From hate to love...

1. Fejezet: A szezon kezdete

Lydia Walsh

Ha azt mondanám, hogy nincs aranyéletem, akkor valószínű sokan nem hinnének nekem és mondanák, hogy mennyire elégedetlen kis picsa vagyok és mit meg nem tennének azért, hogy ilyen életet éljenek, pedig valahol igaz. Szeretem az életem összeségében, de vannak bukkanók. Jódolgomban nem tudok mit kezdeni az életemmel. Már 2 éve, hogy leérettségiztem, de még mindig nem tudom, hogy hova menjek továbbtanulni, vagy, hogy egyáltalán akarok e továbbtanulni. Munkám sincs. Anya mindig kérdezi, hogy miért akarok dolgozni, mikor nincs is szükségünk a pénzre. Egyszerű a válasz. Szeretnék normális életet élni. Mint mondtam, szeretem az életem, de néha nehéz. Apukámat nagyon ritkán látom. Éli a kis életét Angliában én pedig itt Spanyolban. Nincs sok barátom, mert általában aki barátkozik velem, csak a pénzünkre hajt. A legjobb és egyetlen barátnőm Sophia. Alsós voltam, amikor megismertem egy lovastáborban, azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Az emberek csak azt látják, hogy mennyi pénzünk van és, hogy milyen luxusban élünk, csak azért, mert anyám hozzáment Matteo Ferrarihoz, aki egy Ferrari mérnök. Matteo egy kőgazdag olasz, maga Enzo Ferrari leszármazottja. Ő tervezte Carlos Sainz és Charles Leclerc versenyautóit is, vagyis ő fejlesztette tovább azokat. A monacoi nagydíjon találkozott vele anyukám, amikor 6 éves voltam, erre 2 évre elköltöztünk vele Madridba és azóta is itt élünk. Anya és én is imádjuk a forma 1-et, kiskoromban pilóta szerettem volna lenni, de rájöttem, hogy erre semmi esély, ezért csak szeretem nézni, ahogy száguldoznak. Matteo által megismerhettem elég sok pilótát, akiket az évek alatt nagyon megszerettem. Ottvan Charles Leclerc, akit bátyámként szeretek. Sokat jár hozzánk a ferrari miatt. Mindig is akartam egy bátyót és benne megtaláltam azt. Bármit meg tudok vele beszélni, ellentétben a csapattársával, akivel szívből gyűlöljük egymást. Carlos Sainz egy vérbeli köcsög. Mióta itt élünk ismerjük egymást, ugyanis az édesapja nagy barátja Matteonak. Kicsinek se szeretett, mindig piszkált és Törperősnek hívott, amit ki nem állhatok. Nem vagyok túl nagy, de annál inkább agresszív. De most hagyjam neki, ha bunkózik? Mindig megrúgtam, megütöttem vagy megharaptam, amikor felidegesített. Ebből született ez a név. Én meg Alvinnak hívom, ugyanis úgy néz ki, mint egy mókus azzal a nagy hajával és még mellé ott van az a hülye piros szín, ami a Ferrari által mindig megjelenik rajta. Szóval a kapcsolatunk nem a legjobb, de jól ismerem még Lando Norrist, Logan Sargeantet, Pierre Gaslyt és George Russelt. Őket viszont nagyon szeretem.

02.28. szerda

Éppen most landoltunk Matteo magángépével Bahreinben, ugyanis kezdődik az új szezon. Sajnos anya nem tudott velünk jönni, mert lebetegedett, de nem bántam, sokszor szoktunk Matteoval ketten utazni, így legalább nem hallgatom, ahogy anya sikongat, ha van egy kis turbulencia. Már nagyon vártam az új évet, annyira szeretek járni ezekre a nagydíjakra, főleg így, hogy bárhova bemehetek Matteo által.

-Megérkeztünk!-szólt a sofőr, majd megpillantottam a hatalmas szállodát, ahol megszállunk, míg a verseny tart. Hisz ez valami csodálatos. Bár hozzászokhattam volna már, hogy puccosabbnál puccosabb helyeken szállunk meg.

-Itt a szobakulcsod-nyomta a kezembe Matteo a kulcsot, amire a 435-ös szám volt ráírva. Baszki, jó nagy ez az épület- A bőröndödet már felvitték-mondta, mire én megköszöntem és fel is mentem a szobámba. Egy hatalmas ágy volt a szoba közepén, szembe vele egy hatalmas tv, ezen kívül egy fotel és egy szekrény helyezkedett el az ágy mellett. Volt egy saját otthonos kis fürdőszobám és erkélyem. Mivel elég későn értünk ide, fürdés után azonnal az ágyba dőltem és aludtam.

02.29. csütörtök

Ma volt az első két szabadedzés. Reggel nagyon kipihenten keltem, nem is tettem az arcomra semmi sminket. A szettem egy fekete farmerből és egy vörös pulcsiból állt. Februárhoz képest nem volt olyan hideg, sőt még a nap is sütött, szóval felvettem a Balenciaga napszemüvegemet és hozzá természetesen egy Ferraris baseball sapkát.

Azonnal a büféhez mentem, mikor megérkeztünk, mert nagyon éhes voltam.
-Egy kakaós csigát kérnék-mondtam a nőnek, aki azonnal le is vett egyet a tálcáról. Kifizettem, majd elkezdtem enni. Nagyon jól esett ugyanis még friss és meleg volt. Miközben nyammogtam a kajámat megindultam a Ferrari box felé.
-Sziasztok!-köszöntem vidáman, mikor beléptem a helyiségbe. Charles éppen a kávéját itta, Carlos pedig a kanapén ült és rám se bagózott
-Szia Ly!-jött oda hozzám Charles és karjaiba vont-Miújság veled?
-Minden a legnagyobb rendben Charlie-mondtam neki viccelődve
-Na akkor én többet nem beszélek veled-fordult el tőlem Charles és játszotta a sértődöttet, ugyanis utálta ha Charlienak hívom
-Na azt megnézem, hogy melyik életben nem fogsz te velem többet beszélni-mentem oda hozzá és elkezdtem bökdösni az oldalát
-Hagyjál!-nevetett fel hangosan, majd újra megölelt, hogy ne tudjam bökdösni
-Amúgy veled mizu?-kérdeztem tőle, mikor elengedett
-Velem is minden a legnagyobb rendben-mikor ezt kimondta Carlos felállt és elindult felénk. Egy pillanatig szemeztünk és azt hittem, hogy idejön köszönni. Én kis naív. Majdnem nekem jött, úgy ment el mellettem és tartott az ajtó felé.
-Neked is szia, baromarc-kiáltottam utána
-Szia Törperős-kiáltott vissza, de nem fordult felém, csak elkezdett a középsőujját mutatva integetni. Akkora egy seggfej.