Újra miattad.. [2] [Befejezett]

17.

Max Verstappen

Reggel lassan kezdek el összekészülödni. Nem akarok a pályára menni. Nem akarok ma autóba ülni. Egyszerűen ma megint odáig jutottam, nem biztos, hogy menni fog. Megfognak ölni ezek a gondolatok.. Elakarom tüntetni ezeket a gondolataimat így felhívom Victoriát. A nő pár csöngés után felveszi nekem a telefont és amint meghallom a hangját megnyugodok. Leülök a földre és a hideg falnak támasztom a hátam.

- Szia édes..- suttogja nekem a telefonba. A lágy hangja a szívemet megdobogtatja.

- De kibaszottul hiányzol..- szólalok meg én is halkan. Vic felkuncog ezen, nekem csak egy fájdalmas sóhaj hagyja el a számat.

- Szeretlek Max!- válaszolja az előző mondatomra.

- Én is Mrs. Verstappen..- mosolyodok el halványan. Hiányzik..

- Készen állsz?- tereli el a témát. Érzi rajtam, hogy nem vagyok jól. Hogy nem állok készen a ami napra.

- Nem.- mondom ki az egyetlen szót amit biztosan nem akart hallani.- Én úgy érzem hogy nem fog menni, hogy ma kudracot fogok vallani. Mivan ha elrontom? Mindenki csalódni fog bennem.. Nem akarok csalódást okozni! Mindenki azt hiszi ez olyan könnyű. Visszaülsz a kocsiba aztán megint ott vagy ahol abbahagytad..de ez nem ilyen egyszerű! Én nem tudom hogy képes leszek-e ma ugyan ott lenni ahol abbahagytam..- fejezem be. Fájdalom és csalódottság árad szét a melkhasomba.

- Édes.. menni fog, tegnap is sikerült, akkor ma is fog! Szeretném látni azt a boldogságot a szemedben amit mindig láttam mikor autóba ülhettél. Szeretném hogyha arra is gondolnál, hogy mennyi mindent értél el, hogy mennyi tehetség van benned! Szeretném ha tudnád hogy bármi is történjék a pályán, szeretlek! Én nem a versenyző énedbe szerettem bele hanem az összinte, és néha tajparaszt Max Verstappenbe..- itt egy kicsit elmosolyodok.- Ha mai nap nem teljesítesz jól, akkor senki ezen a világon nem fog hibáztatni! Ha bárki megszólna add neki a kocsidat és akkor csinálja meg helyetted! Én büszke vagyok rád, hogy ezt az utat végig csináltad, hogy megpróbáltad és, hogy nem adtad fel. Voltak olyanok akik nem próbálták meg és nem álltak neki ennek az útnak. Te nekiálltál és ezt, senki, se tényleg senki nem veheti el tőled!- fejezi be. Én pedig motivációra kapok!

- Szeretlek Victoria mindennél, mindenkinél jobban! Bármi történjen ma, vagy holnap! Tudd, hogy én mindig szeretni foglak!...

§§§

A pályára belépve gyorsan megyek a Red bull garázsa felé. Semmilyen kérdésre nincsen kedvem válaszolni. Motivációra kaptam így nem akartam, hogy bármelyik riporter elvegye kicsiny motivációm. A szemem előtt lebegtette a cél, nyerni! Végig menni a pályán minden hiba és kérdés nélkül! Az egyetlen dolog amire ma szükségem van az az "önbizalom". Nem lesz semmi gond! Képes vagyok rá! Képesnek kell rá lennem! Ezért küzdöttem és edzettem minden nap! Úgyhogy most itt az idő megmutatni hogy semmi sem volt hiábavaló!

§§§

A kocsiba ülve márcsak az volt a szemem előtt ahogyan áthaladók nyertesen a célvonalon. Mindegy ma hányadik leszek, én nyertes maradok! Ma ha végig megyek minden félelem és hiba nélkül nyertes leszek! Ennél nagyobb nyereség nincsen mit leküzdeni a félelmed az álmaid miatt! A cél szentesíti az eszközt!

Az álmok nem azért születtek meg, hogy feladjuk őket. Az álmok azért születtek meg, hogy legyen miért küzdeni!

A felvezető kör alatt magasba szökik a vérnyomásom. Az adrelalin él bennem. Ahogyan megállok az első rajtkockában márcsak a lámpát tudom nézni. A zöld zászlót felemelik. Az első piros lámpa kigyullad.. aztán a második, és fokozatosan mind az öt.. érzem ahogyan a lábam megfeszül a gázon és márcsak arra tudok gondolni, hogy induljunk már. Nem vágyok semmi másra csak arra, hogy száguldozzak.. abban a pillanatban ahogyan elaludtak a lámpák a mezőny elején rajtolva elindultam. Lando mellettem nem adta könnyen magát, az első kanyarig fej-fej mellett haladtunk. A kanyar csúcspontján valamelyikünknek muszáj lesz elvennie a gázt. Ő vagy én.. levegőt is elfejtettem venni. A kanyart egymás mellett vettük be, egy falevél sem fért volna el köztünk. Végül Lando lépett vissza és lassult le, hogy ne balesetezzünk csak ahogyan Norris fékezni kezdett nem számított rá, hogy a mögötte lévő Charles erre nincsen felkészülve így egyenesen Lando autójába csapódott bele aki ennek következményeként keresztbe állt az úton így Gasly oldalról belement de nem a pilóta részébe. A francia a pályán kívülre került, ahogyan még pár autó. A nagy porfelhő miatt a balesetből nem láttam többet.. a fülem sipolni kezdett. A levegőt egyre nehezebben vettem.. a pilóta fülke kezdett egyre kisebb lenni, kezdett minden egyre rémisztőbb lenni. Hallottam ahogyan GP folyamatosan beszélt hozzám, de én nem tudtam rá válaszolni..csak arra tudtam gondolni hogy ugye Lando jól van? Ugye mindenki kifog szállni abból a kocsiból?..

- Jól...vannak...?- hagyom figyelmen kívül azt amit GP mondott. A fülem sipolása enyhülni kezdett. A piros zászlók mindenhol lebegni kezdtek..

- Red fleg gyere a boxba...- hagyja figyelmen kívül GP is az én kérdésem. A boxutcába elsőként állok be. A csapatom már ott várt engem. Azzonal kikötöttek a kocsiból én pedig kiszálltam amilyen gyorsan csak tudtam. A fejemről lekaptam a sisakot, és a tűz álló maszkot. A földre dobva kezdtem el futni a McLaren boxa felé ahol síri csend uralkodott. A narancssárga boxba belépve rémülten nézek körbe majd a kamerán áll meg a fejem ahol öt kocsi roncsát mutatta a kép.

- Jól vannak?!- lépek Lando mérnöke mellé aki hirtelen hangtól megijedt. Hátranézett rám rémült arccal. A fülhallgatót levette a fejéről majd felém nyújtotta. Lehet hogy hülyeséget csinálok azzal, hogy én szólalok bele Lando fülébe, de tudni akartam hogy jól van..?Könnycseppek égették a szememet. A fülest elvettem és a fejemre raktam. Lando narancssárga gombját lenyomtamm.

- Lando...hallasz?..- kérdeztem kicsit remegő hangon. Nem jött válasz a kérdésre.- Lando!..  kérlek..- suttogom halkan.-...ki kell szállnod abból az autóból..Lando basszus szállj már ki!- nézek a kamerára ami a narancssárga kocsit mutatta.-...fel fog gyulladni!- az első könycsepp kifolyik a szememből. Végig folyik az arcomon, majd végül leesik a földre. Nem teheti meg velem hogy itt hagy! Lando Norrisnak nem ennyi van megírva!

- Max...- hallom meg reketd hangját. Zak egyből felkapta a fejét ahogyan meghallotta a pilótája hangját. A garázsban az emberek összenéztek, és egy kisebb mosoly jelent meg a szerelők arcán. Lando PR csapat a könyveit törölgetve nézték az élő adást ami a McLaren autót mutatta.-..nem tudok.... kiszállni..- mondta el nehezen a szavakat. A szívemről egy nagy kő esett le. Mégegy könycsepp folyt le az arcomon de ez már a boldogság miatt, hogy él..

- Ott a segítség... segíteni fognak mindjárt!- válaszolok neki egy kicsit remegő hangon. Hallom ahogyan halkan felnevet.

- Ne sírj Max nem tudsz ilyen könnyen megszabadulni tőlem..- nevet fel rekedten. Én is elmosolyodok.

- Ha nem éppen egy roncsban ülnél lehet felrugnálak..- nevettek fel egy kicsit. Még most is engem szívat.. lecsukom a szememet és kifújom a levegőt... túlélte..

.