I WISH YOU WHERE HERE [NANAMI X READER]

3.

-Ez nagy rám.—Mondja Nanami ahogy kijön a fürdőből. Te a kanapén ülve nézel az irányába. A fekete melegítő és a fehér póló nyílván valóan bő rá és ha nem lenne benne madzag, valószínűleg a nadrág már rég leesett volna róla.

-Mivel ez az apámé. Ez volt csak. Jobb mint a semmi... Vagy mint az amiben megjelentél.—Mondod kötekedve mire ő csak némán melléd ül.

-És most mi lesz?

-Hogy érted?—kérded ránézve, oldalra döntve a fejed.

-Te mondtad, hogy te 'kívántál' ide engem. Tehát feltételezem, hogy okkal tetted amit tettél... Vagy tévedek?

-Oh... Uhm... Ez egy nagyon jó kérdés! Mi lesz most?—teszed fel a kérdést jobban inkább magadnak.

-Azt mondod, hogy minden ok nélkül akartál engem ide?—hangját megemeli egy kicsit.—Figyelj kölyök----

-Kölyök!?—Csattansz fel hirtelen— Majdnem egyidősek vagyunk!

Nanami hirtelen meglepődve néz rád.

-Ez... Ez komoly?

-Miért lepődsz meg ezen ennyire?—ráncolod a homlokodat.— Huszonöt vagyok. Ez az én lakásom. Van munkahelyem.—Sorolod neki a pontokat majd ő is megszólal.

-Inkább mondtalak volna tizenhétnek.—hangjában kötekedést vélsz felfedezni, de nem vagy benne biztos a komoly arcát nézve. Mégis... Mégis ezzel kicsit zavarba hozott és fel is húzott egyszerre.

-Wow... (-_-)

-Mindegy.—sóhajt egyet ismét és hátra dől, fáradtan lehunyva a szemeit.—Meghaltam, szóval ez az egész már teljesen mindegy...

-Ezt úgy mondod, mintha még mindig szenvedés lenne az életed...—Pár pillanatra elhallgatsz majd csendben folytatod.—Azért kívántalak ide... Mert azt akartam, hogy biztonságban legyél. Tudom, hülyeség egy kívánságot ilyesmire elhasználni, főleg mert te egy anime karakter vagy... De nem bántam meg.

Nanami résnyire nyitja a szemeit hogy rád nézzen. Nem ismeri be, de jól esnek neki a szavaid.

-Szóval belezúgtál egy fikcionális karakterbe.—szólal meg kötekedve mintha ő tényleg hülyeségnek tartaná a kívánságodat... Mert annak is tartja.—Aki ez esetben én vagyok?

-Ezt nem tudtad volna magadban tartani!?—Arcodat a tenyereidbe temeted szégyenkezve.

-Furcsa egy lány vagy...

*Brrr Brrrr Brrrr*

-Ah... Anyám hív.—Füledhez emeled a telefont, de mielőtt beleszólhatnál anyukád rögtön felkiált.

-Miért nem adtad meg Nicknek a telefonszámodat?—kérdi kicsit felháborodva.

-Elfelejtettem?—feleled flegmán majd elgondolkodsz.—Honnan tudsz erről?

-Pont most volt itt, hogy elkérje... Mert valaki elfelejtette. Így hogy tervezel randira menni vele?

-Az nem randi! És ne is beszéld bele az ilyeneket mert azt fogja gondolni, hogy...—hirtelen elhallgatsz és a melletted ülő Nanamira nézel aki kíváncsian húzza fel a szemöldökét.—Ah... Figyelj ezt máskor beszéljük meg kérlek. Jelenleg nem érek rá.

-Mégis mit csinálsz vasárnap délben? Tudom, hogy ilyenkor nagyon is szabad vagy. Mindegy is! Igazából amiatt hívtalak, mert itt hagytál valami belépőkárytát. Gondolom a munkahelyedre kell.

-Oh basszus!—homlokon csapod magad—Délután vissza megyek érte.

-Várunk majd. Lesz vacsora is.

-Csak megyek és jövök. Nem maradok vacsorára.

-Miért? A kedvenced lesz.—Mondja kicsit lehangoltan attól hogy nem akarsz velük vacsorázni.—És alig egy órára vagy innen. Nem akarsz velünk lenni?—a lehangoltságból hiszti lett.—Carbonara lesz és desszertnek egy kis tiramisu, nem mondhatod hogy nem szeretnéd.

Hirtelen megkordul Nanami gyomra amire felkapod a fejed és meglepve nézel rá.

"Hallotta a menüt és megéhezett?"

-Éhes vagy...?—Suttogod Nanaminak ahogy a telefont kicsit eltakarod, nehogy anyád meghalljon. Nanami nem szól semmit de a gyomra mindent elárul.—Éhes vagy.—Jelented ki és visszafordulsz a telefonhoz.

-Haló? (Név)? Itt vagy?

-Itt vagyok igen...—sóhajtasz— Rendben megyek... De két főre számolj...

-Oh.—hirtelen elhallgat majd hitetlenkedve megszólal —Hozol magaddal valakit?

-Igen... És előre kérlek, hogy NE gondold túl! Hatra ott leszünk. —Mielőtt még bármit is mondhatna kinyomod és félre dobod a telefont az előtted lévő asztalra.

-Nem egyeztem bele, hogy veled megyek.

-Nem tudok főzni, valamint nincs is itthon semmi főznivaló. Arról nem is beszélve, hogy rossz érzés lenne ha te itt éheznél míg én anyáméknál tömöm magam.

-Túl bizalmas vagy egy idegen férfival.

-Itt én vagyok az idegen számodra. Tudod... Egy őrült isekai jelenetben vagyunk jelenleg ami az is lehet, hogy csak egy részeg álom... Őszintén szólva  nem akarok távol lenni tőled amíg nem tudjuk biztosra, hogy mi is folyik itt.

-Azt tervezed, hogy a nyakamon leszel végig?

-Ha így monod úgy hangzik mintha valami zaklató lennék... Vagy Gojo...

Nanami megrándult Gojo neve hallatán. Végülis az a nagy gyerek is olyan volt mint valami pióca... Egy pióca ami azért él, hogy leszívja Nanami energiáját és minden percben feldühítse őt a hülyeségeivel. Rád nézve inkább egy depressziós kukac jut eszébe, mintsem a Gojo pióca. Jobban megnézve inkább tűnik úgy, mintha téged szívott volna le az életről az említett "vérszívó".

Nanami sóhajt.

-Mikor akarsz indulni?

-Milyen gyorsan megváltozott a lelkesedésed.

-Nem mintha tudnék bármit is csinálni ebben a világban...

Sóhajtva felállsz és Nanami felé fordulsz és alaposan végigméred őt.

"Apám ruháiban csak nem vihetem..."

-Mit szólnál ha elugranánk előbb vásárolni?

~~~¤~~~

•Nanami kellemesen érzi magát, hogy végre pihenhet, annak ellenére is, hogy egy másik világba került a halála után.

•(Nevet) látva úgy érzi, hogy az ő fáradtsága semmi a lányéhoz képest.

•(Név) azt hiszi, hogy az anyja leszáll róla ha bemutatja neki Nanamit és ha elhiteti vele, hogy van valakije.