I WISH YOU WHERE HERE [NANAMI X READER]

2.

Felkelve lemész az emeletről, hogy elfogyasz egy friss kávét ami remélhetőleg segít teljesen felébredni. Anyukádékkal váltasz pár szót, majd kocsidba ülve útnak indulsz. Marasztaltak volna, hogy reggelizz velük és természetesen Nickkel akit szintén átinvitáltak volna, de te egy határozott "nemet" mondva leléptél.

Útközben zenét kapcsolsz, hogy jobb kedved legyen. Az abkak le van tekerve így a friss szellő felfrissít valamennyire míg az utat fókuszálod.

"Lehet mégis maradnom kellett volna enni..."

Gondolataid egyre erősebben az ételre szállnak ahogy megkordul a gyomrod. Nem nagyon szoktál reggelizni, inkább csak bedobsz pár falatot este munka után, vagy csak zacskós levessel tudod le az egész napot. Nem szeretsz főzni, túl macerás és szerinted egy emberre nem éri meg a fáradozást. Arról nem is beszélve, hogy nem vagy a legjobb benne.

Megérkezel az apartmanhoz, leparkolsz a szokásos kis helyecskédre és mély levegőt véve eldöntöd, hogy elsétálsz a közeli bolthoz. Öt perc sétára van és jót tesz néha egy kis mozgás. Belépve az üzletbe fogsz egy kosarat és elkezded megpakolni azt a kedvenc nasijaiddal, mellette pár zacskós levessel, majd a kasszához mész és kifizeted. A kisebb-nagyobb szatyor valami újrahasznosított anyagból készült és azt érezteti veled, hogy bármelyik lépésnél a földre hullhat a tartalma.

"Miért nem lehet valami normális szatyrot adni..."

Morgolódva idegeskedsz a szatyor strapabírásóságát megkérdőjelezve és teljes szívedből reméled, hogy legalább az ajtódig kibírja. Örömmel sóhajtasz fel, hogy így is lett. Kulcsodat előhalászod és próbálod kinyitni az ajtót, ami sokadik próbálkozásra meg is történik. Belépsz és hirtelen lefagysz.

-Mi a fasz...—Homlokráncolva nézed a padlódat amin vérfoltok vannak. Sok vérfolt. Mintha valakit leszúrtak volna a lakásodban és tudod, hogy ilyen nem történt.

"Valaki betört hozzám??"

A szatyrot erősen megszorítva lépsz a fürdőszoba felé ahonnan zajokat hallasz. Menet közben folytatódnak a véres minták is amik azt jelzik, hogy az a bizonyos valaki tényleg a fürdőbe ment.

"Istenem istenem istenem! Csak ne valami sorozatgyilkos legyen!"

Életedben előszor mondasz el egy imát miközben a kezedbe veszed az első tárgyat amit megpillantasz:

Egy portörlőt.

Ó

vatosan benézel és meglátsz egy férfit neked háttal állva ahogy a szekrényben matat valamit keresve. Az egész testét vér borítja és látszólag súlyosan megsérült. A szíved a torkodban dobog, félsz és nem tudod mit tegyél.

"A rendőrök! Hívnom kell a rendőrséget!"

Már lépnél vissza, hogy segítséget hívj de a férfi hirtelen össze esik és a térdére rogyva kapaszkodik a kád szélébe. Kicsit felkiáltasz a hirtelen történéstől ezzel magadra hívva a figyelmét.

-Ki vagy te?—Kérdi elhaló hangon.

-Én ki vagyok!? Te ki vagy!? Mit keresel a lakásomban?—Hangod remeg. Felé emeled a portörlőt mint egy kardot, ezzel megfenyegetve, hogy ne is próbáljon megmozdulni.—Hívom a rendőrséget!

-Várj!—Türelmes hangja borzongást vált ki belőled.—Nem tudom, hogy mi folyik itt, azt se tudom hogy hogy kerültem ide... Egyszer csak itt találtam magam.

-Nonszensz!—rémülten teszel hátra egy lépést.—És mégis mi ez a sok vér? Bűnöző vagy? Maradj ott!—Kiáltasz fel amint a férfi megmozdul, hogy felálljon.—Hívom a rendőrséget...