál is nagyobb volt...hogy az a nő akit a világon a legjobban szeretek miattam sír.

- Sajnálom..- sétálok hozzá és a karomba húzom..nem tudom kit teszek tönkre..magamat vagy őt..

                                  §§§

Szóval így történt az hogy Monacoból Angliába azon belül Bristolba kerültem. A Horner ház hatalmas volt. Három emeletes, kibaszott nagy udvar, medence, és amit csak el tud képzelni az ember. Azt is kinézem Hornerékből hogy hátul még lovak is vannak, de miért már este volt amikor a házhoz értünk ezt nem tudom megnézni. Fájt mindenem ahogyan este befeküdtem az ágyba. Vic haragszik rám így nem hajlandó velem aludni. A nagy szobában egyedül vagyok. A plafont nézem. Nem vagyok álmos..nem tudok magammal mit kezdeni..persze végül elalszok..

"- Ez így nagyon veszélyes! Nem akarok autóba ülni!- néz rám Norris a belga nagydíj időmérő edzése előtt."

"- Én sem Lan de sajnos ez a munkánk és ezért fizetnek nekünk..- emléksztetem a fiút."

"- De nem azért hogy öngyilkos legyek!- borult ki és teljesen és megtudom érteni."

A következő képkockában már az autóban ülők..

"MAX VERSTAPPEN KOCSIJA KICSÚSZOTT!- ordította a komnetáor."

" Az autó fejjel lefelé van, benne logók, de egyszer csak felrobban a kocsi..valami hang mellettem sikít és a nevemet hallom..mintha Vic?....."

- Max!- ránt ki valaki az álomból. A nő dereka köré csavarom a kezemet rémülten. A levegőt csak úgy kapkodom, a ruhám tiszta izzadt.- Max édes.- simogatni kezdi a fejemet én pedig egyre jobban bújok hozzá.- Sss...semmi baj.- suttogja. A hangja az ami megnyugtatott..

- Sajnálom Vic! Én mindennél jobban sajnálom hogy ezt tettem! Én csak azt hittem hogy így jobb lesz mindenkinek! Féltem! És még mindig félek..- mondtam teljesen kiborulva. Vic a fejemet simogatja tovább.

- Nem haragudtam Max, csak szerettem volna megmutatni hogy mi lesz ha ezt folytatod.- mondja halkan én pedig felnézek rá.- Ha nem próbálsz meg meggyógyulni akkor egyedül fogsz maradni..- néz bele a szembe.- Tudod jól hogy sokáig ki tartok melletted de Jack is érzi hogy nincsen rendben köztünk valami.- simit végig mégegyszer a fejemen. Nem haragszom a nőre. Nem lenne jogos..és igaza van..ha nem változatok ez lesz..ezért garantálhatom hogy változni fogok..szeretem és ha egyszer miatta össze tudtam magam szedni akkor másodszor is menni fog..

- Maradj velem ma este.- nézek rá boci szemekkel. A nő nevetve bólint.

- De öltözz át, én addig húzok fel egy másik lepedőt.- simit még utoljára végig az arcomon. Úgy érzem ilyenkor hogy kibaszottul szerencsés vagyok..

.