Szemfényvesztő Rohadék

Thanja

Amint kimondja a nevemet, még jobban elönt a nedvesség. Muszáj beharapnom a szám belső felébe, hogy ez észrevétlen maradjon, bár a bimbóim így is keményen meredeznek a ruhám alatt. De hiszen ez csak a hideg időtől lehet, amit ebben a pillanatban egyáltalán nem tapasztalok, mert a forróság, ami Hunter kezének érintésétől indult el a testemben, őrjítő. Vezetni kezd egy impozáns ajtó felé, tenyerét ráteszi a szkennerre, ami zölden villan, kattan egyet, majd kinyílik.

– Csak utánad.

– Ragadt rád ebben a fertőben némi jómodor?

Elvigyorodik, tetszik neki a szúrkálódó, megmondó szövegem. Belépek a gazdagságba. Ha az összes ősöm vagyonát összeraknánk, akkor sem tudnánk megvenni, azt az egy vázát, ami éppen az egyik komódon pihen. Fintorgok egy sort.

– Nem nyerte el a tetszésedet? Másra számítottál a csukott ajtó mögött?

Hmm. Jah. Azt hittem, egy tivornyára hoz, ott nehezebb lenne elintéznem, de így, hogy csak kettesben vagyunk, az emberei odakint, simán átvághatom a torkát.

Az ablakhoz sétálok, pazar a kilátás, viszont túl magas ahhoz, hogy épségben távozzak, miután teljesítettem a feladatomat. Gyerünk Thanja, találj ki valamit!

Hideg ér a vállamhoz, egy kristálypohár, jég koccan benne a füstszínű italban.

– Igazi ritkaság.

Nem tudom, hogy nekem szánja vagy az italnak.

– Drogot tettél bele? – kérdezem úgy, hogy kicsit kihúzom magamat, hogy jobban lássa a melleimet.

Olvasok belőle, éppen arról fantáziál, hogy milyen lehetne mellbe dugni. Néha nehezmre esik ilyenkor a beszédre és nem a gondolatra válaszolni.

– Nincs szükségem segédeszközökre, hogy elcsábítsalak – belekortyol az italba, hogy lássam nincs benne semmi „extra". Átveszem tőle, mikor a felületes gondolatait is ellenőriztem, ahol valóban nem találok erre utaló jelet.

– Nem áll szándékomban lefeküdni veled.

Elnyom egy félmosolyt, ragyog fekete tekintete, mint az obszidián.

– A tudatod, lehet, hogy ezt hiszi, de a tested – közel lép hozzám, a csípőmre csúsztatja a kezét, megborzongok tőle. – hajlik rá. A légzésed szapora, a bimbóid kemények, kipirultál, enyhe remegés fut át a testeden minden alkalommal, amikor csak hozzád érek. Már lent a bárszéken nedves voltál, most pedig, már a combod belső felén csorog – finoman végig simít az ott említett ponton, majd megnyalja gyűrűs ujját, lehunyt szemmel. – És még csak hozzád sem értem igazán.

Mi a fasz?! Az áruló testem! Komolyan, a bevetési ruhámba kellett volna...

– Ahh! – szakad fel belőlem akaratlanul egy nyögés, ugyanis Hunter visszatette a combom belső felére a kezét és a fekete fehérneműm közepét kezdte simogatni.

Győzelemittas mosolyt villant, mire fellángol bennem a düh és keményen ráfogok a csuklójára.

Ő az apád gyilkosa, Thanja!

Egyetlen mozdulattal kicsavarom azt, így a háta mögé kerülök, fejét az üveg dohányzóasztal lapjába ütöm. Kiszakad belőle egy meglepett hang, fekete tekintetével néz fel rám.

– Mi a terved Thanja?

Előveszem a jobb combom belső felére erősített harisnyatartóból a vékony pengémet, és felé villantom.

– Kinyírlak.

Felnevet.

– Azt sejtettem, hogy ez lesz a cél, de én azutánra gondoltam. Hogy akarsz kimenekülni innen?

– Miből gondolod, hogy szándékomban áll menekülni?

Értelem gyúl gyönyörű, sötét szemében.

– Szóval megölöd magad miután végeztél velem.

Vicsorítok kissé, ennyire nem terveztem előre, egyenlőre az ő kiiktatása a cél, majd ráérek ezen gondolkodni, miközben ő vérbe fagyva fekszik az aranyszínű szőnyegen.

– Romantikus elgondolás, mint Rómeó és Júlia nem?

– Ők ártatlan kölykök voltak, mi felnőttek vagyunk, Hunter.

Elvigyorodik, majd egy fél pillanat alatt könnyedén felpattan, mintha nem teljes erőmből nyomtam volna le az üvegre, kikapja a kezemből a tőrt, mindkét karomat hátra feszíti egy kézzel a csuklómnál fogva, a másikkal pedig pörgetni kezdi a pengémet a kezében.

Most meg fog ölni.