James Sirius Potter és Griffendél kardja

A rejtett penge rejtélye

A novemberi hideg időben való rohangálás végül meghozta csúf eredményét, és James másnap reggel betegen ébredt. Fájt a torka, az orra piroslott a náthától. Kénytelen volt tehát még a reggeli előtt meglátogatni a gyengélkedőt, hogy más pórul járt diákokkal egyetemben Kalapkúra-bájitalt kérjen Madam Pomfreytól. A szer ugyan egyből hatott, és James boldogan indult el reggelizni, de csak ekkor fedezte fel annak kellemetlen mellékhatását. Két füléből füstcsík szivárgott mialatt a folyosókon baktatott, és akik szembe jöttek vele, bizonyára azt gondolhatták, hogy a fejében vad lángnyelvek hadakoznak.

Vasárnap lévén nem sok diák üldögélt a nagyteremben az asztaloknál, inkább az ágyat nyomták a hálókörletekben, és próbálták kipihenni a mögöttük álló hét fáradalmait. James levágódott Alex mellé a Griffendél asztalánál, és nyombán a tányérjára szedett jó pár zsírtól csöpögő sültszalonnát. Barátja eközben feléje fordult, és elképedve nézett rá.

- Miért füstöl a füled? – kérdezte, és ujjaival arrébb terelte a feléje szálló halványszürke felhőt. – Egy sárkány költözött az agyadba az éjjel?

- Annak a bájitalnak a hatása, amit Madam Pomfery adott a betegségemre – felelte James, miközben egy zsemlével felitatta a szaftos-ízletes zsírt a tányérról. – Eléggé zavaró, és mindenki megbámul miatta.

- Tény, hogy nem sokan rohangálnak füstölő fülekkel a Roxfortban – érvelt Alex, és vigyorából James arra következtetett, hogy már inkább találja viccesnek a jelenséget, mintsem zavarónak. Inkább visszafordult a reggelijéhez, és folytatta annak elfogyasztását.

Már éppen távozni készültek, amikor a nagyterem egyik nyitott ablakán egy tucat bagoly reppent be a reggeli postával – köztük volt James fülesbaglya, Lancelot is. Mióta a fiú előfizetett a Reggeli Prófétára, hogy tájékozott maradjon a Gringotts-ban történtekkel kapcsolatban, nem volt szerencséje, és az újság lapjait csupán számára érdektelen cikkek töltötték meg.

Azon a reggelen viszont végre kifizetődött James várakozása. Amíg fellapozta az újságot, Lancelot kiszolgálta magát a gazdája tányérján maradt szalonnacafatokból. Meg is érdemelte a kis jutalmat a fülesbagoly, hiszen az elmúlt hetekben szorgosan hordta az újságokat.

FEJLEMÉNYEK A GRINGOTTS-ÜGY KAPCSÁN

Mint arról már egy korábbi számunkban beszámoltunk, a Gringotts varázslóbank felett sötét felhők gyülekeznek mostanság. Egy hónap telt a megrendítő éjszaka óta, amikoris egy kobold támadott az egyik banki dolgozóra, akit ezután a Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályba került súlyos sérülésekkel. Az esettel kapcsolatban most megszólalt a Gringotts-ot vezető koboldbizottság elnöke: „Mélységesen elszomorít, hogy a mi bankunk fali között megtörténhet ilyesfajta összetűzés. Sajnos nem szolgálhatok semmiféle magyarázattal, hogy Bugrott miért viselkedett ilyen megvetendő módon." Továbbá fény derült arra a tényre is, hogy a támadást intéző kobold, Bugrott az eset óta nem tért vissza a bankba dolgozni. Megkérdeztük az elnököt, hogy tud-e további információval szolgálni Bugrott sorsával kapcsolatban, de nem adott választ riporterünknek.
Lapunknak továbbá sikerült felvenni a kapcsolatot a támadást elszenvedő Ernie Macmillannel, aki a napokban hagyta el a Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályt. Így nyilatkozott a történtekről: „Minden egyik pillanatról a másikra történt. A folyosókon járőröztem, ahogyan azt mindig szoktam az ügyelet alatt. Az egyik oszlop mögött találtam rá Bugrottra. A fejét rázta, és csak azt ismételte, hogy kell a kard. Aztán észrevett, és ordibálva nekem ugrott... Innentől már semmire nem emlékszem, csak arra, hogy a Szent Mungóban ébredtem fel. Nagyon szokatlan volt..."