Helytelen I. ✿

'𝟏𝟓. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭'

|SCARLETT NORTON|

Pontosan öt nap telt el azóta, hogy majdnem megerőszakoltak és, hogy végre kimertem állni saját magamért. Öt nap telt el azóta, hogy Liamnek megmondtam; döntse el, hogy mit szeretne végre. Ő pedig azóta a Norton ház felé sem nézett, de még rám se hederített. Elengedtem. Jobb ha minél előbb lemondok a Liammel való közös jövőnkről, minthogy elhitesse velem azt, hogy valóban többet jelentek számára mint a legjobb barátja húga, aztán pedig bumm. Egyik napról a másikra fog bennem realizálódni, hogy hitetlen álmokat kergettem mindvégig és Liam Keller ugyan az a srác maradt, mint aki eddig is volt. Egy töretlen, érzéketlen tuskó aki csak játszadozni tud mások érzéseivel. Én pedig nem fogom hagyni, hogy egy olyan ember mint amilyen ő az én lelkemmel focizzon kedvére. Szóval végérvényesen is lemondtam róla és csak sodródok tovább az árral, aztán lesz ami lesz.

Holnap már július huszonnégy, ami azt jelenti, hogy újabb évvel öregebb leszek. Nem szeretem a születésnapomat, nem szeretem ha felköszöntenek vagy ha meglepnek egy ajándékkal. Számomra ez a nap ugyan olyan érdektelen mint a többi. Nem hoz lázba, hogy vajon mint fogok kapni anyáéktól mert úgy sem azért vesznek nekem valamit, mert annyira szeretnének hanem mert kötelező. Vagy valami ilyesmi. Lerövidítve; utálom a születésnapomat és a vele járó meglepetéseket. Minél kevesebben tudják mikor van, annál jobb.

- Tudod Scarlett, jobb fej lennél ha nem csak állandóan a szobádban punnyadnál és olvasnál. - nyitja ki a szobám ajtaját Sarah, majd olyan robajjal csukja be, hogy a falon lógó képek is enyhén beleremegtek. Apropó Sarah. Az elmúlt hetekben nem láttam őt, miszerint a régi legjobb barátnőjéhez utazott, hogy az elmulasztott két évet bepótolják. Őszintén engem nem igazán zavart, hogy eddig nem hallottam az idegesítő nyivákoló hangját, de úgy látszik ez ma nem az én napom.

- Tudod Sarah, jobb fej lennél ha nem volnál ennyire idegesítő. - emelem fel tekintetem a könyv takarása mögül és barna íriszeimet egyenesen rá meresztem.

- Liammel van valami? - tereli el a témát, miközben kényelmesen elhelyezkedik az ágyam végébe, törökülésbe, majd felém fordul. - Kérdezett rólam valamit? - folytatja és várakozóan alsó ajkába mélyeszti fogait.

- Nem. Nem beszéltem vele már lassan egy hete. - vallom be, azonban a miértjét nem szeretném a szőke lány orrára kötni.

- Oh, és mi az oka? - hanglejtése egészen gúnyosan hangzik, ami felháborít.

- Nem kötöm az orrodra! - vágom rá habozás nélkül. Majd ha normális hangnemben tud velem beszélni, akkor talán elmondom. De mivel ez sosem fog sikerülni neki így szerencsére nem kell aggódnom ez ügyben.

- Jólvan, hiszti királynő. - teszi karjait keresztbe miközben szemeit gúnyosan megforgatja. - Egyébként meg azért jöttem mert kész az ebéd. - válaszolja és várakozóan rám pillant, válasz után kutatva.

- Nem vagyok éhes. - rázom meg a fejemet és újra visszatérnék a könyvemhez, ha Sarah hirtelen mozdulattal ki nem tépné a kezemből. Hihetetlenkedve meresztem rá barna szemeimet, azonban a lány csak megrántja a vállát, majd fogja a kezébe vett könyvet és felállva az ágyam széléről, fogja és kirohan vele a szobámból. - Sarah! - kiáltom utána, azonban már a nyomában lihegve futok mögötte. - Add vissza a könyvemet, hallod!? - rikácsolom, miközben folyamatosan szedem a lábaimat, de attól függetlenül, hogy ő velem ellentétben nem jár futni, sokkalta gyorsabb nálam. Még egy pontom ki is fulladok és meg is kell állnom egy pillanatra, hogy magamba tudjam szívni az oxigént.