Újra miattad.. [2] [Befejezett]

13.

  Max Verstappen
📍USA - Austin

Csak én és a kocsi vagyok. Hangoznak Horner szavai a fejemben. A sisakomat a fejemre húzom. Innen már nincsen visszaút...

A sötétkék bikás autóm felé veszem az irányt. A kocsi mellett megállok egy percre és áttgondolom hogy erre már készen állok e. Minden rendben van velem? Erre vártam nap mint nap.
Ezért küzdöttem minden egyes nap a balesetem után, hogy újra ebbe az autóba be tudjak ülni. De ki a franc gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz. Ki gondolta volna, hogy majd félni fogok egy egyszerű szabadedzés előtt. Újra bele kell ülnöm és teljesítenem. Újra nekem kell lennem az a Max Verstappen akinek négy címe van. Most jelen pillanatban bár lennék egy jelentéktelen senki ebben a sportágban. Bár ne engem nézne minden kamera..

Végül beülök.

Nem hátrálok meg.

Az nem én lennék.

A kocsiban újra azon a szűk helyen érzem magamat. Mint akkor. Újra a elképzelem. A kanyar, a vízes ív, és végül a katasztrófa. De nem tudok sokáig ezen gondolkodni mert GP hozzám szól. A szememet kinyitom és felé nézek. Aggódó szemekkel néz. Ők még korainak tartják azt hogy autóba ülök. De ebbe nem volt sok beleszólásuk. Újra előre nézek és csak az útra koncentrálok. Csak egy irány van az pedig előre..

Végül GP jelzésére kihajtók a boxból. A boxutcában mindenki az én Red bull autómat nézi. A kamera is engem mutat. Mindenki engem néz. De ki mást néznének?. Én vagyok a sérült négyszeres világbajnok aki most tér vissza.

A pályára hajtva veszek egy mély levegőt és próbálok mindent kizárni. Minden egyes zavaró tényezőt. Csak a kocsira figyelek. Két felvezető kört megyek hogy újra megszokjam az autót. Hogy újra minden egyes ívet magamban el tudjak rendezni. Tudom hol kell a fékre, és hol kell a gázra lépnem. Érdekes. Jól érzem magamat. Jól érzem magmat abban az autóban ami fejre állt velem.

- Max mielőtt elkezded az első gyors körödet, előtte szólok hogy semmi tét nincsen. Nem érdekel senkit, hogy ma hogyan teljesítesz. A pontokat vasárnap osztják ki!- hallom meg a fülemben Christian Horner hangját. Most is mellettem van. Megint arra törekszik, hogy én jól éreztem magam az autóban. Az a célja, hogy minden rendben legyen velem.

- Rendben.- válaszolok nemes egyszerűen. Próbálok ez az elv alapján elindulni az első körömre. Mindegy, minden alapon. Mindegy mi fog történni mert holnap délután lesz csak az időmérő. Addig még rengeteg időm van összeszedni magamat. A rajtvonalon áthajtva indulok el a gyors körömre. Minden mindegy Max.. A gázt nyomva nem gondolkodtam. Kevés fék, és újra gáz. A kanyart, kanyart követte. Egyenes majd újra kanyar és végül a célegyenes. A lehető leggyorsabban próbáltam átmenni a rajtvonalon. Az autó háromszáz fölé ment és úgy hajtottam át. Az adrenalin vitt, ezért nem lassítottam le teljesen.

- Bassza meg Max!- hallom meg Christian hangját. Ez most jó vagy rossz bassza meg?

- Ennyire rossz?- tettem fel a kérdést. Maradjunk realisták. Biztosan jó szar kört mentem! Pedig jónak éreztem!

- Max! Tiéd a leggyorsabb kör! Olyan mintha nem is hagytál volna ki hónapokat!- hallottam meg a boldog hangját GP-nek.

- Mivan?- kérdezek vissza döbbenten.- Azt a kurva!- mosolyodok el kicsit a sisak alatt. Nem örülök 100%-an ennek a teljesítménynek mert ez csak egy szabadedzés és ezen nem sok minden múlik. Az hogy futottam egy időt az nem jelent semmit. Ez még nem egy futamgyőzelem. Ez még csak a kezdet. Nem vagyok teljesen jól. A hányinger hirtelen elkapott. Nem is tudom mi bajom pontosan. Jó kört mentem mégsem tudok örülni. Mégsem érzem jól magamat. Nem tudom meddig fog menni. Nem egyszerű visszatérni a pályára egy ilyen baleset után.

Ki akarok szállni a kocsiból. Melegem van. A látásom homályosodik, a levegő egyre nehezebben jut el a tüdömbe. Nem szólok a rádión. Nekem kell ezt a problémát megoldanom. Küzdenem kell a saját félelmel. Harcolnom kell magammal hogy képes vagyok! Meg kell csinálnom! Végig kell csinálnom, hogy ne legyek egy senki! Apám szavai jutnak eszembe. Egyetlen egy nyertes van az pedig az aki elsőnek halad át a célon.. mindig nyernem kellene ahhoz hogy neki megfeleljek! De már nem akarok neki megfelelni. Én túlélni szeretnénk most! Túlélni ezt a hétvégét és azt mondani a világnak hogy megcsináltam! Hogy én ezek után is meg tudom csinálni.. Hogy ez után vissza tudok állni az élre. Mennie kell vagy különben minden küzdés minden nehézség amin átmentem kárba megy. Feleslegesen szenvedtem..
Végül végig szenvedtem azt az egy órát. Az első harcot megvívtam magammal.. Nyertesen jöttem ki! Az egész hétvége után nyertesen szeretnék élni...

§§§

Az interjúk után jött a második harc. A második kör. Nem szóltam senkinek, hogy nem vagyok jól. Mennie kell. Az autóba belülve egy fokkal jobban éreztem magamat. Már nem kapott el a hányinger és a légzésem is jó maradt. Talán ez jobb kör lesz..

Reményekkel tele ültem be az autóba. Csak remélni tudtam, hogy innen márcsak jobb lesz, hogy nem történhet már nagyobb baj ennél. Hogy talán mindenki ad nekem mégegy esélyt bizonyítani.. talán az emberek végére érteni fogják miért van négy világbajnoki címem. Talán hinni fognak bennem, hogy én tényleg jó pilóta vagyok, és nem csak a kocsit tesz engem naggyá! Bizonyítani akarok! És fogok is! Nem akarom hagyni hogy néhány szó, és reményvesztett rajongók azt mondják, hogy nem vagyok képes! Mert én igenis! Képes vagyok rá!..

.