A történet átírás alatt áll!
Naim Tisserand feketevérű vízköpő, ami sokszor inkább hátrány, mint előny. A vízköpőklán nem fogadja be, tagjai legszívesebben kinyírnák őt. A fekete vére miatt vigyáznia kell, hogy mások ne lássák vérezni. A szerelemről...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor azt kívántam, hogy az életem bárcsak olyan lenne, mint a könyvekben a főszereplő lányoké, akkor nem teljesen így értettem.
Az állkapcsom megfeszült, miközben végigmértem Ric familiárisát. Az enyém bezzeg nem ilyen! Nekem miért nem jutott varázserő?! Hiszen idősebb vagyok Ric-nél, elsősorban nekem kellett volna örökölnöm a mágiát!
Legszívesebben pofán vágtam volna magam. Miért érzek dühöt Émeric iránt? Hiszen ő nem tehet semmiről!
-Ez furcsa - motyogta az orra alatt Naim inkább magának, mint nekünk.
-Mi? - kérdezte Ric. -Mármint azon kívül, hogy random csótányokat, meg lángokat csinálok és összehalucinálok mindenféle faszságot.
-Ha jól tudom, a boszorkányok és az elementálok mágiája maximum tíz éves korukig megjelenik. Akinek addig nem jelennek meg a varázsképességei, annak már nem is fognak. Ha valakinek kicsit később (mondjuk egy év múlva) jelenik meg a mágiája, az még normálisnak mondható, de ez... Ez több, mint fura. Itt valami nem stimmel.
Szóval, ha az öcsémből csak most lett boszorkány, akkor még én is azzá válhatok.
Émeric boszorkány.
Tehát a nagyanyám tényleg egy többszáz éves varázslónő volt, aki összeakasztotta a bajszát egy őrült vámpírral. Aki valamiért még mindig él és most ránk vadászik. A gerincemen végigkúszott a félelem. Mégis hogy fogunk védekezni ellene? Mi van, ha sikerrel jár? Mi van, ha mind meghalunk? Naim, anya, apa, én, Mich...
-Visszakaphatnánk a bestiáriumot? - kérdezte Nathan.
-Ó! Igen, persze. Egy pillanat... -átvágott a szobán és kinyitotta a ruhásszekrénye ajtaját.
Csak a fogasok felén lógott valamilyen farmer vagy póló. A ruhák másik fele lazán be volt vágva a szekrény aljába néhány cipősdoboz, meg öreg könyv mellé. Fintorogva néztem végig, ahogy Émeric előhalászott néhány könyvet egy nagy valószínűséggel és izzadsággal átitatott kék póló és egy alsónadrág alól.
Miért pont a szennyesébe kellett rejtenie azokat az értékes könyveket?!
- Le sem tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok - mondta vigyorogva Nathan, mire vetettem rá egy szúrós oldalpillantást. Tény, hogy egyikünk se tud sokáig rendet tartani a szobájában, de én soha nem tudnék ilyen rondán bánni egy könyvvel. Főleg nem egy olyan többszáz éves darabbal, mint ez a bestiárium.
-Tessék - nyomta a boszorkányfiú Naim kezébe a barna bőrkötésű, hat- hétszáz oldalas könyvet. -Egyébként valóban képes vagy egyetlen érintéssel ölni? És melyik két faj keveredésének gyümölcse vagy? Ránézésre valami félvér vámpírra tippelnék. - Az öcsém úgy mérte végig a pasimat, mint orvosok a kísérleti nyulakat.
