Dani még pár napot töltött kórházban, nagyon kis szerencsén múlt, hogy nem sérült meg komolyabban. Enikő tényleg megölhette volna őt. Róla kiderült, hogy valami komoly baj van az agyában szóval most pszichiátrián van ahol segítenek neki. Most már tényleg jó lenne, ha nyugton tudnánk meglenni Danival.
-Bébi! - Szólt Dani a fürdőből. Fel is pattantam és oda siettem mert azt hittem baj van.
-Igen, jól vagy?! - Néztem rá.
-Persze. - Nevetett. - Csak azt akartam kérdezni, hogy felzselézzem a hajam vagy ne?
-Hát.. - Néztem rá megkönnyebbülve. - Ha veszel fel sapkát akkor nem kell! - Mosolyogtam rá.
-Vegyek vagy ne? - Nevetve csókolt meg.
-Mivel fogalmam sincs hova megyünk ezért nem tudom. - Nevetve csókoltam vissza. Átkaroltam a nyakát.
-Azt majd meglátod! - Mosolygott le rám.
-Látod, így nem tudom megmondani, hogy vegyél-e sapkát vagy ne! - Mosolyogtam én is rá.
-Olyan jó, hogy végre nyugton lehetünk! - Tűrte el a hajamat.
-Hát, én azért nem veszem ezt annyira biztosra de remélem én is, hogy most már minden rendben lesz. - Sóhajtottam nagyot.
-Ezt fel kell vennem! - Mondta amikor csörgött a telefonja, kiviharzott a fürdőszobából és a szobába zárkózott.
-Öhm.. Oké.. - Motyogtam magamban. Ez furi.
***
Dani nem beszélt a hívásról és emiatt nagyon fusztráltan éreztem magam, nem akartam rákérdezni mert nem hinném, hogy megcsalna azok után amin átmentünk de még is zavar, hogy hallgat.
-Ne álljunk meg előtte kajálni valahol? - Kérdezte Dani a piroslámpánál. Kezét a combomra tette ami most zavart.
-Kivel beszéltél telefonon? - Néztem rá.
-Bébi. - Nézett rám ő is. - Meglepetés..
-Miféle meglepetés? - Sóhajtottam.
-Ha elmondom nem lesz az.. - Nevetett és elindult ismét amikor zöld lett a lámpa.
-És amúgy hova megyünk? - Döntöttem a fejemet hátra a támlának.
-Az is meglepetés. - Nevetett Dani.
-Elegem van a meglepetésekből.. - Hunytam le szemeim.
-Ne legyél már ilyen kis mufurc. - Mondta.
-Micsoda? - Néztem rá nevetve.
-Mufurc. - Mosolygott rám egy pillanatra.
-Az meg mi? - Mosolyogtam. Kicsit jobb kedvem lett.
-Morcis, hisztis.. - Nevetett.
-Na! - Nevettem és vállba boxoltam óvatosan. - Mond el hova megyünk!
-A reptérre. - Nézett rám egy pillanatra. - Most már megnyugszol?
-De hát nincs nálunk semmi cucc.. - Néztem rá felvont szemöldökkel.
-Nem is kell semmi, majd ott bevásárolunk. - Vont vállat.
-De nagyba vagy, Telegdy. - Nevettem.
-Ha én is, akkor te is. - Mosolygott és az utat nézte. Szerelmesen figyeltem őt.
***
Dani ahogy a reptérre értünk egy alvómaszkot rakott a szememre és kézen fogva vezetett végig, amikor repülőre szálltunk befogta még a fülemet is, hogy ne halljam az úticélt.
-Legalább azt mond meg hány óra az út. - Nevettem csukott szemmel, hisz úgy is rajtam van a maszk és nem látok semmit.
-Nagyjából 13 óra szóval szerintem aludj egyet. - Nevetett és a combomat simogatta.
-Az nagyon sok idő. - Sóhajtottam. - Úgy se tudom merre repülünk, hiába nézek ki az ablakon szóval levehetnénk a maszkot af fejemről.. - Nevettem.
-Na jó, látom nem bírsz magaddal. - Húzta le nevetve, kissé pislogva néztem körbe a hirtelen fény miatt.
-Franciaország? - Kérdeztem egyből mosolyogva.
-Ezt meg honnan a faszomból tudtad? - Nevetett fel Dani mire az előttem lévő széktámláján lógó táblára mutattam amin FRANCE állt. - Hát, lőttek a meglepinek. - Sóhajtott.
-Dehogy lőttek neki! - Csókoltam őt meg. - Sosem voltam még Franciaországban! - Néztem a szemébe.
-Tudom, hogy nem voltál még! - Tűrte el a hajamat, kezét a tarkómra tette és ott tartott magánál. Nyelves csókot adott. - Életed legszebb Franciaországban töltött napjai lesznek! - Mosolygott rám.
-Abban biztos vagyok!
Kulcsoltam össze ujjaink, közelebb húzódtam hozzá és lehunyva szemeim a vállára támasztottam a fejemet. Végre minden rendben van. Be is aludtam egy pár órára, a maradék időben Danival barkóbáztunk mert nagyon unatkoztunk már. Mikor végre leszállt a gép még egy csomó idő volt még felvettük a poggyászainkat de amikor azok is megvoltak Dani leintett egy taxit ami elvitt minket a szállásra ami konkrétan az Eiffel torony mellett volt. Alig hittem a szememnek.
-Na ez biztos egy vagyon volt! - Néztem körbe a kis lakásban. Nem volt nagy de kettőnknek elég.
-Ne foglalkozz a pénzzel, az van bőven! - Nevetve nézett be Dani a hűtőbe. - Van pezsgő! - Vette ki a hűtőből.
-Már is innál? - Néztem rá nevetve majd kimentem az erkélyre. Ámulva néztem a várost.
-Lesz okunk rá. - Jött ki utánam Dani, átölelt hátulról.
-Mondjuk tényleg van okunk ünnepelni. - Mosolyogtam. - Végre nyugodtan lehetünk és nem fog minket senki szét szedni vagy is nem próbál meg és..
-Tif! - Vágott a szavamba Dani. Elengedett.
-Igen? - Fordultam meg mire Dani térdelt előttem. A szám elé kaptam a kezem.
-Tudom azt mondtad nem vagy még készen ilyesmire csak amiken keresztül mentünk úgy gondoltam, hogy ettől függetlneül felteszem a nagy kérdést.. - Nevetett halkan, zavarban volt nagyon ami írtó cuki volt és vonzó. A zsebében túrkált vadul. - Nem kell azonnal összeházasodnunk sem, ha nem akarod.. - Nézett rám. Mosolyogva néztem rá és a kezemet nyújtottam felé. - Akkor ez most...
-Igen! - Vágtam a szavába. Ajkamba haraptam ahogy felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
-Megkönnyebbültem! - Nevetve állt fel, eltűrte a hajamat majd megcsókolt amit viszonoztam.
-Azok után amiken keresztül mentünk.. - Néztem rá majd a gyűrűre. - Azt hiszem ez a pont a mondat végére. - Mosolyogtam Danira.
-Örülök, hogy igent mondtál! - Döntötte a homlokomnak az övét, átöleltem a nyakát.
-Ketten a világ ellen! - Hunytam le szemeim.
-Ketten a világ ellen! - Ismételte el szavaimat majd magához ölelt szorosan.
Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️🔥
Instagram: demona.white.wattpadiro
Facebook: Demona Wattpadíró White
ESTÁS LEYENDO
NYOLC ÉV ||T.Danny FF.(+18)|| Befejezett
Fanfic||Nyolc év nem sok kor különbség. Kivéve, ha 17 éves vagy és a nővéred volt pasijáról van szó|| Kecskés Enikő húga, Tifi ugyan úgy megmarad nővére exének baráti társaságában mint azelőtt. Ennek persze a lány nem örül de nem is ellenzi, Tifi az egyik...
