James Sirius Potter és Griffendél kardja

Hűvös december

Hagrid csak azzal az egy feltétellel engedte vissza a fiúkat a kastélyba, hogy letesznek a további kutatásról, és egy életre elfelejtik, hogy akárcsak egyszer is hallottak volna Griffendél kardjáról.

Ezzel szemben James másnap a tanórák után újból a könyvtárban találta magát. Megkereste a Legendás fegyverek és mágiák-at, és kikölcsönözte, hogy utána nézzen benne a kardnak. Madam Cvikker gyanakvóan méregette, amikor átnyújtotta neki a könyvet, de végül lepecsételte a könyvtári kártyát, és útjára engedte.

Amikor James visszaért a klubhelyiségbe félrevonta Alexet – aki éppen Damian Rayhill és Tobias Duncan varázslósakk összecsapását figyelte –, és letelepedtek az egyik asztalhoz.

- Itt is van – tolta James barátja elé a könyvet.

A nyitott oldalon a legszebb illusztráció volt megtalálható, amit James valaha is látott. Az ezüstből kovácsolt kard markolatát rubinkövek díszítették, a pengén pedig Griffendél Godrik neve volt olvasható. A rajz alatt leíró szöveg kezdődött.

Azokban az időkben, amikor a Varázsvilág legdicsőbb éveit élte, Griffendél Godrik, egyike a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola alapítóinak, felkerekedett, hogy megtalálja azt az ereklyét, amely dicső emléket állít messze földön híres bátorságának és nemességének.
Utazásai során Griffendél felkereste a kor legnépszerűbb varázslóit és boszorkányait, ám egyikük se tudott neki segíteni. Hegyeket, völgyeket, erdők sokaságát kutatta át Griffendél, és végül a koboldok bányáiba vezetett az útja.
A koboldok népe, kik híresek kovácsolási képességükről, örömmel fogadták Griffendélt, és megállapodtak, hogy elkészítik neki a valaha létezett legerősebb kardot, de csakis akkor, ha a varázsló bizonyítani tudja rátermettségét és bátorságát, melyről történetek ezrei szóltak.
Griffendél Godriknak három próbát kellett kiállni. Egy sárkány fészkéből rubintköveket kellett megszereznie, az óriások erődjeiből ezüstöt lopnia, és legvégül egy varázsitalt kellett megszereznie az erdők mélyén elő druidáktól.
A próbák során összegyűjtött kincsekből Első Ragnuk, a koboldok vezetője elkészítette a kardot, melyet a varázsital erejével ruházott fel. A történetek úgy tartják, hogy Ragnuk az utolsó pillanatban meggondolta magát, és népének akarta tudni a kardot. Mindent elkövetett, hogy Griffendél soha életében ne forgathassa a kardot, azonban a varázslót dicsőitő koboldok átadták a pengét jogos tulajdonosának.
Griffendél Godrik halála után a kard Roxfortban talált menedékre. Úgy tartják, a kard megjelenik a Griffendél-ház azon tanulói számára, akik kiérdemelték azt szükségben és veszélyben. Utoljára 1998. május 2-án, a roxforti csata napján jelent meg a penge, Neville Longbottom számára.

- Longbottom professzor? – csodálkozott tágra nyílt szemekkel Alex. – A gyógynövénytan tanárunk?

- Igen – bólintott James. – Apa sokat mesélt arról a napról. Neville félelmet nem ismerve küzdött, kiérdemelte a kardot.

James látta, hogy Alex agyában vadul mozgolódnak a fogaskerekek. Barátja bizonyára megpróbálta elképzelni, hogyan fest a nap, mint nap növényeket pátyolgató professzor egy karddal a kezében. Az igazat megvallva, James is nehezen tudott képet alkotni a jelenetről a fejében.

- Tiszta sor – mondta James, visszakanyarodva a témához. Egyre furcsább képek jelentek meg a szemei előtt, amikben Neville egyik kezében a kalaplengető gombákkal, másikban Griffendél kardjával tör utat a sötét varázslók seregén. – A koboldok bizonyára azért keresik a kardot, mert ők készítették.

- De ha ők készítették – tárta szét a karját Alex –, nem tudnának csinálni egy újat? Ennyire egyszerű lenne.

James gondolkodott, majd a próbákról szóló bekezdésre bökött.