Crazy, but He's mine

Sikeres Terv

Napközben nem sikerült Jisungal találkoznom de vegülis van egy tervem. Tudom, hogy figyel a kamerákon keresztül. Ezt kihasznalvá fogok neki vissza vágni. Már egy ideje kint vagyok. Teszem amit mondott. Táncolok. Ahogy táncolok úgy minden pillanatban le nyúlok egy kis piát a pultos sráctól.

Bár szerintem észre vette mert már direkt rakja oda. Nem baj egyre jobban haladok. Csak egy kicsit szedültem meg majdnem le estem. De nem baj. Ha a hírnevébe kerül, hogy össze töröm magam meg éri. Egy újjabb ital után azt vettem észre, hogy Hyunjin testőre felém tart. Na ki leszek dobbva. Valamien oknál fogva az lift felé mentünk. A klubb a - 1. emeleten van. Az ő irodája pedig a 70. emeleten. A liftben párszor majdnem össze estem de mégsem. Be vonszolt az irodába és be lökött Hyunjin elé.
-Köszönöm Changbin haza mehetsz mára ennyi. - intett az őrnek. Miután kiment mosolyra húzta a száját.
-Azt hiszed itt bármit meg tehetsz? - lökte el magát az asztaltól.
-Ez az én clubom. És tudod ha valaki rosszalkodik azt meg kell bűnteteni. Ugye nem szeretnéd ha meg büntetnélek. - sétált körbe.
-Ugyan Mr. Whang én nem csináltam semmi rosszat. - szedtem kicsit össze magam.
-Akkor a munka közbeni ivászatott minek mondanád? - sétált vissza az asztalához.

-Csupán munka segítség. Hisz ön kért meg rá, hogy boldogan dolgozzak. Ami be vallom itt kicsit nehéz de ez segít. - tártam szét a karom mint egy idióta.
-Nos ha ilyen lelkesen meg teszed amit mondok akkor mostantól le ülsz és beszélgetsz az emberekkel.- vigyorgott rám.
-Ha bármit el kotyognak részegen akkor azt szépen el mondod nekem. - ült le a székébe.
-Most el mehetsz, már ha el találsz az ajtóig. - nevetett a saját viccén. Épp ahogy ki nyitottam az ajtót ott ált egy idősebb nő. Gyorsan el tűntem onnan. A szeméből ítélve most a főnököm halott lesz.

// Hyunjin //

-Whang Hyunjin! - sétált felém anyám.
-Egész nap nem veszed fel a telefont! És nem reagálsz semmire. A meg beszélt vacsorára sem jöttél el! - ált meg előttem anyám.
-Igen, tudom. Sok volt a munka. - válaszoltam hidegen.
-Azt gondolom nem tudod mért hívtunk haza. - kopogott a cipőjével.
-Nem. - tettem le a papírt a kezemből. Ha valami annyira fontos, hogy fel tizenkettőkor be jöljön az irodámba akkor az nem kis dolog.
-Tudod te hány éves vagy? 24. 24 éves vagy. Mit ígértél te 2 évvel ezelőtt? - hisztizett előttem.

-Már nem emlékszem. - vontam vállat.
-Hyunjin, te vagy az egyik leggazdagabb ember Koreában. Ezzel együtt nagyon sok vetéj társad van. Minden téren. - folytatta tovább. De akár, hogy dondolkodom semmi nem jut az eszembe mit ígértem.
- A veled egy korú fiatlok egyre feljebb jönnek a ranglétrán. Mert neked még mindig hiányzik valami. Csak akkor maradsz a legjobb ha meg van mindened. - folytata tovább a kis mesét.
-Csak mond ki mit akarsz. - dőltem hátra.
-Két évvel ezelőtt meg ígérted, hogy amint 24 leszel lesz egy feleséged is. Csak úgy tudod fent tartani a céget ha valaki van melletted. És ez most nem a szerelemről szól. Hanem arról, hogy az emberek felé meg legyen a szinpátia. - mondta ki idegesen. Ezt kurvára el felejtettem.
-Vártunk apáddal két hónapot hátha de még mindig semmi. Mondom mivan. Hétfőn egy kellemes vacsora közben be mutatod a feleséged vagy bücsút inthetsz a Whang névnek! - sétált ki. Teljesen ki ment a fejemből ez az ígéret.

Amint csukodott az ajtó már nyílt is kis. De ezúttal csak Minho jött be rajta.
-Élsz még haver? - ült le velem szembe.
-Nem sokáig. Péntek este van és egy hétvége alatt találnom kell valakit akit el veszek. - fejeltem le az asztalt.
-Az rohadtul nem jó. Egyáltalán ismersz olyan nőt aki elég hülye, hogy hozzád menjen? - döntötte oldalra a fejét.
-Az rohadtul mindegy, hogy ki. - fogtam tovább a fejem.
-Nekem van egy ötletem. És tetszeni fog. Holnap reggelre ide hozom. - ált fel boldogan. Végül ő is magamra hagyott.