"Minden út Rómába vezet.", tartja a mondás.
Rubine Lecomte, viszont bármit tesz, bárhogy igyekszik, végül mindig a szülőhazájában, Monacoban köt ki, hiába is szeretne elszakadni a helytől. A gyász, mázsás súlyként nehezedik a vállára, mégsem törhet...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Nem hiszem el, hogy itt van. Évekkel ezelőtt eltűnt, most pedig váratlanul megjelent.
Egy gyerekkel.
Az öcsém oldalán.
Arthur oldalra irányította Rubin-t, mire észbe kaptam, hogy utánuk induljak, eltűntek. Jobb ötlet híján az öcsém lakásához mentem, ahol hiába nyomtam a csengőt. Sóhajtva ültem le a folyosón, a hátamat pedig az ajtónak döntöttem. Kínos mosollyal intettem minden szomszédnak, akik értetlen pillantásokkal mértek végig. Nem hibáztattam őket, elég nyomorultul festhettem a földön ülve.
Órákon át vártam, mire Arthur végre méltóztatott megjelenni. Amint meglátott lefagyva nézett velem farkasszemet. Felálltam a helyemről, és keresztbe fontam a mellkasom előtt a karom.
-Itt gyilkoljalak meg, vagy bent? - húztam fel a szemöldököm.
-Felesleges izmoznod - vont vállat.
Kinyitotta az ajtót, amit becsukva mosolyogva nézett rám, amivel csak még jobban felbosszantott.
-Elmondanád mi a fasznak örülsz? Kibaszottul felcsináltad a csajomat! Hiába vagy a testvérem, ezért még téged is megöllek - elé lépve megragadtam a pólóját és közel húztam magamhoz.
-Állíts már magadon ember! - lökött el magától. - Mi lenne, ha vádaskodás helyett kérdeznél?
-Hozzá értél?
-Soha! Olyan, mintha a testvérem lenne.
-Akkor kié a gyerek? Ismerem? Rubin, hol volt eddig?
-Nem tisztem beavatni a magánéletébe, Charles - rázta a fejét.
-Azt mondtad fogalmad sincs hol van.
-Mert boldog volt nélküled.
-Tényleg az ő fia…igaz?
-Igen - bólintott.
-Bassza meg! - túrtam a hajamba. - El kellett volna mondanod, hogy anya lett.
Arthur sóhajtva ment a hűtőhöz, és két sörrel a kezében tért vissza, amiből az egyiket felém nyújtotta.
-Charles, ehhez neked már semmi közöd.
-A gyerek apja is itt van?
-Nincs, de nem mondok többet. Sajnálom, de nem véletlenül kért meg anno, hogy be mondjak neked semmit.
-Te végig beszéltél vele?
-ÉN, nem hagyom magára azokat akiket szeretek.
-Azt hiszed nem bánom azóta is?
-Tök mindegy, nem változtat a dolgon - vont vállat.
Csendben álltunk egymás mellett a konyhában, a pultnak dőlve kortyolgattuk az aranyló italt, de egy mondat nagyon beragadt.
-Miért múlt időben mondtad a boldogságát? - kérdeztem halkan.
-Nehéz időszakon megy keresztül. Épp ezért vedd nagyon komolyan, amit most mondok - fordult felém. - Hagyd őt békén, Charles!
Bólintottam, de magam sem értem miért. Most, hogy a közelemben volt, muszáj bocsánatot kérnem. Évek óta emészt a bűntudat, amiért olyan rohadék voltam vele. Ismerve Rubin harciasságát, legjobb esetben is egy hatalmas pofonnak leszek kicsiny gazdája.
Sokat változott az elmúlt időben, de a szépsége nem fakult. Talán így, hogy nem kamaszlány, hanem igazi felnőtt nő még gyönyörűbb lett.
-Fasz voltam.
-Anakondikus - bólintott Arthur.
-Ana..mi?
-Csak a VIP értheti - kortyolt vigyorogva a sörébe.
Nem maradtam sokáig Arthur-nál, amint lehúztam az utolsó kortyot, már indultam is haza.
Otthon azonnal a gardróbban található széfhez mentem. Amint kinyílt az ajtó, kivettem belőle az aprócska dobozt, ami évek óta érintetlenül pihen a hátuljában.
Felpattintottam a tetejét, és szomorú mosollyal néztem a gyűrűt. A legelső Formula-1-es fizetésemből vettem, hogy ezzel kérhessem meg a kezét. Aztán a talaj kicsúszott a lábam alól, és az egóm fontosabb lett a szívemnél.
“A parkban sétáltunk kézenfogva, kiélvezve a monacói nyár melegét. Célirányosan a fánkhoz mentünk, aminek a tövébe letelepedve, Rubine ölébe tettem a fejem, aki mosolyogva túrt a hajamba. Behunyt szemmel adtam át magam a gyengéd érintésnek.
-Mi lesz velünk, ha tényleg felkerülsz az F1-be? - kérdezte.
-Mi lenne? Te leszel a legszebb WAG, és minden férfi irigyelni fog. Elkísérsz a futamokra, mikor pedig nem az autóban ülök, mindent közösen fedezünk fel - kinyitva a szemem, elvesztem az engem figyelő kék íriszekben. - Feleségül foglak venni. Amikor pedig a gyűrűm ott lesz az ujjadon, csinálunk egy csomó gyereket. Ezt például elkezdhetnénk gyakorolni.
Nevetve rázta a fejét, én pedig felülve a tarkójára tettem a kezem és magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam.
A fának döntöttem a hátam, Rubine pedig a mellkasomhoz bújt. A vállat cirógatva lélegeztem be a hajának az illatát.”
Mintha csak egy film véget ért volna, ismét az üres lakásban találtam magam.
-Miért basztam el?
Azt hittem az az igazi élet, ha minden este más lánnyal gyűröm össze a lepedőt, de egy barom voltam.
Eldobtam magamtól azt, amit az emberek egész életükben keresnek. Évekig emésztett a bűntudat, és a saját magam iránt érzett megvetés. Ma viszont, ahogy egy másik férfival alapított családot egy részem fellélegzett, hogy megkapta a neki járó boldogságot, egy másik részem viszont a pokol langjait érezte, amiért nem én adtam meg neki.
Számítana neki a bocsánatkérésem? Meghallgatna egyáltalán?
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Bár azt mondtam a héten nem lesz új rész, de ha már ezt sikerült megírnom, akkor kiteszem nektek, hogy ne maradjatok teljesen olvasnivaló nélkül.😊
Viszont a pénteki rész a Bestemming-ben fixen elmarad most!
