Sárkányok háza: A királycsináló

Az első éjszaka

A királyné udvarhölgyeit kiküldték a szobájából éjszakára. Criston ugyanis megüzente Alicentnek délután, hogy aznap éjjel meglátogatja őt a hálószobájában. Ez volt az a pillanat, amelyre oly régóta várt, és most annyira feszült volt, mint egy kezdő szolgálólány. Verejtékcseppek fénylettek arcán, habár hűvös ősz volt. Egész nap alig jutott levegőhöz az izgalomtól. Aznap éjszaka Criston arra kérte a nőt, hogy hagyja égve a gyertyát a hálótermében, s valamikor, miután a harangok jelezték az esti imádság kezdetét, az ajtó kinyílt, és Criston lépett be rajta. Alicent az ágyban feküdt, és várt rá. Nézte, amint Criston levette az ingét, és hirtelen vágy ébredt benne feszes izmai és szikár teste láttán. A férje pompásan nézett ki. Criston megcsókolta a homlokát, az arcát, és a nő érezte, amint hálóingén keresztül a férfi megérintette a mellét. Tetszett Alicentnek, ahogyan Criston csókolta. Jó volt ránézni, és kellemes volt testének melege is. Egy pillanatig habozott, majd rátette a kezét Criston karjára, majd a vállára, ő pedig újra szájon csókolta Alicentet, aki visszacsókolta. Criston felhúzta Alicent hálóingét, és szétfeszítette a combját. A nő izgalmában nem mert megmozdulni. Criston ismét megcsókolta. Meg akarta mondani neki, mennyire csodásan néz ki, de nem merte. A férfi fölébe kerekedett, megcsókolta a nyakát, és megszorította a mellét. A súlya szinte összenyomta.

- Olyan boldog vagyok, hogy az enyém vagy - suttogta Criston fülébe, aki a nőn feküdt, s lihegett.

A férfi visszahőkölt.

- Nem vagyok a tiéd - szisszent fel, lefordult róla, felkapta az ingét, és otthagyta Alicentet egyedül feküdni a sötétben.

Aztán váratlanul ismét kinyílt az ajtó. Criston Alicent fölé hajolt, ismét megcsókolta, és azt suttogta, nagyon sajnálja, és hogy nem a nő hibája. Ezután végleg elhagyta a szobát, az ajtót olyan erőteljesen becsapta maga után, hogy az eloltotta a gyertyát. De az azt követő harmadik éjszakán már ismét az ágyában volt vele. Ezúttal Alicent a karjával szorosan ölelte a férfit, elhatározta, most többet tesz, és nem csak fekszik majd az ágyban, vágyódva arra, hogy történjen valami több is. Alicentnek volt egy bizalmasa, Alyssa, egyik udvarhölgyének a húga, és épphogy idősebb, mint maga Helaena. Alicentnek rokonszenves volt a lány, természetesen a különleges körülményei miatt, de nem volt egyszerű vele társalogni. Azonban egy reggel, mikor éppen a királyné haját fésülte, Alyssa odahajolt, és a fülébe súgta:

- A férjed az ágyadnál járt tegnap este. - mondta.

- Honnan tudod?

- A szolgálók mindenféléről cseverésznek. Ha tüsszentesz a kastély Vörös Tornyában, mire leérsz a trónterembe, már meleg mézzel és gyógynövényes teákkal várnak. Folyás volt az ágyneműn ma reggel. Úgy gondolom, tél utolsó napjára már egész Királyvár tudni fogja, hogy többé nem uralkodsz egyedül. Fáj?

- Egy kicsit fáj, de gyengéd volt.

- Csalódott vagy?

- Azt hittem, többről kellene szólnia a nászéjszakámnak, mint puszta kellemetlenség, ha ez éppen az volt.

- Ser Criston kedves férfi és jó férj, annak ellenére, amit beszélnek róla - mondta a lány, és egyik kezét Alicent karjára tette. - Ne várj tőle többet, mint amit adhat, attól csak boldogtalan leszel. Legalább nem hág meg minden szolgálólányt a kastélyban, mint...

- Azt akartad mondani, mint Aegon.

Alyssa az ajkába harapott, és Alicent érezte, szeretne többet mondani. Több szót ejtett ki a száján e reggelen, mint az elmúlt hat évben mindösszesen.

- Bocsáss meg, felség, de úgy gondolom, az rosszabb lenne.

Nyugtalanság támadt a kapuknál. Az ablakhoz mentek, hogy lenézzenek a macskaköves udvarra. Aemond tért vissza száműzetéséből. Vörös köpenyt viselt, melyet aranyszínű csattal fogott össze, s nyakában egy rubintköves nyakláncot hordott, melyen a smaragd ékszer ragyogóan csillogott. Még száműzöttként is kiemelkedően jól öltözött. Leugrott a lováról, egyenesen Criston karjába. Boldogan kacagtak, és egymásba karolva elindultak a főcsarnokba. Alicent megszorította Alyssa karját.

- Csak akkor látom Cristont így mosolyogni, mikor Aemonddal van - mondta.

Később Alicent látta, amint együtt ülnek, a valyria kori sárkánykoponyákat bámulták, amint azok elporladtak a tűzben, Aemond a szőnyegen fekve a lovag combjára dőlt. Alicentnek igaza volt. Csupán ilyenkor tűnt Criston elégedettnek. A kutyák körülöttük feküdtek, ásítoztak és morogtak. A közelükben mindenki biztonságban volt, kivéve a királynét. Criston este marhát és forralt bort kért, és megitta Alicenttel a tűz mellett, mialatt szolgáik előkészítették az asztalokat az ünnepi lakomára. Mikor mindez véget ért, és mindenki elhagyta a csarnokot, és Criston már megfáradt a sok kacagástól, Alicent elárulta neki, gyermeket vár, egy királyi fiút talán. Criston a kezét a nő hasára tette, felemelte feleségét, és mindketten hangosan nevettek. Ha a nő megőrizhette volna ezt a pillanatot örökre, elrakná a kis ékszerdobozba, és lakatot tenne rá.