Nem ő irányított, de küzdött. Nem tudta kontrollálni erejét, de mégis elzárta magától őt. Elnyomta és a legsötétebb ládába zárta mégis pusztított. Minden amit tett nem önakarat volt.
-Rég láttuk egymást.-mondta a sötétség. A fiú remegve csukta be szemeit és próbált ellenállni.
-Miért csinálod ezt?
-Nem én csinálom, hanem te. Én te vagyok. Miért nem fogadod már el? Mire jó ez a sok szenvedés? Hagyd, hogy segítse-
-Nem! Nem fogok ismét hinni neked. Te egy gyilkos vagy én meg-
-ÉN TE VAGYOK!
-Nem igaz! Te egy belém ültetett démon vagy. Semmi közünk egymáshoz! Nem fogsz soha többet irányítani.-A fiú remegett, de nem volt más esélye. Szembe kellett néznie a legnagyobb félelmével: Saját magával.
-Engem nem tudsz irányítani. Te ember va-
-Voltam. Ne feledd már nem vagyok az és te se vagy már önálló lélek. Ne feledd, hogy az én testembe vagy bezárva.-Mondta Hyunjin. Ekkor a körülötte lévő sötétségből előjött egy ember. Saját maga volt az, mégis teljesen más. Szemei vörösek voltak és szemfogai élesebbek mint a kés.
-Még mindig csak egy gyerek vagy.
-Felnőttem.
-De belül is? Képes vagy démonként élni? Vagy ismét elbuksz?-mondta.
-Képes vagyok rá.-nyitotta ki szemeit Hyunjin, hogy farkas szemet tudjon nézni saját magával. Utat engedett érzelmeinek és hagyta testét önállóan cselekedni.
-Nem vagy rá képes. Nem tudod megcsinálni, EMBER vagy.
-Már nem.-mondta Hyunjin majd szemei aranyszínűre váltottak.
-Nem rossz egy emberhez ké- a démon nem tudta befejezni. Szája összezáródott és nem tudta kinyitni. Hyunjin a gondolataival irányította démont. Elmosolyodott.
- Én vagyok a te gazdád és nem fordítva. Elfelejtetted egy egyességünk legfontosabb szabályát. Ha elbuksz mindent elveszítesz. Még saját magadat is. Vesztettél.
Ebben a pillanatban a vörös szemű démon szemei kitágultak és remegve hátrált. Hyunjin lassan kinyújtotta kezét és az előtte álló fiú arcára tette. A démon elkezdett elporladni.
-Megfogod ölni a fiút.
-Nem fogom.-mosolygott Hyunjin majd az elporladt testből felszálló erőt magába szívta. Érezte, hogy vére felforrt és mindene égett. A régi éne teljesen szertefoszlott.
Lábai feladták a szolgálatot és a földre rogyott. Szemei visszaváltoztak majd egy apró könnycsepp folyt végig arcán.
-Sajnálom.-suttogta maga elé
-Hyunjin.- A fiú felkapta a fejét az ismeretlen hang hallatára. Egy fiatal gyerek állt előtte, alig lehetett 9 éves. Hyunjin teste lefagyott. Saját magát látta, csak gyerekként. A gyermek lassan közelebb lépett, majd megölelte Hyunjin. A démon először lefagyott, majd erősen szorította magához régi énjét.
-Megígértem, hogy segítek. Sajnálom, hogy eddig tartott.-suttogta a gyerek fülébe.
-Semmi sincs veszve. Én még mindig te vagyok te meg én. -Mondta a fiú majd elhajolt Hyunjintól. A gyermek bal szeme aranyszínűen izzott.
-Ez hogy...?
-Anya démon volt, mielőtt megölték volna. A démonja egy részét belénk ültette azon az estén amikor-
-Amikor megöltek engem. fejezte be Hyunjin.
-Így voltál képes túlélni és legyőzni anya démonját hogy a sajátodé tedd.
-Azt akarod mondani, hogy te vagy a démonom? -kérdezte Hyunjin mire a fiú bólintott.
-Én te vagyok ne feledd.-mondta majd kezét Hyunjin mellkasára tette.
-Mától kezdve az egész éned démon, kivéve a szíved. Lassan mennem kell.
-Tessék? Hova?
-Nekem csak ennyi volt a feladatom. Végre nyugodtan elhagyhatom egy a világot.-Hyunjin lehajtott fejjel próbálta feldolgozni ezt az egészet.
- Hát eljött ez a pillanat is. Remélem büszke vagy rám kölyök.
-Hát persze.-nevette el magát a gyermek. -Keresd meg Felixet.
-Úgy lesz.-mondta Hyunjin majd magához húzta kicsi énjét egy utolsó ölelésre.
-Sajnálom, hogy ennyit kellet várnod.
-Ne sajnáld. Minden tökéletes volt. Köszönöm, hogy vigyáztál rám.-suttogta gyermek majd könnyei végigsiklottak arcán.
-De jó volt gyereknek lenni.-suttogta Hyunjin mosolyogva majd érezte, hogy a gyermek szerteoszlik kezei között.
-Köszönöm.- mondták egyszerre majd minden eltűnt. Hyunjin Minho rendelőjében találta magát, de Felix teste már nem volt ott. Csak egy vörös fonál volt a fehér párnára téve. Hyunjin odalépett és kezébe vette.
Ekkor mindent megtudott.... hogy ki is ő és miért van itt. Tudta, hogy hol van Felix és a többiek. És Hyunjin tudta, hogy ezen a napon ő is eltávozik ebből a világból...
Sziasztok!!
Nagyon rég volt rész tudom és kissé vissza kell rázódnom ebbe az egészbe de nagyon boldog vagyok hogy ismét írhatok. Remélem szépen lassan megértitek a storit. Hamarosan vége van ennek a könyvnek és remélem, hogy senki nem fog megölni a befejezés miatt.
Köszönöm, hogy elolvastad!
