These four walls - L.S. Magyar fordítás

10.

- Soha többet nem leszek képes anyukád szemébe nézni. Mostmár biztos utál engem. - vergődött Louis, térdét a mellkasához húzva Harry ágyán.

- Nem utál meg, ígérem. Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen megtörtént.

- Hagyd abba a szarságot. Mindketten tudjuk hogy te sokkal szűziesebb vagy mint én és ez mond valamit. - mutatott Louis Harry vállára mosolyogva

- Meg vagyok sértve. - gúnyolódott Harry - Mindegy, nem fog utálni, már mondta hogy szeret. És technikailag nem vagyunk már szüzek.

- Ez azelőtt vagy az után volt, hogy rajtakapott minket a nyelveddel a seggemben a gyerekkori ágyadban? - kérdezte Louis szarkasztikusan - És technikailag mindketten szüzek vagyunk még.

Ezután egy igazán kínos csend telepedett rájuk. Louis arcon csapta volna magát. Persze, hogy ezt fel kellett most hoznia. Basszameg. Már csak arra tudott gondolni, hogy Harryvel csinálja ezt. Olyan lenne, mint az eddigiek? Harry a lábai között? Vagy Louis meglovagolná? Baszki, Harry megtenné? Szent szar. Harry széttárná neki a lábait? Oh drága Szűz Mária. Baszki, ne. Ne, Nem állhat fel megint. Nem.

-Neked..? - kérdezte Harry, azt figyelve ahogy Louis takargatja az ölét.

- Fogd be. Menj el. - lökte meg Harry vállát és valószínüleg nem volt annyira zavarban mint amennyire kellett volna. Mármint, még sosem beszéltek erről. Egyáltalán megtennék ezt? Harry akarta volna? Talán kicsit többet kellett volna gondolkoznia rajta mielőtt felhozta ezt, de már így is egy életre elég a kínosság ami Harry szobájában történt.

- Hát, ezt elintézhetném neked, de nemsokára vacsora lesz. - kuncogott Harry Louisn, felállt az ágyról és elindult lefelé a lépcsőhöz.

- Fel tudnál hozni nekem egy tányért? Nem vicceltem az előbb.

- Gyere már, nem bújhatsz el előle örökre.

- De igen, megtehetem.

- Csak - Harry felhúzta Louist. Csak álltak és néztek egymásra egy pár pillanatig. Egyszerre vették a levegőt és az ajkuk ösztönösen egymásra talált. Harry csókolózott vele, megszívva a nyelvét, pont úgy amitől Louis elolvad. Aztán ugyanolyan hirtelen elváltak egymástól. - Lejössz velem?

- Jó.. - válaszolta Louis, a szemeit csukva tartva.

- Remélem van még hely a vacsorának - ez volt az első dolog amit Anne mondott, mikor meglátta őket. Olyan szélesen mosolygott, hogy Louis tudta hogy nem rosszindulatúan mondta. Louis mégis olyan vörös lett mint egy pipacs. Harry szintén elpirult így legalább nem egyedül érezte kínosnak a helyzetet.

A vacsora nem volt annyira kínos mint azt Louis gondolta. Robin beszélt a legtöbbet az asztalnál, leginkább munkáról aztán pedig arról hogy venni akar egy új kocsit. Louis nem tudta magát visszafogni, hogy ne nézzen Harryre az asztal másik oldalán. Ahányszor ránézett, Harry mindig őt nézte.

- Harry - mondta Anne miután elpakoltak az asztalról - Robin szeretné ha vele mennél megvenni a mosogatóhoz az alkatrészeket. Louis ugye nem bánod ha Harry nélkül leszel itt?

- Oh, nem, rendben van, persze, rendben - nem tudott kinyögni egy értelmes mondatot sem. És még mindig nem mert a szemébe nézni.

Miután Harry és Robin elmentek, Louis csak kínosan mozgolódott a nappaliban, nem is igazán figyelte mi ment a TV-ben. Anne biztosan beszélni akar vele.  Fogalma sincs mit fog neki mondani, mivel még arra sem jött rá, hogy magának hogyan vallja be.

- Szeretnél teát? - a kedves, lágy hang mögüle szólt

- P-persze. - felrakta forrni a vizet - Először-

- Először tej, cukor nélkül - mondta Anne és leült mellé a kanapéra - Harry legalább ezerszer elmondta már hogy iszod a teát.

- Oh, köszönöm.. - úgy tervezte, hogy csak kínos csendben fog ülni a kanapén amíg Anne fel nem hozza a témát, de hirtelen megváltoztatta a tervét - Sajnálom ami történt. Nem vagyok rossz ember.

- Drágám, tudom. - mosolygott - Látom mennyire jól bánsz vele. Őszintén, én csak örülök ennek. Nem barátkozik könnyen, hetekig aggódott amiatt hogy lesz egy szobatársa, aztán amióta elsőnek találkoztatok, csak rólad beszélt. Ha valamit, akkor egy köszönetet kellene mondanom neked, mert kihoztad a fiamat a burkából és egy állandó mosolyt varázsoltál az arcára.

Louis csak az ölét nézte, mosolygott, ugyanakkor nem értette. Boldoggá tette, hogy ő volt az aki ezt tette Harryvel, mégis úgy érezte valami hiányzik. Mintha Harry nem mondott volna el valamit neki. Nem tudta, hogy Harrynek nem voltak barátai az egyetem előtt, mármint sejtette, de az hogy Anne ezt elmondta neki, az már jelentett valamit. Valami mást. Amikor Anne felállt, hogy elsétáljon, rájött hogy meg kellett volna köszönnie vagy valami, mert ez egy bók volt. De elszalasztotta a pillanatot.

A tavaszi szünet további része nagyon jó volt, nem csináltak semmit és ez jól esett Louisnak. Semmi szexuálisat sem. Louisnak nem volt gyomra ahhoz hogy ebben a házban bármit csináljon Harryvel. Az utolsó éjszaka Louis felkelt az éjszaka közepén és Harry a karjai közt tartotta őt, hozzábújva. Szép volt.