These four walls - L.S. Magyar fordítás

19.

- Uuuuuuhhh - morgott Louis, lassan kinyitotta a szemét majd vissza is csukta.

- Jó reggelt Csipkerózsika!

- Ne kiabálj - panaszolta, arcát a párnájába nyomta. Vagy talán Harry párnájába. Fogalma sem volt.

- Figyelj Lou, megyek az étkezőbe. Gyere le, ha úgy érzed magad.

- Várj, haragszol rám?

- Nem - halkan sóhajtott Harry, odament Louishoz hogy a fürtjeivel játszon. - Csak egy kicsit összezavarodott vagy.

- Mit jelentsen ez? - Louis sértődötten próbált felülni, de inkább visszafeküdt.

- Szerintem tudod. Majd találkozunk.

Louisnak nem tetszett amit érzett. Igazából nagyon sok olyan dolgot érzett ami nem tetszett neki. De aztán rájött, Harrynek igaza van. Teljesen össze volt zavarodva. Rengeteg házija volt amit még el sem kezdett, leitta magát, hányt, barátság extrákkal kapcsolatban volt a legjobb barátjával és nem tudta elnyomni az érzéseit felé. Mármint igazi, komoly érzései voltak és ez még a szart is kiijesztette belőle.

Egy percig Louis csak némán ült. Ez volt az első alkalom, hogy egyáltalán megengedte magának hogy ezen gondolkozzon. Érzelmeket táplált Harry iránt. Basszameg, sosem kellett volna ezt megtenniük. Persze Harry nem így érez. Harry azért akadt ki rá, mert nem tudja magát összeszedni és félretenni a kibaszott érzéseit.

- Ennyi - mondta Louis magának hangosan - A megszabadulni az érzésektől művelet elindult.

A következő pár napot Liammel töltötte arra hivatkozva, hogy koncentrálnia kell a tanulásra. Ami igaz volt, de nem teljesen. De jó figyelemelterelésnek tűnt és ezzel megakadályozta, hogy Liam azzal a nézéssel nézzen rá. Utálta azt a nézést.

- Louis már egy órája ugyanazon az oldalon vagy. - olyan halkan mondta, hogy Louis majdnem elsírta magát. Mintha Liam tudta volna, hogy szenved. De nem, nem fog sírni, nem fog. Nem. - Tudod, hogy én itt vagyok neked. Bármiről van szó.

Louis becsukta a könyvet amit egy órája nem is figyelt és félredobta - Semmiség.

- Ez nem semmiség. Én..

- Meleg vagyok - tessék. Kimondta. Anélkül, hogy egy csepp.. basszameg. - Sajnálom. Annyira sajnálom. - Elkezdett sírni, a kezébe zokogott.

- Hé - Liam lecsúszott az ágyáról és csatlakozott Louis mellé a földön, karjaival körülölelte - Semmi baj Louis, ne sírj.

- Én..én - nem tudta eléggé lenyugtatni magát hogy be tudja fejezni a mondatot.

- Nézz rám! Nem, komolyan, nézz rám! - Liam türelmesen várt, könnyekkel a szemében. - Tudod, hogy Zayn és én együtt vagyunk. Olyan meleg vagyok, mint egy radiátor. Ne már, tudod hogy mindannyian szeretünk téged. És egy ideje már mind tudtuk rólad és Harryről is, nem változik ezzel semmi. Nézz rám, semmi sem változik meg, oké?

- Szeretlek Liam - suttogta, megnyugodva a karjai közt.

- Én is szeretlek Louis

Másnap Louis és Zayn együtt lógtak. Azt, hogy Liammel összevesztek abból tudta, hogy Zayn beleegyezett, hogy Louist elvigye egy élménykocsikázásra a Lamboval amit a szülinapjára kapott. Még azt is megengedte, hogy Louis vezesse, ami egyértelműen mond valamit.

- Ha összetöröd a kocsimat, megöllek álmodban. - morogta és beugrott az anyósülésre.

- Köszönöm Zaynie!

- És ne hívj Zaynienek.

Kurva jó volt. Sokkal könnyebben lehetett vezetni, mint azt a szardarabot amit Louis kapott miután Daniel vett az anyukájának egy új kocsit.

- Szóval - kezdte Louis miután visszaértek a kolihoz és leállította a kocsit - Mi történt közted és Liam közt?

- Hogy érted ezt?

- Csak akkor csinálsz meggondolatlan szarságokat mikor Liammel összevesztek.

- Ezt arra érted, hogy hagytam hogy vezesd a kocsimat? - Louis bólintott - Ez azért van mert Harryvel megromlott a viszonyotok. Tegnap neki is megengedtem hogy vezesse.

- Fogd be, neki hamarabb engedted meg mint nekem? - nyafogott és Zayn vállát lökdöste.

- Ez volt az egyetlen dolog ami elterelte a figyelmét rólad.

És újra ott voltak azok a kibaszott érzések. Ez sokkal nehezebb lesz mint ahogy Louis gondolta.