A történet átírás alatt áll!
Naim Tisserand feketevérű vízköpő, ami sokszor inkább hátrány, mint előny. A vízköpőklán nem fogadja be, tagjai legszívesebben kinyírnák őt. A fekete vére miatt vigyáznia kell, hogy mások ne lássák vérezni. A szerelemről...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lydia megtorpant és összeráncolt szemöldökkel méregetett hol engem, hol Étiennettet. Szemei elkerekedtek, amikor észrevette a lány nyakán a kékes foltokat. Átvágott az ebédlőn, közelebb sétált hozzánk, megállt Étiennette mögött és megkocogtatta a vállát, mire a lány felé fordult.
-Szia! - mosolygott rá.
-Szia. Beszélhetnénk egy kicsit? Négyszemközt - mondta Étiennettenek, de közben folyamatosan engem méregetett. A barna tekintetében bizonytalanságot és gyanakvást véltem felfedezni.
-Persze - tette le Étiennette a kezében tartott villát, átlépte a padot, amin eddig ücsörgött és elindult a fekete hajú lány után, aki időközben már az ebédlő másik felében járt. -Mindjárt jövünk - vetette oda nekünk gyorsan a válla fölött. Laurent máris mohón a képembe hajolt.
-Miről beszélgetnek? - kérdezte, mire szúrós pillantást vetettem rá.
-Nem fogok csak azért hallgatózni, mert a te eltompult hallásod nem képes minden egyes zajt érzékelni ebben a teremben - morogtam az angyalkának, de a füleim máshogy gondolták. Az összes felesleges háttérzaj (a diákok beszélgetése, evőeszközök és tányérok csörgése) elhalkult és már csak a két lány hangját hallottam.
-...mostanában nagyon furcsán viselkedsz. Már alig beszélgetünk, és akkor is csak nagyon felületes dolgokról. Mégis mi az, amit nem mondasz el nekem? Mert Naim-mel együtt titkoltok valamit, az biztos. Egy hétre eltűnsz, nem reagálsz az üzeneteimre, nem adsz semmilyen életjelet, aztán úgy jelensz meg, mint aki szellemet látott. Egy kukkot se szólsz hozzánk, végig Antonie-n csüngsz és úgy rettegsz Naim-től, mint más a pestistől. Aztán mind a ketten egyszerre hiányoztok egy teljes napot, a következő nap pedig már egymás kezét fogva, mosolyogva jöttök suliba, mintha mi sem történt volna, de közben úgy nézel ki, mint akit majdnem agyonvertek. Teli vagy véraláfutásokkal, meg horzsolásokkal. A nyakad pedig... valaki folytogatott?! - Lydia hangja egy oktávval feljebb emelkedett. Étiennette a torkához kapott és idegesen a pólója nyakát kezdte húzogatni, hátha el tudja takarni vele a kékes foltokat. -Talán Naim...?!
-Nem! Ő csak megvédett a... - vágta rá védekezésképpen. Idegesen összeszorította az ajkait, amikor tudatosult benne, hogy mit is mondott az imént. Óvatosan a barátnőjére sandított, abban reménykedve, hogy az nem vette észre a nyelvbotlását.
-Lydia gyanakszik - mondtam Laurent-nek, mire az angyalfiú halkan káromkodni kezdett.
A gót lány percekig csak csöndben bámulta Étiennettet és próbálta felvenni vele a szemkontaktust.
-Megvédett? Kitől? Mitől? - közelebb lépett a lányhoz, aki rendületlenül a cipője orrát bámulta. -Étiennette, mi történt?
