Crazy, but He's mine

Kibaszott Vacsora

-Próbáld fel a ruhákat. Látni akarom, hogy állnak. - mondta és el kezdte nyomkodni a telefonját.
-Itt? Ellőtted?! - néztem rá zavartan.
-Talán baj? - nézett ki a telefonból.
-Igen. Ez csak azért alakult így mert muszáj volt. Az pedig nem azt jelenti, hogy mingyárt az első nap vetkőzni fogok neked. - magyaráztam el neki.

-Balra a második ajtó a fürdő. - nézte újra a ki jelzőt. El mentem és fel próbáltam egy jó pár ruhát. A legutolsó szett van rajtam.
-Várj! Ez jó lesz de ezt vedd fel. - dobott oda nekem egy pulcsit. Fel vettem és vártam mit mond.
-Ez így jó lesz. Mehetünk? - nézett az órára.
-Igen. - indultam az ajtó felé.
-Amint ki lépsz az ajtón fel hajtod a kapucnit. Ha ki szállunk az autóból rajtad van a kapucni. Befelé menet végig a kezem fogod. Egy boldog pár leszünk bent. Alkalmazkodj. - vette fel a kis ékszeres dobozt az asztalról. Meg nézte a gyűrűt és zsebre tette. Le érve a testőrre ott ált a kocsija mellet. Be szálltunk, az út teljesen csendben telt. Én azon gondolkoztam, hogy mért mondta azt amit. De ahogy meg álltunk egyből meg értettem. Mindenhol fotósok. Úgy tettem ahogy mondott. Ki szállva a járműből meg fogtam a kezét. Egy étterembe hozott. Bár nem a sima étkező részre. Hanem egy liftben álltunk meg.
-Hova megyünk? - néztem rá miután el engedtem a kezét.
-A VIP részbe. Ott különösen fontos emberek vannak. A színjáték ott is folytatódik. Te kérdezel a munkáról én pedig arról milyen volt ma a fotózás. Amire azt válaszolod kimerítő és hosszú! - nézett rám csúnyán. Épp, hogy be fejezte a mondatot ki nyílt a lift ajtó. Egy barátságos pincér el kísért minket az asztalunkhoz.

Mind a ketten rendeltünk enni. A csendet végül Hyunjin törte meg miután észre vette, hogy egy páran már minket néznek.
-Egyépként milyen volt ma a fotózás?- nézett rám normális arc kifejezéssel.
-Kimerítő és hosszú. - válaszoltam nyugodtan.
-És neked, hogy megy a munka? - kérdeztem rá.
-Jól. Az ujj projekt neked hála gyorsan be indult. Bár kicsit sokáig tart még a képek teljes változata kész ami időbe telik. - beszélt teljesen normális hangon. Végül ki hozták az ételt. Csendben meg ettük. Miután ki kértük a desszertet Hyunjin nagy levegőt vett és fel ált. Elém sétált és le térdelt. Elő vette a kis dobozt, benne a gyémánt gyűrűvel.
-Hozzám jössz? - nézett rám. Mindeki minket bámult. Hyunjinra néztem és mosolyogni kezdtem.
-Igen. - öleltem át a hitelleség kedvéért. Miután le hámozott magáról fel húzta a gyűrűt az ujjamra és vissza ült a helyére. Én meg úgy csináltam mint egy idióta és a gyűrűt nézegettem. Az emberek körülöttünk el kezdtek tapsolni.

Végül ki hozták a deszerttet. Miután azt meg ettük Hyunjin fizetett. Fel álltunk és el indultunk a lift felé. De nem lefelé hanem egyel feljebb.
-Hyunjin de jó, hogy jöttél. - sétált élénk egy magas barna hajú srác.
-Hát ő meg? - nézett rám.
-Nézz a kezére és meg tudod. - kiabált valaki de nem láttam ki.
-Minho ha oda megyek el töröm a gerinced. - kiáltott vissza Hyunjin.
-Na ne. Gratulálok. - vigyorgott ránk. Épp meg szólalt volna de valaki félbe szakította.
-Chan. Ne tards már fel őket. Ti menjetek inni. Te pedig gyere velem. - fogta meg a kezem az ismeretlen és húzott ki a liftből. Kicsit arrébb mentünk és le ültetett egy kanapéra.
-Szia én Jeongin vagyok. - nyújtotta a kezét.
-Felix. - fogtam vele kezet.
-Hogy ismerted meg ezt a bunkót? Sajnállak egy kicsit amiért szereted. Remelem nem töri össze a szíved. De mindegy is bármi van engem itt meg találsz. Igaz, hogy Chan a tulaj de hobbiból be járok ide. - mondta mosolyogva.

-Ilyen jóban vagy vele? - kérdeztem miközben szét néztem.
-Várj. Ezek szerint te nem alfa vagy se béta. Hyunjin egy omegát vett el?! Jaj szegénykém. Remélem nem fog bántani. - tette a kezét a vállamra.
-Chan a férjem. Egy éve vagyunk házasok. - mondta mosolyogva.