Crazy, but He's mine

Ilyen Nincs

Amint végig mondta teljesen le döbbentem. Tegnap mindent el mondtam ezek szerint. Picsába!
-Gondolom most teljesen hülyének nézel. - bámultam magam előtt a vizet.
-Nem igazán. Egy kicsit számítottam rá. De meg kell mondjam, hogy a formás segged miatt és amilyen jól csókolsz, ez nem egy oldalú. - markolt bele a seggembe.
-V.....várj, most azt akarod nekem mondani, hogy nem szivatsz?? - meredtem rá döbbenten.
-Mért szerinted csak úgy jó kedvemből hoztalak fel ide és azért foglak mert most olyanom van? Vagy a csókok azok mik? Vedd elő azt a pici eszed és gondolkozz. - fogta a fejét fél kézzel. Pár perc gondolkodás után el kezdtem vigyorogni.
-Na rá jöttél? - emelt feljebb.
-Igen, bár kicsit gyanús ez nekem. Mi a bökkenő? - húztam fel a szemöldököm.
-Majd meg látod. - indult el a medence széle felé.
-Ülj fel ide. - tolt fel a csempe szélére.
-Hova mész? - néztem utána.
-A bor ért. - mászott ki a vízből.
-Biztos? - lóbáltam a lábam a vízbe.
-Nem hagyom, hogy sokat igyál. - vette fel az üveget.
-Honnan tudod mikor iszok sokat? - vettem el a poharat.
-Tegnap sokat ittál? - ült le mellém.
- A tegnap ki esett. - ittam bele a pohárba.
-Na akkor? Szerintem én jobban tudom a te határaid. - tette le maga mellé a poharat.

-Akkor ha tudod a határaim, szerinted mikor fogok el fáradni? - vettem fel vele a szemkontaktust.
-Ha le fárasztalak egy óra múlva mész aludni. - vont vállat.
-De te nem olyan típus vagy. Inkább csak a szemed forgatod. - bambultam el a város felé.
-Ohh szóval azt hiszed ilyen vagyok. Akkor nézd csak. - hirtelen be ugrott a vízbe. De nem jött fel egyből.
-Hé Hyunjin gyere fel. A végén még meg fulladsz. - kezdtem el aggódni. De még mindig nem jött fel. Bele sem gondolva ugrottam utána. De a víz mély.
-Nyugi, nyugi. - húzott magához Hyunjin. Köhögni kezdtem. Ő pedig csak még jobban magához húzott.
-Tartalak. De mért ugrottál be? - simitott végig a hátamon.
-Azt hittem meg fulladsz és meg ilyedtem. - könnyeztem be.
-Mi baj van? - tolt el, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Meg ilyedtem, hogy téged is el foglak veszíteni. Nekem már csak te vagy. Rajtad kívül nincs senkim. - szipogtam könnyes szemmel.
-Ilyen nem lesz, ezt ígérem. - indult és a lépcső felé.
-Inkább menjünk be. - nyújtott át egy törülközőt. El vettem és magamra terítettem.
-Gyere. - terítette rám a köntöst. Bent le fürödtünk mind ketten. Végül le feküdtünk.

Reggel mikor keltem épp akor indult el Hyunjin.
-Hova mész? - sétáltam utána.
-Be kell ugranom a irodába. El basztak valamit. - morgott.
-Mikor jössz vissza? - kérdeztem le ülve az asztalhoz.
-Nem mindegy az neked? Törőjd a magad dolgaival. Mire haza jövök legalább főz ha máshoz nem értesz. De lehet, hogy azhoz se. - mondta bunkón és ki viharzott. Csak az ajtót bámultam percekig. Össze szedtem magam és szét néztem a konyhában. Először vissza mentem a szobába. Nem találtam semmi olyan ruhát ami jó lett volna. Végül egy melegítő szetet vettem fel. A konyhában elő szedtem mindent ami kell. Bár azt nem tudom, hogyan jött rá arra, hogy képes vagyok főzni. Miután kicsit ki tisztul a fejem, Hyunjin reggeli szavai vízhangoztak a fejemben. Mi lelte őt? Tegnap még olyan kedves volt. Most meg képes lett volna a szemével meg ölni. Ahogy ezen gondolkoztam nem figyeltem oda és szét vágtam a kezem. De nem úgy ahogy ilyenkor lehet. Nem telibe a tenyerem. Be néztem a hűtőbe is. Ott meg láttam a tegnapi boros üveget. Elő kerestem egy poharat és bele töltöttem. Épp a forró olajba akartam bele tenni a húst de sikeresen a kezem is meg égettem. Épp a víz alatt tartottam mikor csengettek. Oda sétáltam az ajtóhoz és ki nyitottam de ahogy meg láttam ki áll ott meg se tudtam szólalni.
-Te! - rontott be. Ahogy be jött úgy csapta be maga után az ajtót.