Átoki vonzalom

~1~

Az én nevem Mau, 17 éves vagyok és éppen készülök az első napomra a jujutsu szakközépbe. Mivel Nanami húga vagyok így nagyon sokat tanultam tőle, és egész ügyes is vagyok Nanami elmondása szerint. Már amúgy egy hete kezdhettem volna csak közbejött valami és így elkellett halasztani az első napomat. Ha minden igaz egy új fiatal miatt kellett elhalasztani ugyanis lenyelte Ryomen Sukuna ujjait. Elvileg el tudja nyomni az átkok királyát de majd meglátjuk hogy tényleg igaz-e.
Hajam középhosszú szőke, míg a szemeim kékek.

Már a cipőmet veszem a nappaliba mikor Nanami rohan be a szobába, mint aki most látott szellemet.
- Mau, Mau! - mondogatta a nevem addig míg rá nem néztem.
- szerinted melyik nyakkendő legyen?- kérdezte majd két ugyanolyan sárga nyakkendőt vett elő és nyomta az arcomba.
- nem is tudom... nekem mindkettő ugyan olyannak tűnik.- mondtam majd elkezdtem hunyorítani hogy legalább egy kicsi különbséget lássak a kettő nyakkendő között.
- hát nem látod? Nem ugyan az az árnyalat...- mondta majd szomorú fejet vágott.
Én miután ismét meggyőződtem róla hogy nincs különbség a kettő nyakkendő között inkább eljátszottam hogy látom a különbséget.
- hmmm... talán ami a jobb kezedbe van az jobban megy hozzád!- mondtam majd vigyort erőltettem arcomra.
- én is erre gondoltam! Szuper vagy Mau!!!- mondta majd sietett is be a szobába hogy felvegye a nyakkendőt.

5 perc múlva...

- indulhatunk?- jött a kérdés Nanamitól.
- hát én márcsak rád vártam.- mondtam és már pattantam is fel a helyemről.
A nagy bőrönd cuccomat amit össze pakoltam megfogtam, majd elkezdtem ki indulni az ajtón, egyenesen a kocsiba ahova Nanami is követett.
Beszálltam az anyósülésre és már indulhat is a 2 órás út.

Miközben a tájat csodáltam és gondolkoztam, eszembe jutott hogy nagyon izgulok az első naptól. Vajon szeretni fognak engem? Lesznek barátaim? És ha mégse vagyok elég jó csak Nanami túlzott?
Az én erősségem a szemeim és az érzékeim, nagyon messziről képes vagyok felismerni hogy milyen átokkal is van dolgunk, milyen szintű, milyen nagy átokkal és mennyien vannak. De még akár az átok gyorsaságát és gyengeségeit is megérzem. Nanami szeret vinni magával harcolni ugyanis könnyebben le tudja győzni az átkokat ha tudja mi a gyengéje, ráadásul nem is rosszul harcolok és a gyorsaságom is rendben van, emellett nagyon jól bánok mindenféle fegyverrel.

- amúgy direkt egy nagyon jó barátomra foglak bízni. Nagyon jó kezekben leszel.- mondta
- ki lenne az?- érdeklődtem kíváncsian
- Gojo Saturo.- mondta ki a nevet majd egy pillanatra tátva maradt a szám. Az a Gojo akire én gondolok? A legerősebb sámán?
- GO-GOJO SATURO? Akire én gondolok?-kérdeztem felpörögve.
- igen Mau, igen.- válaszolt egyszerűen.
Mikor lehiggadtam mély levegőt vettem majd tovább kérdeztem.
-tudod kik lesznek a csapat társaim?-kérdeztem még kíváncsibban.
- Megumi Fushiguro, Nobara Kugisaki és Sukuna gazdateste Itadori Yuji.- mondta a végét kicsit idegesen és halkabban.
- Sukuna gazdateste?- kérdeztem ki kerekedett szemekkel.
- igen... ha kérhetlek legyél tőle távol. Én saját véleményem szerint nem való sámánnak.- mondta majd valamiért kicsit elszomorított ezért csak bólintani tudtam. Szegényt vajon mindenki így ítéli meg őt amiért Sukuna gazdateste?

45 perc múlva...

- itt lennénk.- mondta majd leállította a kocsit.
Kiléptem a kocsiból majd a nagy épület felé vettem a tekintettem. Kicsit elbambultam miközben hatalmas épületet néztem és mire észbe kaptam Nanami volt mellettem a bőröndömmel a kezében. Szép lassan a bejárathoz sétáltunk ahol már minket várt Gojo sensei.
- üdvözöllek Mau!- jött elém Gojo miközben a kezét nyújtotta. Elfogadtam a kézfogást viszont zavaromba meg se tudtam szólalni, hisz a legerősebb sámán áll előttem.
- innentől viszont átveszem.- mondta Gojo ezt már Nanamira nézve.
- hát igen... akkor hát- nem tudta befejezni ugyanis a nyakába ugrottam.
- nagyon fogsz hiányozni bátyus! Majd látogass meg!- mondtam miközben egy könnycsepp gördült le az arcomról.
- te is nagyon fogsz hiányozni! Ígérem látogatni foglak minél többször.- mondta majd elengedtük egymást mert már ideje volt távoznia.
Mikor már Nanami látókörön kívül volt, Gojo rám nézett majd megszólalt.
- készen állsz hogy lássad az új csapat társaid?- vigyorgott rám Gojo.
- igen.- mondtam egy mosoly kíséretében.

Mikor be mentünk az épületbe, fel lépcsőzdtünk a harmadik emeletre ahol egy szobába be is mentünk.
Mikor be értünk, 3 fiatal volt sorba állítva mint akik be vannak fenyítve.
Legszélen egy fekete hajú magas fiú volt, középen egy barna rövid hajú lány és a sor végén egy rózsaszín hajú fiú.
- sziasztok! Kento Mau vagyok.- mutatkoztam be nagy mosollyal az arcomon.
- Megumi.- mondta a fekete hajú unott arccal.
- én Nobara Kugisaki vagyok!- mondta a lány nagyon nagy mosollyal.
- Itadori Yuji!- ugrándozott miközben integetett nekem.
Szóval ő lenne az akitől félni kéne? Hisz egy aranyos barátságos fiú áll előttem.

- Gojo sensei, muszáj még liba sorban állni?- kérdezte Itadori, szenvedést színlelve. Szóval akkor tényleg fenyítve voltak.

- nem nem, elnézést elfelejtettem mondani hogy mostmár nyugodtan barátkozatok.- mosolygott Gojo miközben kilépet a szobából.

- VÉGRE- szólaltak meg mind egyszerre és a földre zuhantak.
- már kiállt a hátam...- szólalt meg Nobara.

Egy olyan 2 perc múlva Nobara jött ide hozzám.
- ha gondolod holnap, elmehetnénk valahova 4-en.- mondta miközben ugrándozott előttem.
- én teljes mértékben benne vagyok- mondtam miközben az arcomon egyre szélesebb mosoly volt.

A két fiú nagyon elvoltak, szóval így úgy gondoltam nem zavarom őket és maradok Nobara társaságában. Nagyon sokat beszélgettünk és úgy gondolom Nobara egész jófej lány. Már kb egy órája beszélgetünk mikor valami nekem csapódott... egy párna?!
Hátra néztem és a két fiú ijedt fejével találtam magam szemben.
- é- én Nobarának akartam dobni- nézet rám fekete hajú fiú miközben mellette lévő rózsaszín hajú fiú már alig bírta visszatartani nevetését.
- Hogy nekem akartad dobni????- akadt ki Nobara mire egy oldalas mosollyal Nobarára kacsintottam, megfogtam a párnát amit hozzám vágtak majd teljes erőmből Megumira dobtam. Vagyis csak akartam ugyanis a párna valamiért Itadorit találta el.
- é- én meg Meguminak akartam dobni!- mondtam full vörös fejjel miközben a kezeimet fel tartottam mint aki most adja fel magát.
- én ezt nem értem... mit ártottam?- kérdezte Itadori szomorúan a földet nézve, miközben tarkóját vakargatta.

- amúgy csak szólni akartunk hogy már fáradtak vagyunk és menni akarunk aludni.- mondta Megumi mostmár komolyabb hangvételbe.
- ohh, igaz is. Én nekem hol lesz a szobám?- kérdeztem a társaságon körbenézve.
- Gojo sensei ide adta nekem a kulcsot, azt mondta kisérjelek el a szobádig.- mondta mosolyogva Itadori, miközben a kulcsot felmutatta nekem.

" legyél tőle távol"
Ez a hang nem hagy nyugodni...
Az eszem azt mondja hallgassak Nanamira a szívem viszont tiltakozik nagyon.

- köszönöm!- mosolyogtam Itadorira, majd elköszönt mindenki mindenkitől. Itadorival elkezdtünk sétálni a sötét folyosón, mikor is arcára pillantottam. Minta még egy szem lenne a szeme alatt... lehetséges ez?
- valami baj van?- kérdezte aggódva Itadori
- jaj, nem semmi!!! Neharagudj.- mondtam majd csak előrefele néztem.
- tudod sokan elítélnek a bennem lévő Sukunátol... kérlek te ne félj tőlem, tudom irányítani.- mondta. A szeméről le lehetett olvasni hogy igazat mond és nagyon megsajnáltam.

- amúgy itt vagyunk. A szobád.- mondta
- köszönöm! És nem itélkezem a benned lévő Sukuna miatt.- mondtam miközben kivettem a kezéből a kulcsot és elkezdtem kinyitni az ajtót.
- Jóéjt.-jött a hang a hátam mögül.
- Jóéjt- válaszoltam majd beléptem a szobámba, már nem volt energiám a bőröndömmel szenvedni szóval csak bevetettem magam az ágyba és már aludtam is.

Szóval ez lenne az első rész. Remélem tetszik mindekinek!❤️