Eladva

81 3 0
                                    

-És pontosan minek jövünk ide? - fordultam Minho felé.
-Majd meg látod, bent van ami neked kell. - nyitotta ki az ajtót. Egy kisebb clubba jöttünk el mert szerinte van itt valami amit meg fogok venni. Be érve egy hátsó asztalhoz ültünk le.
-Ott van. - mutatott fel a dj pulthoz.
-A dj vagy az a kék hajú? - fordultam vissza hozzá.

-A kék hajú. Az utolsó tiszta Omega egész Koreában. - ivott bele a poharába.
-Honnan tudod, hogy tiszta? - néztem tovább a fiút.
-Utána néztem. Manapság a Béták egyre többször fekszenek le Omegákkal de el vetetik a gyereket. Mert milyen lenne már ha egy jó módú embernek egy csöves szül gyereket. Úgy nézd meg, hogy az utolsó. - vigyorgott rám. Pár percig néma csendben figyeltem a fiú mozgását. Szinte látni rajta, hogy érintetlen.
-Jó de minek kéne nekem? - fordultam vissza Minho felé.
-Nézd mennyien eresztik a nyáluk rá. Ha el viszed a te clubodba szerinted mennyi befolyásos ember fog oda járni. - ivott újra bele.
-És te mit nyersz ezzel? - tettem fel a kérdést amit már rég meg akartam kérdezni.
-Egy ki akadt Chant. - vigyorodott el.
-Ahh legyen de csak a pénz miatt. Gyere. - indultam el a szórakozó hely irodája felé.

Oda érve kopogás nélkül mentünk be. A tulaj épp dolgozott.
-Mennyit kér a táncos fiúért? - ültem le vele szembe.
-Az Omega? Attól függ menyitek van. - nézett fel ránk.
-Ohh Mr. Whang. Elnézést nem tudtam, hogy ön az. - hajolt meg gyorsan.
-Itt van, 50 ezer dollár váltsa át wonba. - tettem fel neki egy táskát az asztalra.
-Kérem uram csak akkor vigye el ha ma itt végzett. - hajolt meg újra.
-Az meg oldható. - álltam fel. Végül kisétaltunk a kocsihoz. Minho végig röhögött.
-Már most tudom, hogy ez jó lesz. - dőlt házra. Egy óra múlva ki jött az ajtón a kék hajú. Egyedül.
-Bin induljunk! - szóltam előre. A testőrőmnek.

// Felix //

Ma mikor végeztem a munkával egy fura érzés fogott el. Lassan el indultam haza felé pedig nagyon nem akartam. Haza érve apám fogadott az ajtóba.
-HOL VOLTÁL MÁR MEGINT?! A MUNKÁDNAK 22:30 KOR VAN VÉGE, 23:30 VAN! - kevert le egyett. Meg szólalni se tudtam ütött tovább. Egy ponton úgy el találta a fejem, hogy vérzett.

Viszont ekkor kinyilt az ajtó és három öltönyös férfi lépett be rajta.
-Uram kérem hagyja abba. Nem akarok gondoskodni róla. Csak el vinném. - szólalt meg az egyik.
-Mégis ki maga és mit akar?! - ált meg előtte apám.
-Whang Hyunjin vagyok, pár órája meg vásároltam a fiát. - mutatkozott be az egyik.
-Hát nem tőllem. Nekem semmi hasznom nincs ha most el viszi. - kötött bele apám.
-Ebben a táskában kétszer annyi összeg van mint amilyért vettem. - nyújtott át egy sport táskát. Apám el vette és bele nézett.
-Rendben vigye csak. - rúgott bele egyett.

-Changbin, tedd be a csomagtartóba.- intett egy másik férfinak.
-Nem arról volt szó, hogy a haja kék? Ez csak festett. - fordult össze a másik kettő.
-Hát eredetileg szőke is. - vakarta a tarkójár a másik.
-Nem baj, az jobb. - indultak el ki. Engem a harmadik fel rángatott a földről. Ki vitt a kocsihoz és be zárt a csomagtartóba. Jó hosszú utazást követően végre meg álltunk.
-Vidd le Han hoz. És mond meg neki, hogy szőkén akarom látni holnap este. - sétált be a kettő. Engem pedig el vittek egy sötét szobába.

Crazy, but He's mineWhere stories live. Discover now