James Sirius Potter és Griffendél kardja

Legendák nyomdokában

Hargid háromszor rákoppintott az ajtóra, mire az kisvártatva kitárult. James az elsősök csoportjának közepén álldogált, így aztán a nyakát nyújtogatta, hogy lássa ki fogadta őket.

- Az elsőévesek, Flitwick professzor – jelentette Hagrid nagybüszkén. – Semmi gond nem akadt az ideúton.

- Köszönöm, Hagrid! – cincogta a küszöbön álló varázsló, aki annyira pöttöm termetű volt, hogy az összes elsős magasabb volt nála. A leghátul várakozók bizonyára még lábujjhegyre állva se pillanthatták meg. – Innen átveszem őket. Nyugodtan csatlakozz a többiekhez.

Flitwick professzor egy pálcaintéssel szélesre tárta a két kapuszárnyat. A nebulók a hatalmas előcsarnokba léptek, melynek csupasz falait fáklyák világították meg, s azokon kívül négy megtermett homokóra volt ott található. A bejárattal szemben egy széles márványlépcső indult fölfelé, annak jobb és bal oldalán egy-egy ajtó állt. A csarnok jobb oldalán egy kétszárnyú ajtó kapott helyet, túloldaláról tompa, de annál vidámabb zsibongás hallatszott.

A professzor nem arra vezette őket, hanem egy kisebb terembe. Az elsősök csak szűkösen fértek el ott, a tolongásban James véletlenül rálépett Alex talárjának a szélére. A szobában nem volt más csupán egyetlen szék. Az ősz hajú Flitwick professzor meglepő gyorsasággal és ügyességgel pattant fel rá, így az elsősök feje fölé került.

- Köszöntelek benneteket a Roxfortban! – fogott bele mondandójába. – Hamarosan ti is csatlakozhattok a többi diákhoz a nagyteremben, előtte azonban át kell esnetek a beosztáson. Tudni illik ez egy nagyon fontos ceremónia, hiszen az itt eltöltött hét év alatt a ház a családjukként fog működni. Háztársaikkal együtt járnak majd a tanórákra, és a házak klubhelyiségeihez tartozó hálótermekben lesznek elszállásolva.

Flitwick a beszámolóját a roxforti házak bemutatójával folytatta, majd ismertette a szabályokat és a pontrendszert. James itt már annyira nem figyelt rá. Egyrészt nagyon sokat tudott a négy roxforti házról és a kastélyban zajló életről, másrészt túlságosan izgatott volt a beosztás miatt. Természtesen nem a rossz értelemben – nem émelygett és sóhajtozott –, hanem felvillanyozva várta a ceremóniát.

Szónoklata után Flitwick pár perce magára hagyta a gólyákat, mire nyomban izgatott sustorgás töltötte be a kis termet.

- Szerintetek, hogy fognak minket beosztani? – kérdezte Sophie Corslett, aki Leila Liverrel együtt, a csónakok óta követte Jamest és Alexet.

- Biztos egy próbát kell kiállnunk – bizonygatta Alex a két lánynak. Szemei komiszan villogtak. – Halálos mérget itatnak majd meg velünk, vagy egy sárkányt kell legyőznünk.

A két lány arca ijedséget tükrözött.

- Egy sárkány? – kérdezte rémülten pislogva Leila.

- Csak ugrat benneteket! – legyintett James nevetve. – Nem kell kiállnunk egy sárkány ellen. Lehet csak egy unalmas tesztlap vár ránk.

Sophie és Leila megnyugodtak ezt a választ hallva.

- Az jó lenne – mondta előbbi. – Szeretem a kérdőíveket.

- Ti melyik házba szeretnétek kerülni? – kérdezte halkan Leila.

- A Griffendélbe – vágta rá a két fiú a választ, Sophie azonban kissé eltöprengett.

- Jó lenne a Griffendélbe kerülni, de szívesen lennék Hollóhátas is.

- Én a Hugrabuggal szimpatizálok – válaszolt saját kérdésére Leila is.