Újra miattad.. [2] [Befejezett]

14.

Max Verstappen
📍USA - Austin

Az időmérő más mint egy szabadesés. Sok pályán az időmérő a legfontosabb. Az időmérő határozza meg, hogy honnét indulok, ha nagyon elbaszom akkor nem számítok semmi jóra. Minden egyes erőmmel azért küzdök hogy még mindig a legjobbak között legyek a legjobb. Nem szeretném ha egy baleset elvenné tőlem az államomat, azt amiért küzdöttem éveken át. Egyetlen egy cél van a szemem előtt ma, az pedig az, hogy első háromban benne legyek. Maximalista vagyok versenyzés terén, nem hagyhatom hogy lejjebb menjen a szint és az elvárások felém. Én nyomás alatt tudok jól teljesíteni ha nem érzem, hogy tétje van biztosan nem fog menni. De ma ennek van tétje.. nem is kicsi. Meg kell mutatnom a világnak, hogy én még mindig az a Max Verstappen vagyok aki a baleset előtt voltam.

A kudarctól való félelem nagyobb mint bármikor máskor. A kudarc egy olyan tett, pálya, vagy futam amit nem sikerült befejezned. Ha a futamon kiesel akkor kudarcot valottál az adott feladatban. Nem jó érzés úgy abbahagyni valamit hogy nem ment, hogy nem sikerült úgy megcsinálod ahogyan vártad. Edzhetsz bármennyi időt, bármilyen ügyesen ha éles helyzetekben nem teljesítesz jól.
Ha felállsz a rajtra akkor onnét márcsak egy út van. Előre. Előre menni és túlélni. Túlélni azt az időtartamot amiben elszeretnéd kerülni a kudarcot, a balszerencsét. Ha valami nem sikerül addig csinálod amíg nem megy. De ezekkel az autókkal nem csinálhatom addig amíg nem megy. Itt vagy megy vagy nem. Ha nem megy másnap már nem vagy a csapatban. Kudarcot valottál, mehetsz. Nem vagy jó? Nem vagy elég kitartó? Mehetsz a francba a pézneddel és minden szarral. Ha nem vagy elég jó senkit nem fog érdekelni ki vagy, ki az apád, anyád, nem fogják nézni, hogy tejsitettél eddig. Mindenkit az fog érdekelni, hogy mész most! Ami fontos ezen a pályán az a teljesítmény. Ha kudarcot vallasz, rontasz, vagy akár egy amatőr hibát vétesz vége mindennek. Véged van! Vagy a média vagy a csapat esz meg. Mindegyik kellemetlen. Legjobbnak kell lenned ahhoz hogy biztonságba érezhessed magadat és a munkádat megbecsüljék. Ez nem az a sport ahol több hibát is meglehet engedni magamnak. A hibák áldozatokba kerülnek és nem mindegy milyenekbe. Az életedbe vagy a karierredbe?

Végül ha az érzések átveszik az irányítást, akkor abból katasztrófa lesz. Olyan katasztrófa amit nem tudsz vissza csinálni. Amikor az autó sebbeségmérője jelzi hogy 280-nal megyek, és 200-al veszek be egy gyorsabb kanyart, akkor nem félhetek. Nem érezhetek mást csak adrelalint és bátorságot. Csak azt érezhetem hogy én ebből élek, hogy nekem ez kell. Hogy én vagyok a legjobb, a leggyorsabb. Az érzelmeket irányítanak minket. Ha valami rosszul megy akkor nem fogok pozitívan hozzáállni. Ha valami jól megy, akkor jól fogok hozzá viszonyolni.

Az agy is értékes döntő tényezők. Mentálisan felkel készülni minden egyes következmyényre. Tudatában kell lenned annak, hogy mindnek két kimenetele van vagy katasztrófa, vagy tökéletes. Kettős út sokszor nincsen. Egy pályán nincsen döntésed hogy egy kanyarban merre mész, arra kell menned amerre a kanyar, máskülönben katasztrófa lesz, balesete aminek sokszor nagy ára van..

Amikor azt mondja neked valaki hogy "semmi gond nem lesz" pedig mind a ketten tisztában vagytok előzményekkel, vagy az  következményekkel az a legrosszabb érzés. Ő próbál neked segíteni de ezzel csak ront a helyzeten a nyomással amit aztán mind a ketten éreztek. A nyomás ami embert is tud ölni. Egy rossz pillanat egy rossz féktáv és már vége.

A kocsinak és nekem eggyé kell válnunk ahhoz, hogy jól tudjak teljesíteni. Ahogyan beültem olyan lendülettel akartam kiszállni. Nekem ez nem fog menni.. A kiszállással egy probléma volt. Bekötöttek már az autóba, innen nem volt vissza út. Nem sétalahattam vissza, nem futhattam el. A kocsiban kellett maradnom feszengve, félve a következő kihívástól. Szeretem a kihívásokat. Én annak éltem. De most csak arra tudok gondolni mi sülhet el rosszul, mit ronthatok el..

Nem tudom előre nézni csak hátra a múltba. Egy olyan múltba ami miatt sosem leszek már önmagam. Valami megváltozott bennem ami miatt félek a legnagyobb álmomtól.. nem szeretek kudracot vallani. Általában addig küzdök amíg nem sikerül. Akkor most miért nem tudok? Miért kell félnem? Megiednem? Miért nem tudom egyszerűen beülni és vezetni? Minden gátlás nélkül mennie kellene.. apámnak végül igaza lesz? Én gyenge vagyok? Lauda is visszaült.. megcsinálta.. Én ettől kevesebb leszek? Gyengébb ember ha nem sikerül?

- Max mehetsz..- szólal meg a fülemben a mérnököm. GP-re nézek, aki engem néz. Valahol érzem hogy tudja hogy kétejeim vannak. Hogy félek a mai naptól. Látom rajta hogy várja, hogy mit lépek. Közlöm hogy én ezt nem akarom? Christian engedne kiszállni?

- Max! Eddig csináltad! Nem léphetsz vissza az utolsó utáni pillanatban! Képes vagy rá!- cseng fel a fülemben Christian Horner hangja. A férfira nézek aki apám helyett apám, aki mindig támogat, óv és félt. Az egyetlen férfi aki a helyes irányba terelte engem. Most is itt van mellettem, vigyáz rám. A szemeiben látom, hogy ő hisz bennem, ő tudja hogy én ezt meg tudom csinálni.. csak én nem hiszek benne...

- Nem tudom Chris..- válaszolok halkan.

- Legalább próbáld meg! Nem érdekel ha utolsó leszel, az sem ha nem jutsz tovább Q2-be de legalább mennyi ki és próbáld meg! Csinálja egy gyorskört és gyere vissza a boxba!- folytatja és rájövök milyen igaza van. Nincsen veszíteni valóm..

.