Átoki vonzalom

~4~

Elkezdtem sétálni Itadori szobája felé ahol tudom hogy Itadorit nem de Sukunát megfogom találni.

Kopogtam de tudtam válasz nem fog jönni, szóval meg se próbáltam mégegyszer bementem a szobába.

- már megint te?- kérdezte úgy hogy hátra se fordult.
- é- én csak Itadorit kerestem.- hazudtam...
- csak nem kavarsz a kölyökkel?- kérdezte miközben megint elkezdett felém sétálni.

- én dehogy... csak unatkoztam.- mondtam majd a földet kezdtem el nézni, vagyis nem sokáig ugyanis Sukuna állam alá nyúlt és magára emelte tekintettem.
- akkor most nem fogsz unatkozni. Igaz Itadori már a szunyát nyomja viszont én itt vagyok.- mondta majd az arcomhoz hajolt, iszonyatosan közel.

- mi volt a terv? Mit akartál csinálni Itadorival?- kérdezte közben pedig a csípőmre tette kezét, majd magához is húzott. Amint ezt megtette a levegőt egyre gyorsabban vettem és csak úgy főtt rólam a víz.

- én- én csak beszélgetni jöttem át hozzá.- mondtam miközben szorításából próbáltam kijutni.

- semmi mást nem akartál tőle?- kérdezte széles vigyorral az arcán miközben nyakamhoz hajolt. A lehelete szinte égette a bőröm, a testem pedig mindjárt feladja a szolgálatot és itt helyben fogok össze esni.
- N-nem nem akartam semmi mást.- mondtam levegőt kapkodva, ugyanis Sukuna ajka már a nyakamon volt. Elkezdte szívni a nyakam, és nem tagadom nagyon élvezem de ez nem helyes.
- kérlek...-szólaltam meg halkan. - kérlek hagyd abba...- folytattam.

Sukuna felnézett rám, majd mélyen a szemembe nézet. Kezét a hátamra tette, majd végig húzta rajta ujjait, ami miatt egy sóhaj hagyta el a számat.
-pedig úgy vettem észre tetszik.- vigyorgott.
-azt mondtad nem is vagyok az eseted.- mondtam
- igaz is, még jó hogy eszembe jutattad.- mondta miközben hátra lépett tőlem és a tekintette is komolyabb lett.
Szerintem ezt élvezi... tudja nagyon jól hogy az előbbi dolgot élveztem és most azt akarja könyörögjek neki folytatásért viszont azt tőlem nem kapja meg.

- ohh de még mennyire jó hogy eszedbe juttattam. - feleltem majd kezdtem is kisétálni szobából.
- pedig az elején milyen kis rámenős voltál, most pedig még csókot se kapok.- mondta és ezzel a mondatával le is lett zárva a mi kis párbeszédünk.

Amikor a szobába értem, bezártam magam mögött az ajtót majd egyenesen a földre csúsztam az ajtónak támasztva.

A könnyeim csak úgy hullottak az arcomról.
Egyrészt Nanami szavai hangoztak a fülembe, másrészt én is nagyon jól tudtam hogy helytelen amit csinálok.
Csak is annyit kért Nanami hogy tartsam magam távol tőle.... Csak ennyit.

Nagyon sok idő volt mire ténylegesen össze szedtem magam, viszont jó volt ki sírni magamból ami bántotta a lelkem. Be feküdtem az ágyba majd el is nyomta az álom a ki sírt szememet.

|Másnap|

Mikor felkeltem viszonylag egész kipihent voltam. Ránéztem az időre és 10:48 óra van. Hát nem csodálom ki pihentem magam.

A fürdőbe siettem hogy reggeli rutinjaimat elvégezzem de a tükör előtt megint megfagytam. A nyakam... egy szívás folt volt a nyakamon ami nem kicsit észrevehető volt.
Ez a kibaszott Sukuna valami nyakfétisben szenvedhet...

Jó ez még menthető... csak egy kis alapozó és már nem is látszik.
A szobámba siettem az alapozómért és már kentem is be vele a nyakamat.  Szerencsére gyönyörűen le fedte a foltot a nyakamon és így nyugodtan lehetek a többiekkel is.