From hate to love...

5. Fejezet: Buli

Lydia Walsh
03. 08. péntek

   Mióta nálunk van Carlos rengetegszer összekaptunk valamin. Tegnap reggel például csinált magának tükörtojást, de nekem nem és amikor megkérdeztem, hogy nekem miért nem csinált, az válaszolta, hogy örüljek neki, amiért magának csinált és nem nekem kellett. Borzasztóan hisztis és lusta. Épp ezért elmegyek ma Sophiaval egy buliba jól berúgni, hogy kikapcsoljon kicsit az agyam.

Olyan 6 óra körül megérkezett hozzánk Sophia, ugyanis itt fogunk készülődni.

-Ki jött? - úgy kérdezte tőlem ezt Carlos, mintha rá tartozna. Azt engedek be a házamba, akit akarok. Nem válaszoltam neki, csak ajtót nyitottam a barátnőmnek és beengedtem.

-Szervusz Alvin! - így köszönt Sophia Carlosnak, aki felénk fordult és csúnyán nézett ránk. Nem foglalkoztunk vele ismét, csak felmentünk a szobámba készülődni. Ha van ember a földön, aki jobban utálná Carlost, mint én, akkor az Sophia. Általam elég régóta ismerik egymást, de sose voltak jóba. Vagyis az elején jóba voltak egészen addig, míg Carlos meg nem siratott. Azóta szidják egymást. Én már azon túltettem magam, hogy olyan csúnyán megbántott, de Sophia még nem. Pont az első randimra mentem volna, mikor ugyanúgy, mint most, Carlos vigyázott rám. A randipartnerem becsengetett hozzánk, de Carlos nyitott neki ajtót. Nem értem le időbe, csak arra, hogy Carlos minden hazugságot összehord a srácnak. Az előszobában bújtam el és hallgattam azokat a csúnya, bántó szavakat. A fiú megijedt és otthagyott. Azután csak került engem. Amikor Carlos meglátott teljesen összetörve, nem mondott semmit, csak nézett. Sose kért tőlem bocsánatot.

- Na és hogy bírod ezzel a mókussal? - kérdezte Sophia, miközben már a szájfényt kente a szájára

- Nehezen, de csak túlélem

- Sajnállak, amiért most vele élsz egy ideig, de bármi van hívj fel! Lerendezem, ha megbánt! - amikor a randis story történt, Sophia nekiugrott Carlosnak és azt kiabálta, hogy "most megöllek". Így nem vagyok benne biztos, hogy ha megint megbántana elmondanám e neki, nehogy tényleg megölje. Bár akkor megérdemelte volna

-Rendben, de nyugi, nem lesz baj! - felkaptam a vállamra a kistáskámat és már készen is voltunk. Egy fekete spagetti pántos simulós ruha volt rajtam ezüst ékszerekkel. Csillámos sprayt fújtam még magamra, hogy mégszebb legyen az összkép.
Lementünk a konyhába és kitöltöttünk két kispohárba jégert alapozásnak. Pont mikor lecsúszott, belépett Carlos is a helyiségbe. Nem mondott semmit, csak végigmért engem. Nem tudtam eldönteni, hogy most szépnek vagy csúnyának tart e.

- Hova mentek? - mit érdekli ez őt?

- Nem mindegy? Úgyse jöhetsz velünk - az kéne még, hogy elrontsa a bulit

- Eszem ágában nem volt veletek menni! - még jó, hogy nem - halkan gyere haza, fel ne kelts!

- Jaj szegény! Direkt csörömpölni fogok mindennel, hogy felkelj!

- Na azt próbáld meg!

-Inkább gyere Lydia, nehogy lekéssük a buszt! - szólt közbe Sophia és már el is kezdett húzni a karomnál fogva

Beléptünk a klubba, majd egyből a bárhoz mentünk! Leszaladt pár feles gin-tonikkal kísérve és mikor már kellőképp jó volt a kedvünk bevetettük magunkat a tömegbe. Elkezdtünk táncolni. Nagyon jó zenéket játszottak, így sokan voltak a táncparketten. Sophiat egy idő után elvesztettem, elvonult valami palival és csak annyit mondotr, hogy írjak, ha hazaértem. Elég meleg volt, így duplán beütött a pia. Kezdtem kicsit rosszul érezni magam, így kimentem a friss levegőre. Leültem a lépcsőre és gondoltam megviccelek valakit.

Carlos Sainz

Már éjfél múlt, mikor megcsörrent a telefonom. Azonnal kipattantam az ágyból és hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok. Ránéztem a kijelzőre és megpillantottam Lydia nevét. Nem tudtam eldönteni, hogy most felvegyem e vagy sem. Valószínűleg csak szórakozik. De mivan, ha nem?
Mivan, ha baja esett?  Odanyúltam a készülékért és felvettem a telefont.

-Halo! Lydia, fél egy van, miért hívsz ilyenkor? A szívbajt hoztad rám! - nem hagytam szóhoz jutni, egyből a tudtára akartam adni, hogy felkeltett

-Szius Carlito! - a hangja elég fura volt és nagy hangzavar volt mögötte

-Te berúgtál? - egyből rátértem a lényegre

-Dehogyis! Nem ittam. Csak egy pöppet - ezután a kijelentése után, mint egy bolond, elkezdett röhögni

- Lydia, hol vagy? - még mindig nem tudtam, hogy most szórakozik velem, vagy szívott valamit

-Jaj cicus, aggódsz értem? - az a baj, hogy egy kicsit aggódtam. Nem szokta kiütni magát

-Nem aggódom! De inkább hazahozlak, mielőtt mégegyszer felkeltesz - ezzel a lendülettel ráraktam a telefont, felkaptam egy mackó nadrágot és egy pólót, majd elindultam az egyik szórakozóhely felé. Sophia rakott ki egy instastoryt 2 órával ezelőtt, így tudtam, hogy ottvannak. Egyből az épület előtt megálltam, majd meg is pillantottam Lydiat a bejárat előtti lépcsőn ülni.

-Megvagy! - szóltam oda neki, mire furán rámnézett

-Te mit keresel itt?

- Hazaviszlek, mert az én lelkemen szárad, ha megmurdálsz alkohol mérgezésben - megfogtam a két kezét és felhúztam a földről. A vállamba kapaszkodott én meg szorosan fogtam a derekát. Szerencsére nem ellenkezett, pedig már fel voltam készülve - Gyere, ülj be - kinyitottam neki az anyósülés felől az ajtót, majd nagynehezen behuppant

-Én akarok vezetni! - mondta, mikor meglátta hogy beülök a volán mögé

-Talán álmodban - beindítottam a motort és elindultunk haza. Nagyon fáradt volt, így egyszercsak azt vettem észre, hogy beledönti a fejét az ölembe és úgy fekszik mindenen keresztül. Nem akartam neki szólni, hisz már hallottam, ahogy szuszog. Hamar elaludt. Szerencse, hogy automata váltós volt a kocsi. Nehéz volt úgy vezetni, hogy egy lány fekszik az ölemben és közben érzem, hogy merevedik valami odalenn. Sikeresen megálltam a ház előtt, de nem tudtam mit csináljak, már nagyon kínlódtam. Most komolyan felállt Lydiara a farkam? Még pár percig feküdt ott, majd felkellt.

-Túl kemény vagy! - dörzsölte meg a szemét. Oh, ha tudnád mi ott a kemény, nem lennél ilyen nyugodt. Kiszálltam a kocsiból, majd őt is kirángattam. Karomba vettem és felcipeltem a szobájába - Ezt az izmos kezet- elkezdte fogdosni a bicepszemet, majd beleharapott

-Ne kínozz tovább, Lydia! - könyörögtem neki. Letettem az ágyra, ahol egyből szétterült, így felcsúszott kicsit a ruhája. Akaratomon kívűl, de muszáj volt megnéztem a tökéletes testét. Pár percig álltam még az ajtóba, majd át mentem a saját szobámba. Mondanom se kell, de ezek után nem tudtam aludni egy percet se, mert ez a kis törpe járt a fejembe.