Sárkányok háza: A királycsináló

Alicent győzelme

Minden éjszaka két fiatal udvarhölgy aludt a lábánál, lószőrvánkoson, amelyeket a sajátja alatt tartott. Mindig a hálóköntösükben aludtak, és éppen kifésülték Alicent haját, mikor meghallották Criston hangját az előcsarnokban. Alicent megrémült. A férje nem volt a hálószobájában az esküvőjük napja óta. Sietve kiküldte az udvarhölgyeket a hálóból, és a hatalmas baldachinos ágyba ugrott. Felhúzta a takarót egészen az orra hegyéig, és mereven feküdt, két karja a teste mellett hevert, mintha épp most temették volna el őt. Két keze ökölbe szorult. Mély levegőt vett, és türelmesen várt. Az ajtó feletti bőrből készült függöny csikorgott a fémgyűrűkön, amint Criston elhúzta. Jóképű férje az ajtóban állt kipirultan és feldúltan. Alig nézett Alicentre. Átvágtatott a szobán, és rárúgta az összes farönköt a tűzre, mindkét kezét a kandallóra tette, és a tüzet bámulta.

- Szükségem van a segítségedre.

- Criston?

- Eddig nem kértem tőled semmit. Nem tudok másképp tekinteni rád, mint a feleségemre. Tizenhét esztendős voltál az első találkozásunkkor, emlékszel?

Alicent bólintott.

- Sok tekintetben még gyakorlatlannak számítasz, de úgy tűnik, elég tisztán látod a dolgokat. Nos, akkor lássuk!

- A segítségemet akarod?

- Tudom, hogy nem tartod sokra Aemondot, de számomra nagyon is fontos, nem számít, mit gondolsz.

Alicent mindig is úgy gondolta, királynénak lenni könnyebb ennél. Nem bánta, ha a tanácsát kéri a férje, sőt nagyon is örült neki, de arra nem számított, hogy bevágtat a szobájába, és kikiáltja az első gondolatot, ami az eszébe jut. A plafont bámulta. Criston a kályhát.

- El akarják küldeni Aemondot. Száműzni. Mindannyian ellenem vannak ez ügyben. Háború lesz, ha nem küldöm el.

Alicent ezt akarta mondani: akkor tégy így. Nem éri meg ezért háborúzni. Jegyezd fel a nevüket azoknak, akik ellened voltak, és memorizáld, amíg felépíted a saját hatalmadat. Majd egy napon, mikor már mosolyogva egy kupa boron osztoztok, vesd őket tömlöcbe, és tartsd is ott őket addig, amíg meg nem alázkodnak, vagy amíg csontjaik el nem porladnak.

- Én vagyok a király segítője, mégis hogy merészelik? Én választom ki, kik állhatnak mellettem.

- Addig vagy csak segítő, amíg segítőként viselkedsz.

- Mit mondtál?

- Megállapodásra kell jutnod velük.

- Ez a megállapodás: A Királyi Testőrség parancsnoka vagyok, a Hetek Istene által és a törvény által. Segítened kell!

- Hogyan?

- Beszélj apáddal. Tudom, hogy vannak kémeid, ne nézz olyan meghökkenten. Minden héten levelet hoznak-visznek közted és apád között, ugye így van? Nos, most én úgy óhajtom, írj neki egy levelet, üzend meg, szükségem van rá, hogy mellém álljon. Ha a tanácsosok megtudják, hogy apád támogat, visszavonulnak majd a mocsarukba, a Folyóvidékre, és emlékezni fognak, hogy hol a helyük.

- A Brackenek nemes hadurak, nincsen emberfia, aki megmutathatná, hol a helyük.

- Ugyan honnan tudnád? Hightower vagy. - Elfordult a kandallótól, és ellenségesen nézett Alicentre.

- Immáron régenskirálynő, és onnan tudom, hogy alaposan megfigyeltem apám udvarát és a Targaryenekét is.

- Segíteni fog, vagy sem?

- Megkérem, Criston, de apám nem fog hozzájárulni vagyonával vagy seregével egy folyóvidéki háborúhoz.

- Mondd meg neki, hogy ezek a hitvány árulók veszélyeztetik a birodalmunkat. Ez a te királyságod is, szóval biztosan megérti, milyen fontos ügyről van szó.