A félvér hercegnő

Az idegen

Will és Cassie egész nyáron vadászott, egyik ügy követte a másikat közben ott vállalt munkát, ahol tudott. Szeretett volna több pénzt félre tenni, hogy ne az édesapjának kelljen minden kiadását állnia.

-Meglásd nyár végére kibuksz.-lökte meg a lábát a kanapén heverő lányának.

-Kell a pénz.-fordult az oldalára.

-Van pénzem.-bökte lánya felé dühösen.-Dolgozom és a vadászatokból is van, nem kevés.-nyugtatta meg, de ő már régen az igazak álmát aludta.

Will fogott egy vékonyabb takarót és ráterítette, majd lejjebb halkította a filmet, nehogy felébressze. Már ő is kezdett elbóbiskolni, mikor megszólalt az ébresztő, mire ki nyomhatta volna Cassie már ébren volt. Már a konyha felé vánszorgott álmosan, mikor Will beért mellé, már mindkettejüknek kávét töltött.

-Tessék.-nyújtotta felé.

-Mi lesz velem nélküled?-ölelte magához, számára még mindig a kicsi lányát.

-Minden rendben lesz veled Apa, plusz egy hívásodba kerül és azonnal haza jövök. Gyorsan letusolok, mert indulnom kell.-ma is sokáig dolgozott, ezért eléggé meglepődött mikor édesapja még ébren várta.-Apa minden oké?-belépve egy idegen férfivel találta szemben magát.

-Kicsim, ő...

-Együtt nőttünk fel.-segítette ki a mondat befejezésében barátját.-A nevem John.-nyújtotta a kezét.

-Gondolom nekem nem kell bemutatkoznom.-mosolyogva rázta nemlegesen a fejét.

-Nagyon hasonlítasz édesapádra.-Cassie erre nagyon büszke volt, ha azt mondták olyanok, mint két tojás.-Én 2 kemény fejű fiú apja vagyok, de Will szerint te is kemény dió vagy.-nevettek egymásra.

-Azt hiszem nem téved. Apa elfáradtam, ha nem gond lefekszem aludni, túl hosszúra sikeredett ez a nap.-oda rohant egy puszira és már úton is volt a szobája felé.

Hajnalban ébredt fel az ébresztőre. A lépcsőn lefelé haladva, hangos vita csapta meg a fülét. A két férfi elég frusztrált és ideges volt, amikor ő belépett. Az asztalon papírok hevertek, elég különös gyilkosságokról. Észre vett egy régi feljegyzést, nem tudta elolvasni, ám mintha látta volna ezeket a szavakat ezelőtt.

-Minden rendben?-tudta a kérdésre a választ, de szerette volna tőlük is hallani.

-Persze, kicsim.-vágta rá azonnal.

-Mióta hazudunk mi egymásnak?-tett szemre hányást.

Az egymást fürkésző szempárokból tudta, hogy nem kap választ a kérdésre. Ami ennél is jobban aggasztotta, az a férfi, aki miatt a számára a legfontosabb ember hazudni és titkolózni kezdett előtte. Nem kedvelte az idegent , túlságosan is nagy hatással volt az életükre, ezt pedig nem viselte jól. Ellenszenvét, minden egyes nap éreztette vele, amíg ott volt.

Egyik este Cassie sokáig dolgozott, mert az egyik lány lebetegedett, ő meg segítség gyanánt tovább maradt, hogy a csúcsforgalom alatt segítsen a többieknek. Az utcába érve, az apja kocsija éppen akkor fordult ki. Aggódott Will miatt, ezért követte őket a gyártelepre, ahol a régi vasöntöde előtt parkolt le. Lesben várt, hátha megtud valamit arról mit titkolnak előle. Utánuk sem tudott menni, mert amint bezárult a fém ajtó, az épületet körbe vették a démonok. Pár perccel későbbi lövések zaja szűrődött ki az épületből. Cassie a kocsihoz rohant fegyverekért, amit a csomagtartó egyik rekeszében tartott elzárva. Az apja védelme érdekében bár meddig képes lett volna el menni. Sorban szedte le egyiket a másik után, mire betudott hatolni az épületbe, minden felé hullák hevertek.