Crazy, but He's mine

Mért Mindig Én?

-Igen, most indulok. - halottam meg Hyunjin hangját.
-Kelj már fel bazdmeg Minho. - kezdett el morogni.
-Milyen nap van? - kelt fel az említett.
-Szerda. Kurva gyorsan szedd össze magad. Az nem kifogás, hogy tegnap este be téptél. - morgott tovább.

-Jó, mingyárt. - dörzsölte meg a szemét. De ha ma szerda van az azt jelenti, hogy ez csak egy álom volt. Picsába.
-Te meg mit nézel úgy? Te is be vagy álva? Ma nem jövök haza úgy, hogy lehetőleg egyben legyen az ház holnap reggelig! - indult el Hyunjin az ajtó felé. És nem is kell, hogy többet mondjon mint, hogy nem változott semmit. De mért? Inkább haltam volna meg álmomban mint életem végig így élni. Addig gondolkoztam még végül az ajtó csukódását halottam meg. Be vánszorogtam a fürdőbe és meg mostam az arcom. Egy órás gondolkodás után arra jutottam, hogy nem fogok egész nap karba tett kézzel várni, hogy Hyunjin haza jön. Gyorsan fel öltöztem és már léptem is az ajtóhoz. Csak egy kis vagy inkább nagy gondba ütköztem.
-Hova hova? - kérdezte Changbin a falnak dőlve.
-Unatkozom, el megyek bulizni. Mért nem lehet? Az rémlik, hogy a főnököd el vett? Tehát én is a főnőköd vagyok. Úgy, hogy menj és vigyázz Hyunjinra. Ja és ne kövess! - és ezzel ott hagytam. Még mielőtt utól ért volna a lift be záródott.

Miután el hagytam az épületet egy irányba mentem. Vagyis egy bizonyos hely felé. Remélve, hogy még áll. Egy órás út után oda is értem. A zene és a ki szűrődő fények meg nyugtattak, hogy minden a régi. De sajnos ahogy be léptem a saját síronba léptem.
-Nocsak nocsak. - csuktam be valaki az ajtót mögöttem.
-Ohh nézetek ki tévedt be. Jaj de kis cuki így. Vajon mit szólna Hyunjin ha egy picit el játszanánk vele? - ált meg előttem egy maszkos férfi.
-Szerinted mennyit lenne hajlandó érte fizetni? - ált meg egy másik.
-Főnök mit tegyünk vele? - kérdezte a marmadik. Mindeki csendben maradt. Halk lépteket lehetett hallani. Hirtelen egy ismerős arcot pillantottam meg.
-Jisung? Te mit keresel itt? - néztem rá rémülten.
-Tudod a drága férjed elég nagy gond. Úgy gondoltam, hogy máshogy intézem el. Bármit tehettek vele. De maradjon életben! - ült le egy székre.
-Mért csinálod ezt? - néztem rá szinte már könnyes szemmel.
-Mert vicces. És kurvára utálom Hyunjint. - röhögött miközben ki töltött magának egy italt.

-Verjétek össze! Túl hülye ahoz, hogy bármelyikőtők meg bassza. - ivott bele az italba. A három férfi bele is kezdett. Kezdetét vette a legroszabb. Órákon keresztül csak ütöttek és vágtak. Már mozdulni sem bírtam. De Jisung csak röhögött. Mikor már a vérem is folyni kezdett csinált pár képet.

// Hyunjin //

-Changbin fokd rövidre mert nem érek rá. - vettem fel a telefont.
-Sajnálom főnök de Felix meg lógott előlem. Órák óta keresem a többiekkel de el tűnt. Azt mondta bulizni megy. De azóta sehol sincs. - hadarta el a telefonba.
-Mi a faszt hadoválsz itt össze vissza? - kérdeztem vissza idegesen.
-Reggelről le rázott mert el akart menni bulizni... - nem halottam a végét mert jött egy névtelen üzenet közben. Egy kép és egy smile. A képen Felix volt fél holtra verve.
-Changbin fokd a többieket és menjetek abba az épületbe ahol először láttuk őt. Én most indulok. - tettem rá a telefont. Ki rohantam az irodából egyből a garázsba. Ott meg sem várva a többi embert indítottam a kocsim. Padló gázzal hajtottam at egész Szöulon.

Ha meg tudom ki tette ezt vele addig kínzom még van rajta bőr. Pár perc alatt ott voltam hála a sport kocsimnak. Oda érve elő kaptam a fegyverem és be rúgtam az ajtót. Három férfi ált bent. Valaki pedig épp ki rohant a hátsó ajtón. Gondolkodás nélkül lőttem fejbe azt a hármat.
-Hé Felix itt vagyok. Már minden rendben van. Hé Hé ne csukd le a szemed. - húztam fel őt az ölembe.
-Csak tarts ki. - simitottam végig az arcán.