Crazy, but He's mine

Hosszú Éjszaka

Miután el mentek, meg fogtam Hyunjin kezét és el rángattam egy távolabbi helyre.
-Ugye nem gondoltad komolyan a gyerek dolgot?! - néztem rá csúnyán.
-De, mért? Az részben a te gondod nem az enyém. Ezért nekem mindegy. Meg amúgy is. Valakinek majd vinnie kell a céget. - mondta ártatlan arccal.
-Akkor keress valaki mást, mert az biztos, hogy én nem fogok neked szülni!- indultam el az ajtó felé.
-Felix. - húzott vissza magához.
-Nyugi. Nem akarok gyereket. Csak szivatlak. - ölelt át.
-Tudom, hogy most szíved szerint össze vernél de várd meg még ketten leszünk. - sutogta a fülembe.
-Ezt meg jegyeztem. - fordultam el tőlle.
-Most pedig szépen bájologj. - tette a kezét a derekamra.
-Helloka. Gondolom nem gond ha ma nálatok alszom. - ált meg velünk szembe Hyunjin testvére.
-Nem mindegy mit mondok? Akkor is jönni fogsz ha el küldelek. - nézett rá Hyunjin csúnyán.
-Az jó. A kanapéd még mindig a
régi? - a kérdésre össze néztünk Hyunjinnal.
-Igen. Nyugodtan alhatsz ott. - mosolygott Hyunjin.

-Felix gyere. - éreztem egy kezet a hátamon.
-Hmmm? - néztem fel.
-El ment mindeki. Mehetünk haza. - mondta Hyunjin halkan.
-Csak egy perc. - tettem vissza le a fejem.
-Nem érünk haza ha itt akar aludni. - halottam egy mély hangot.
-Jó megyünk már. - morgott Hyunjin. Meg éreztem a kezét a hátamon. A másikat pedig a lábamnal. Egy mozdulattal fel kapott.
-Hé hova viszel? Tegyél le! - morogtam rá.
-Dehogy teszlek. Inkább aludj
vissza. - sétált ki az ajtón.
-Még, hogy te nem leszel szerelmes. - újra a mély hang szólalt meg.
-Tudod van egy gyökér bátyám és már pedig csak azért is meg fogom neki mutatni, hogy mit baszott el. - mordult rá Hyunjin.
-Egész végig így fogod fogni? - kérdezte Jackson.
-Mért zavar? - igazított rajtam Hyunjin. Az arcom szinte egyből fel vette a paradicsom összes árnyalatát. De tovább játszottam, hogy alszom. Egészen hazáig. Már úgy éreztem, hogy nem kell tovább aludnom de mikor meg ált a motor Hyunjin simán ki szált velem és a lifthez sétált.
-Nyisd ki az ajtót. - szólalt meg Hyunjin. Lassan be sétált velem a nappaliba.
-A kanapén alhatsz. Párna van, ott meg egy pokróc. - ment tovább a hálóba. Ahogy le tett az ágyra valamit a fülembe suttogott.
-Tudom, hogy nem alszol. - a hangja lágy volt de azért tudtam mire céloz. Nem mondott többet csak el sétált.

-Vedd át. - dobott rám egy pólót. Lassan fel ültem de addigra észre vettem, hogy ő már éppenséggel vetkőzik. El kaptam a fejem onnan egyből.
-Csak vedd át. Nem nézek oda. - mondta és be csapta az ajtót. Vissza nézve téleg el fordult. Gyorsan le dobáltam magamról a ruhát és fel vettem a pólót amit adott.
-Vissza fordulhatsz. - mondtam és magamra húztam a takarót.
-Ezt fogod játszani minden egyes alkalommal? - kérdezte miközben ő is le feküdt.
-Nem tudom. De én mért csak egy pólót kaptam? Rajtad van egy melegítő is. - fordultam át a másik oldalamra.
-Inkább alduj. Egyébként meg azért mert most ilyen kedvem van. Meg nem kell neked nadrág elég nagy a póló. - kapcsolta le a villanyt. Hajnabal arra ébredtem, hogy nem a párnán alszok. Ki nyitottam a szemem és meg láttam, hogy Hyunjin mellkasán fekszek. Valamiért azt érzetem, hogy most muszáj így aludnom. Le rúgdostam magamról a takarót és vissza aludtam.
Reggel vagyis inkább délben mikor fel ébredtem már egyedül voltam az ágyban.
-Jó, hogy fel ébredtél. - sétált be Hyunjin.
-Bocs, hogy ki pihentem magam. - forgattam meg a szemem.
-Szedd össze magad egy óra múlva indulunk. - hagyott magamra.
-Hova? - kiáltottam utána.
-A vacsora. És a gyerekek. - kiáltott vissza. Rá néztem az órára és el indultam a fürdőbe. Két óra készülődés után sikerült el készülnöm.
-Nem tudom el dönteni, hogy egy nőt vettem el vagy egy férfit. - jegyezte meg Hyunjin az orra alatt.
-Most min morogsz. Attól még, hogy hosszan a hajam az átlagnál ugyan úgy férfi vagyok mint te. - sétaltam az ajtóhoz.
-Nem, te bolond vagy. - nyitotta ki az ajtót.