¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mindenkinek van legalább egy olyan személy az életében, akinek az elvesztése a legnagyobb szív fájdalom lenne az egész életében. Nekem ez a személy életem első és legjobb barátja, Hyunjin.
Az én anyukám és Hyunjin anyukája tini koruk óta legjobb barátnők, így mikor Hyunjin megszületett, együtt babáztak vele. Utána két évvel később megszülettem én. A szüleimen kívül Hyunjint láttam meg először, és szinte biztos vagyok benne, hogy mindkettőnk szeme felcsillant, az első találkozásunk pillanatában.
Amint elhagytuk a kórházat, Hyunjin rögtön úgy bánt velem, mintha a kis húga lennék, illetve én is úgy tekintettem rá, mintha a bátyám lenne. Mindennap együtt játszottunk, rengeteg mindent tanított és mutatott, ha elestem, mindig a kis csillagos és holdacskás sebtapaszokat ragasztotta a zúzódott bőröm felületére és ezek mellett mindig vigyázott rám. Hogy ne tekinthettem volna rá nagy tesóként.
Együtt nőttünk fel, és együtt csináltunk mindent. Ugyan két évvel idősebb volt nálam, de ennek ellenére is egy általános iskolába jártunk, ahol szintén minden egyes nap egymáshoz voltunk nőve. Volt, hogy néhány tanár az elején tényleg azt hitte, hogy testvérek vagyunk. Évekkel később, ahol most a jelenben is tartunk, egy középiskolába jártunk.
Itt sem változott semmi, mindennap együtt mentünk be, és együtt jöttünk haza. Ám a sok együtt töltött év alatt bizony feltűnt, hogy Hyunjin rengeteget változott. Kisfiúként is azt mondanám rá, hogy szép és aranyos volt, majd ahogy felnőtt az édes külsejét átvette egy igazi szívtipró külső. Nem tagadom, már-már tökéletes külsőt öltött rá az idő. Egy időben arra lettem figyelmes, hogy kicsit megtetszett. Nem úgy, mint a legjobb barátom - hogy igen, büszke vagyok rá, hogy jól néz ki- hanem úgy, mint egy pasi. Szerencsére erről sikerült lemondanom, mivel ha meggondolatlan lettem volna és kitártam volna a szívem, az a barátságunk árát is megkövetelte volna. Így le tudtam mondani róla, s elmélyíteteni ezt az érzést, és ismét a legjobb barátomnak tekinteni rá. Egy ideig...
