James Sirius Potter és Griffendél kardja

Hop-hálozat

James Sirius Potter nem mindennapi gyerek volt.

Kezdésnek James mindig is különlegesnek gondolta azt a szembeötlő tényt, hogy középső névvel is rendelkezett. Kiváltságosnak érezte magát, amiért szülei megáldották egy második névvel is születésének napján. Ennek a kiváltságnak tudatában élt hét éves koráig, amikoris realizálódott benne, hogy nem csupán ő rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, hanem családjának több tagja is. Az i-re a pontot az tette fel, amikor felismerte, hogy öccse és húga is a középső névvel élők világát gyarapítja. James ezután azzal nyugtatta magát, hogy a Sirius sokkal menőbb és jobban csengő név, mint a Perselus és a Luna.

Továbbá mindenképp meg kell említeni James családját. Nem ismert senkit az egész Egyesült Királyságban – de az otthonául szolgáló faluban, Godric's Hollowban biztos nem -, aki olyan terebélyes családba született, mint ő. Számára már az is meglepő volt, hogy van két testvére, de kilenc unokatestvérrel tényleg nem sokan rendelkeztek. Nemhogy anyai ágról öt nagybácsival. A rokonok között megtalálható volt a világ legkedvesebb nagymamája, egy francia nagynéni – ebből adódóan félig francia unokatestvérek-, egy vicces holmik eladására specializálódott boltot vezető nagybácsi, a világ talán legokosabb keresztanyukája, és még egy Teddy Lupin nevű, cingár fiú is. Ő nem volt sem unokatestvér, sem nagybácsi, vér szerint nem is volt családtag, de mindenki befogadta a famíliába, s James a bátyjaként tekintett rá. És azt a tényt sem árt megemlíteni, hogy Teddy tökéletesen illett a különleges családtagok sorába, azzal a tulajdonságával, hogy alkalmanként, vagy ha kedve úgy tartotta, tetszés szerint változtatta kinézetét.

Meg kell hagyni, amennyire sokrétű James családja, ő pontosan annyira is szerette minden tagját.

A harmadik, és egyben legkülönlegesebb dolog, ami nem mindennapi gyerekké tetté Jamest, az a tény, miszerint ő varázsló volt. Bizony, James Sirius Potter ereiben vér mellett mágia is csörgedezett. Ezzel a tulajdonsággal aztán tényleg kitűnt az átlag gyerekek közül.

Természetesen nem csupán James volt varázsló, Anglia talán leghíresebb máguscsaládjába tartozott. Édesapja nem volt más, mint Harry Potter, többszörösen kitüntetett mágus, a brit Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn-üldözési Főosztályának vezetője, és nem mellesleg korának leghíresebb varázslója. A kis túlélőként vált híressé, később a Kiválasztott néven ismerte meg az egész varázslótársadalom. Harry Potter életét kezdettől fogva beárnyékolta a félelmetes sötétmágus, Voldemort nagyúr. A feketemágust végül nagy nehézségek árán legyőzte, lezárva ezzel a második varázslóháborút.

Ennek tudatában nem is csoda, hogy James felnézett az édesapjára. Igaz, ez nem Harry múltjának volt nagyban köszönhető – James rengetegszer hallotta a történeteket, de mostanra jobban szeretett estimeseként visszagondolni rájuk -, hanem annak, hogy Harry remek apuka is volt. És egy ilyen apuka mellé egy hasonló anyuka is párosult.

Ginny Potter sosem volt az az igazi otthon ülő, házi boszorka, és ennek James hálát adott. Édesanyja egykori kviddicsjátékos volt, visszavonulását követően pedig szintén a sportnál maradt, mint újságíró. James rengeteget tanult Ginnytől – és természetesen Harrytől is – a varázslók kedvenc sportjáról, a kviddicsről. Amellett, hogy sportoló múltja rettenthetetlen és vagány anyukává tette, neki is vajból volt a szíve. Ginnynek mindene volt a család: támogatta férjét, segítette szüleit és testvéreit, és rendíthetetlen kitartással és szeretettel nevelte három gyermekét. Igen, James egy szuper anyukával is rendelkezett.

Ezen dolgok tudatában talán senki nem lepődik meg azon, hogy James élete valóban különleges volt. Ő is azon gyerekek közé tartozott, aki pelenkás kora óta, de Ron bácsikájának történetei óta biztosan, várt egy levélre, amire zöld tintával írták fel lakcímét, vörös pecséttel zártak le, és egy felvételi lapot tartalmazott a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezt a levelet minden tizenegyedik életévét betöltött máguspalánta kitörő lelkesedéssel várta. Ám a borítékra, amit baglyok kézbesítettek, azonban várni kellett, és ez vezet minket a negyedik különlegességhez, ami Jamest jellemezte.