Egy új kezdet (befejezett)

Első fejezet

   Az új szobámban ülök, és gondolkodom. Nem jellemző rám, hogy ilyen dolgokon gondolkodom. De az igazság az, hogy izgulok az új suli miatt.

Tavaly a tanév végén a szüleim úgy döntöttek, hogy elköltözünk Pestről. Nem akartak messzi menni ezért Budán vettünk egy házat és ideköltöztünk. A 11. osztályt itt kezdem meg. Őszintén, szólva nem tetszett ez az ötlet. Nem akartam elbúcsúzni a barátaimtól. Más részt meg szerettem a régi gimit is, de muszáj volt jönnöm.

Ma volt az évnyitó. Nem találkoztam egyetlen új osztálytársammal sem. Kicsit félek, hogy mi lesz. Mármint úgy értem, ők már két éve ismerik egymást. Biztos mindenkinek megvan a saját baráti köre. Én meg csak közéjük csöppenek. De annak nagyon örülök, hogy bs leszek. A régi sulimban bs voltam.

De olyan jó, hogy anyukám nem hagyott tovább morfondírozni.

- Nóri, gyere vacsora –nyitott be anya - mi a baj? Olyan kis szomorkás vagy.

- Hát...- kezdtem bele, de nem látom annak értelmét, hogy hazudjak, inkább igazat mondok. – Izgulok az új osztály miatt.

Anya becsukta az ajtót, és leült mellém a földre. Pár percig némán ültünk. Mindketten a saját gondolatainkkal foglalkozunk, amikor anya rám nézett és mosolygott egyet.

- Miért izgulsz? – kérdezte meg kedvesen.

- Ők már összeszoktak, én meg hirtelen a semmiből leszek ott– mondtam egyszerűen, amikor anya fura tekintetével ajándékozott meg, úgyhogy jobbnak láttam, ha folytatom: - Tudod, nem csak a tanulásról van szó a suliban. Az osztály nem csak arra van, hogy együtt tanuljon. Jó, persze arra is. De például mi lesz, ha nem fogadnak be?

- Nóri, ezen nem kell aggódni. Lesznek barátaid és ugyan olyan kitűnő tanuló leszel, mint ez előtt – mosolygott anya. – De figyel, ha most tovább tűnődünk ezen, akkor kihűl a pizza, amit sütöttem.

Nem kell kétszer mondani nekem semmit, ha ételről van szó. Rohantam le a lépcsőn, amikor apa jött haza. Csak gyorsan mondtam egy „szia" félét és már az asztalnál ültem és elvettem egy szelet pizzát. Apa szintén csatlakozott hozzám. Már a felét megtette, amikor feltűnt, hogy anya nem jött le velem. Szóltam apának, hogy felmegyek megnézni. Mikor felértem az emeletre nem volt ott senki azt hittem, hogy eltűnt a házunkból, de megszólalt a csengő, mint egy horror filmben. Kinyitottam az ajtót és egy hatalmas napszemüveggel a fején, kezében egy csomó könyvet fogott,(később rájöttem, hogy a tankönyveim azok). Ráeszméltem két dologra az egyik , hogy anyának nincs semmi baja, a másik az, hogy vége a nyárnak és kezdődik a kemény sulis idők.

Én igazából olyan „gyerek" vagyok, aki nagyon szeret iskolába járni. De most annyira nem. Félek a sulitól, úgyhogy most inkább nem szeretnék iskolába járni.

Elég soká volt már. Gyorsan hajat mostam, kikészítettem a holnapi ruhámat, (fekete V nyakú pulcsi és egy sima farmer nadrág) fogat mostam és lefeküdtem aludni.

Nagy izgalommal keltem reggel. A táskámba elraktam egy füzetet és egy tollat. Aztán reggeliztem és elmentem a fürdőszobába, azzal a céllal, hogy fogat mosok. Na, igen csak a tükörképem megijesztett. A hajam hasonlított az oroszlán sörényére. Így gyorsan fogat mostam és felöltöztem, majd a kezembe vettem a fésűt és neki estem a hajamnak.

Pár perc múlva egy egészen jó kontyot készítettem. Borzalmasan büszke voltam magamra. Feldobtam egy egyszerű natúr sminket. Apát megkértem, hogy vigyen el autóval. Szerencsére igent mondott.