I WISH YOU WHERE HERE [NANAMI X READER]

1.

-Végre! A nagy nap! Már egy hete ezt a pillanatot vártam, ezt a hétvégét, ezt a részt.—Boldogan ugrasz az ágyadba a hosszú munka után és öledbe véve a laptopod elindítod a várva várt részt.

Fél óra múlva könnyes szemekkel nyomod s fejed a párnádba, próbálva egyenlíteni a légzésedet. A szíved meghasadt ahogy végig nézted a kedvenc karaktered halálát, amit boldogan élt meg. Sírásodat egy rezgés zavarja meg. Telefonodra nézve látod, hogy anyukád írt neked.

"Remélem nem felejtetted el, hogy ma várunk téged."

-Ahh.... Franc.—Morgod ahogy eszedbe jut:

A szüleid ma egy bulival akarják megünnepelni a huszonötödik szülinapodat. Szeretsz velük lenni, de az utóbbi időben egyre gyakrabban hallod a kérdéseket mint például:
"Van már valaki aki felkeltette az érdeklődésedet?"

"Emlékszel a szomszéd fiára? Igazán fess fiatalember lett belőle."

"Nem akarsz párt keresni most már? Lassan itt az ideje, hogy férjhez menj."

"Mikor lesznek unokáink?"

És a többi, és a többi... Megérted az érzéseiket mivel te vagy az egyetlen gyerekük, viszont feszültté tesz a faggatásuk és a siettetésük. Nem mintha nem próbáltál volna már korábban is összejönni valakivel. Egyszerűen nem passzoltatok. Senkivel.

Sóhajtva válaszolsz neki egy "nem sokára indulok" szöveggel, majd elkezdesz készülődni. Szokásosan egy fekete farmer nadrág és egy sötét árnyalatú pulcsira esik a választásod. A pulcsi alatt egy Nanami Kento képével ellátott póló van. Nem nagyon foglalkozol a megjelenéssel, tekintve hogy csak a szüleid és talán néhány unokatestvéred lesz jelen az eseményen.
Hajadba túrva "kifésülöd" azt az ujjaiddal és elindulsz. Kulcsodon ott lóg a chibi Nanami ahogy bezárod az ajtódat és végül lassan eltűnsz a lakásod környékéről. Egy óra vezetés után megérkezel szüleid vidéki házához és benyitva a szeretett családoddal találod szemben magad... Viszont jelen van egy ismeretlen arc is. Egy férfi mosolyog anyukádra ahogy beszélgetnek, majd észre vesznek téged és arcodra erőltetve egy vicsort te is rájuk mosolyogsz.

"Ki ez az ürge?"

-Hát itt is van a szülinapos!—Jelenti ki anyukád hogy a többiek is észre vegyenek, majd nosolyogva ölel át.—Igazán megfésülködhettél volna... És az arcodat is megmoshattad volna.—Mondja ahogy végig néz rajtad.

-Nem értem mire fel kéne kicsípni magam...—motyogod unottan.

-Nem kicsípni, hanem az alap megjelenésedre adni.

Sóhajtasz.

-Egyébként ő meg ki?—kérded a férfira nézve aki az apáddal társalog jelenleg, mintha ezer éve ismernék egymást.

‐Emlékszel a kicsi Nickre?

-Amanda néni stréber fiára?—húzod fel meglepetten a szemöldöködet.—Wow sokat változott a jobbik irányba... De mit keres itt?

-Nem rég haza jött látogatóba az anyjához. Hallotta hogy a bulidat szervezzük és érdeklődött felőled.—egy csábos mosollyal kacsint rád.—Szóval gondoltam, hogy meghívom.

-Anya!—próbálod visszafogni a kiáltásod de még így is megemelted a hangod.—Ne szervezz nekem vakrandikat. Nick csak egy régi barát és valószínűleg csak udvariasságból kérsezett felőlem.

-Az ilyen gondolkodás miatt nincs senkid.

-Anya!

-Jól van jól van... De ha már itt van legalább beszélj vele. Ki tudja mi lesz belőle.—Kuncogva sétál a konyha felé—Megterítem az asztalt és kezdhetjük a vacsorát.