Crazy, but He's mine

Itt És Most

-Felix el kell mondanod mire emlékszel. - fogta meg a kezem Hyunjin.
-Alig emlékszem valamire. Semmi használható nincs közte. - húztam el a kezem.
-Csak mond el. Az eleétől. - vette komolyra a szót.
-Jó, volt egy fura álmom. Ki akartam tisztítani a fejem. Azt a helyet ismertem egyedül. Csak bulizni akartam. De amint be léptem az ajtó be záródott. A három férfire emlékszem meg egy be képzelt hang. Az arcát nem tudom le írni. De ellenszenves veled szemben. Le akar taszítani a trónról. - mondtam miközben a foltokat néztem magamon.

-Mondott bármit mást? - tette fel az újjabb kérdést.
-Ivott. Alkoholt. Fekete bakancs volt rajta. És úgy emlegetett, hogy a férjem. De közeli ember lehet mert tudta mit hogyan tegyen. - mondtam szinte bambulva. Hyunjin épp meg szólalt volna de meg előztem.
-Mi ez a hang? - néztem ki az ajtón.
-Minho és az ujj pasija. - fogta a fejét Hyunjin.
-Ha újra látnád fel ismernéd? - kérdezte és élő vette a telefonját. Bólintottam.
-Akkor most pihenni fogsz. Holnap este meg hívom a Kluba azokat akik ellenszenvesek velem szembe. Egy szóval sem említlyük mi történt. Azzal fel fogjuk húzni. Te pedig figyelsz mindekit. Szépen el játszuk az álom pár szerepét. Ismerős arcok is leszek. De egész este veled leszek. - ált fel az ágy mellől.
-Hova mész? - kérdeztem miközben követtek őt a szememmel.
-Meg keresem azt a kettőt és ki dobom őket a laskásból, remélve, hogy van rajtuk ruha. - lépett ki az ajtón. De abba a pillanatban fordult is vissza.
-Mi az? - kérdeztem ahogy hirtelen be csukta az ajtót.

-Érdekel? - kérdezte és el lépett onnan.
-Attól függ mi. - néztem a tömör fa ajtót.
-Kelj ki az ágyból és nézd meg
akkor.- ült vissza az ágyra.
-Ha tudnék járni akkor fel kelnék. - néztem rá sokat mondó arccal.
-Hát csak azért mert ennyire kíváncsi vagy segítek. - kelt fel. Mellém lépett és le húzta róllam a takarót. Könnyedén fel emelt és sétált ki a szobából. De már a folyosón észre vettem, hogy nem előre néz. Először gyanús volt de ahogy ki értünk egyből fel fogtam. Minho egy másik férfi ölében ült meztelenül és igen csak a végét járta már.
-Menjünk innen. - súgtam halkan Hyunjin fülébe. Aki röhögve vissza sétált a szobába.
-Holnap vehetek egy új kanapét. - tett vissza az ágyba.
-Egyébként mért vagy most ilyen kedves? - tettem fel a kérdést ami nyugtalanított.
-Mert valaki baszakodik velem és azzal ami az enyém. Ezt pedig nem tűröm. De ez rá ébresztett arra, hogy ez nem feltétlenül rossz. Persze azt ne várd, hogy egyből egymás nyakába ugrunk. De könnyebb lesz úgy, ha télleg jól bánok veled. - mondta és le ült az ágy másik oldalara.

-Úgy látszik nem csak Minho van be tépve. - jegyeztem meg halkan.
-Tessék. - nyújtotta felém a kezét.
-Mi ez? - fogtam meg a csuklóát.
-Négy felé fájdalom csillapító. Ez segíteni fog. - mutatott rá és tartott egy poharat. Ki vettem a kezéből a gyógyszert és be vettem de a poharat nem vettem el csak ki ittam a kezéből.
-Most pedig pihenj. - kapcsolta le a lámpát csak a kicsi égett már.
-Veled? Egy ágyban? - fordultam felé hirtelen.
-Már aludtunk együtt. Meg amúgy is a férjed vagyok. Szóval aludj. - rám sem nézett úgy nyomkodta tovább a telefonját. Szemet forgatva furdultam át a másik oldalamra.
-Láttam. - halottam a halk hangját, de akkor is ott volt benne a kedvesség.
A végén még lesz egy normális kapcsolatom. Ahogy ebbe bele gondoltam az összes eddigi probléma háttérbe szorult. Csak mosolyogtam mint egy idióta. Arra nem is gondolva mi vár rám holnap. Whang Hyunjin feleségeként egy rakás üzlet emberrel találkozom. Vajon ő meddig fogja bírni a mosolygást és a színjátékot?
-Ha nagyon szeretnéd ki vihetlek a kanapéra. Úgy látom itt nehezen tudsz el aludni. - tört fel a csendben Hyunjin éles hangja. A nyakammig húztam a takarót és le hunytam a szemem.