Cold Bones - Novellák (Befejezett)

Haragos szív

- Haragos szív (fury heart): Ez a kifejezés jellemzi azokat, akik jó pár megpróbáltatás átvészelése után találják szembe magukat egy “tükörrel” vagy a saját elméjük legsivárabb és legsötétebb gondolataival és szívük túlcsorduló érzelmeivel. Az ilyen érzelmek például mint a düh, szomorúság, tartós szorongás, elveszettség, reményvesztettség, lelki és testi fájdalom, egyaránt képes a halandó embert olyan dolgokra ösztönözni amikre még gondolni sem tudott eddig. Viszont az ekkor elkövetett tettek (látsd: hirtelen felindulásból elkövetett emberölés vagy bántalmazás avagy egyébb rongálás, vandalizmus, polgári jogok megsértése, polgári tulajdon törvénytelen eltulajdonítása és stb.) csak hirtelen felindulásból származóak… Ösztönös mintsem tudatos. Igen… leginkább így tudnám kifejezni az engem ösztönző “erőket”. Az első mozzanatokat, de nálam ezek mégis különbözik. Ugyanis én nem azonnal követtem el hanem szépen kiterveltem azt a bosszút amiben több mint ötven ember életét vesztette. Így váltam egy igen elégedett tömeggyilkossá… - mesélte a fém ágyhoz szíjazott rab. 

- Igen… Én ezt értem Mr. Clarke… Amiket elmondott mind szerepelt az ügye pszichológiai elemzésében. Mégis amit tudni szeretnék, hogy miért tette mindezt? És kérem… Az ön által szakszerűnek ítélt körítést ezúttal hagyja el. - utasította az elítéltet Keith Chang nyomozó miközben a panoráma üveg túloldaláról figyelő, lassan ölni kívánó, a halottak hozzátartozóit figyelte. Tudta, hogy ha tovább hagyja fecsegni a tettest az csak rosszat szül a számára… Viszont válaszokra volt szüksége. 

- Ön nem valami kellemes társalgó alany kedves nyomozó… Engem végeznek ki hamarosan, nem magát… Így reméltem megérti, hogy nem sietek annyira. 

- Mr. Clarke a lényeget! Ki volt az eredetileg kiszemelt áldozat és miért? 

- Tudja… nem kötelező beszélnem önnel. Elég, ha csak meghalok itt csendben. - ennyit mondott, majd hagyta, hogy az ítélet végrehajtók egy örök álomba ringassa.

 A méreg gyorsan hatolt át az erein, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy semmit sem érezzen. Fejében és egész testében az idegsejtek szinte sikítottak. Izmai görcsösen rángatóztak, majd egy utolsó fájdalmas pillantást vetett a nyomozóra mielőtt a tekintete üvegessé vált volna. Teste elernyedt és a vérrel keveredő nyála immár lassan csordogált végig a szája szélén egészen le a nyakáig. A nyomozó idegesen fordult meg és hagyta el a kivégzőszobát. Észre sem vette, hogy valaki követi. Miközben kiért a parkolóba és láncdohányos ként végre rágyújthatott egy szál cigarettára, az utolsó dolog volt az amire gondolt volna egy ilyen eseményes délelőtt után, hogy valaki fegyvert fog a fejéhez. Mégis ez történt… 

Teste kissé megrezzent ahogy a pisztoly hideg csöve a tarkójának nyomódott.

- H-hé… Tudod, hogy fényes nappal veszélyes ilyesmit csinálni, igaz? - kérdezte kissé megremegő hanggal. A támadója nem válaszolt csak valamilyen fura lihegést hallatott. - Örülnék, ha eltennéd azt és higgadtan megbeszélhetnénk ezt az egészet, rendben? Ha akarod el is engedlek utadra… nem teszek feljelentést ebben biztos lehetsz. - folytatta a nyomozó.

- Nem… Biztos, hogy nem engedem el magát! Ön miatt most elvesztettem valaki számomra fontosat! Önnek fizetnie kell! - a támadó hangja a hamarosan előtörő zokogástól remegett… pont mint a mutatóujja a pisztoly ravaszán. Ekkor tudatosult a nyomozóban, hogy ki lehet az a nő aki most egy fegyvert szegezett a fejének.

- Értem én, hogy feldúlt a férje halála miatt, de az a fickó egy igazi gazember volt, ha mondhatom így szépen kifejezve. 

- Fogja be a pofáját maga korrupt zsaru! Az én adómon hizlalja a seggét és ilyesmit mer mondani?! 

- Hé csak higgadtan… Még ezt a cigit elszívnám a halálom előtt… -próbálta oldani a saját feszültségét, de arra nem számított, hogy még a füstöt sem fújhatja ki mielőtt eldőrdűlne a fegyver. 

A nyomozó szerencséjére semmit sem érzett olyan gyorsan kiloccsant az agya. Nem úgy mint a szerelemtől őrült Anna Clarke ki férjét gyászolva követett el egy gyilkosságot. Lassan lehajolt és a nyomozó hullájának a kezéből kivette a cigarettát, majd felegyenesedve a szájához emelte és egy nagyot szívott belőle. Tüdejét átjárta a forró füst aztán lassan kifújta. 

- Kár lenne hagyni, hogy ez pocsékba menjen… - suttogta miközben felnézett a felhős égre és várta, hogy az előrontó börtönőrök és rendőrök bekerítsék.