Szemfényvesztő Rohadék

James

Amikor kölyök voltam, csodaszámba tartozott, ha nem kellett kukát áttúrnom kajáért, vagy kuncsorogni a szomszédoktól. Esetleg az udvaron tartott háziállatok elé tett ételből lopnom.

Sosem gondoltam volna, hogy harminchét éves koromra, egy milliárdos cég élén fogok állni, csupán a leleményességem és az eszem végett.

Meg némi szerencsével.

Mert, ha azon a napon nem késem le a buszt, akkor nem találkozok a gimnáziumom egyik legfőbb támogatójával, aki felkarolt. Hanem réges-rég halott lennék a környéknek köszönhetően, ahol felnőttem.

Nem is szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, mert ez az életem.

Most már.

Huszonnégy éves koromra házasodtam meg, elrendezett házasság, az „apám" utolsó kívánsága volt a halála előtt.

Layla és köztem csak is és kizárólag akkor volt szexuális kapcsolat, ha gyerekre volt szükség.

Nagyjából sikerült is teljesíteni, négyszer. Ám, mindhárom fiunk és az egyetlen lányunk is génhibával született, – visszavezetve Layla volt a hordozó –, ami miatt mindegyikük sürgős műtétre szorul, de nem lehet pénzzel sem előre jutni a rohadt szervdonor listán. A nélkül pedig, meghalnak.

Megrázom a fejemet.

Fekete, kócos hajamba túrok, ahogy végig nézek a szettemen, megfelelő a ma estéhez, a bulizáshoz. Van egy klubom, az Arcadia, ahol a földszinten a legjobb DJ-k lépnek fel, a barthenderekről nem is beszélve.

Az első emeleten vannak kialakítva a kefélő helyiségek, függönnyel eltakart apró szobák egy egyszemélyes futonnal, kis zuhanyzóval, valamint egész alakos tükörrel.

Utóbbit van, aki a szexre használja, hogy jobban álljon a dákó, esetleg rendbe szedje magát, hogy a parketten ragadt párja ne jöjjön rá a félre kúrásra.

A második emeleten, a vörös szobák vannak. Hatalmas lakosztályok, ahová az ember azért vonul el, hogy csakis a mellette lévőre koncentráljon, mindenféle zavarótényező nélkül, elvégre a szobák kialakításánál fő tényező volt a hangszigetelés.

Ezek közül az enyém, – ahová senki sem teheti be a lábát rajtam kívül –, a Kristály-lakosztály.

Ide még egy nőt sem hoztam fel, mivel egyik sem érdemelte ki. A dugó fülke tökéletesen megfelelt arra, hogy leszopjon, vagy seggbe rakjam egy zeneszám alatt azt, aki felkínálta magát nekem.

De most, talán változtatok ezen.

Éppen az egyik kefélő helyiséghez tartok egy könnyűvérű táncoslánnyal, mikor rezegni kezd a telefonom.

Üzenetem érkezett a személyi testőrömtől, aki a lépcsőház és lift korlátjánál áll és figyel.

A parkett közepén, megfogja látni uram. Ő az. Visszatért.

Azonnal elengedtem a lányt és a korláthoz siettem. Nem kellett sokáig keresgélnem a stroboszkóp fényében, vonzza a tekintetemet, mint a mágnes.

Kék szatén ruhájának nincs háta, ahogy táncol, fel-fellibben az aprócska szoknyarész, majd, mintha csak megérezné, hogy azt akarom, megforduljon, végre ugyanazt a gatyaszűkítő szempárt látom, ami már hetek óta kínoz éjjel s nappal. Az a tűz azokban az aranybarna szemekben, szívesen halnék meg úgy, hogy keresztrefeszít általuk.

Félmosolyt ereszt, majd elindul a kijárat felé.

Pánikba esem. Így csúszik ki minden alkalommal a kezemből.