Egy új kezdet (befejezett)

Hetedig fejezet

   Ma ismét mehettem iskolába. Apa elvitt reggel, hogy ne kelljen küszködnöm. Nagyon hálás vagyok apának, aki nyugodtan kezeli a helyzetet, de annyira, hogy van, amikor egy percre elhiszem azt, hogy nincs baj. De sajnos van.

Az első óra történelem volt. Három oldalt írtunk, majdnem leszakadt a kezem. Az óra után Flórával beszélgettem az anyagról, amit annyira nem értettem. De ekkor bejött Kornél a termünkbe. Egyenesen oda jött hozzám és egy epres nyalókát adott nekem.

- Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? –kérdeztem meglepődve.

- Ez egy megérzés volt. Hogy van a csillagom? – kérdezte aranyos mosollyal.

- Jól van...- Marci odalépett a padomhoz és szúrós szemmel nézet Kornélra.

- Együtt vagytok? – kérdezte ellent mondást nem kímélően.

- Semmi közöd hozzá – mondta Kornél.

A következő pillanatban Marci megemelte az öklét és Kornél hasába vágta. Felálltam mielőtt még visszaüthetett volna. (Ha visszaüt bajba keverte volna magát és nem tudna táncolni.) Megfogtam a mankómat és Marci felé tartottam. Fenyegetően néztem rá. Ekkor rájött az osztály, hogy itt van valami ezért néma csendben nézték a jelenetet.

- Komolyan őt véded? – nézett rám Marci.

- Marci, te vak vagy? – hatalmas nagy nevetés tört ki az osztályba.

- Nem dehogy – mondta lazán.

- Akkor láttad volna a tanár urat az ajtóban – mondtam mire mindenki odanézett, és igazam volt.

- Vincze Márton fel az igazgatóiba – mondta a kémia tanár.

Hátra fordultam Kornélhoz. A többiek mind mentek hallgatózni az igazgatói szoba elé.

- Köszönöm – suttogta Kornél.

- Jól vagy? – kérdeztem.

- Soha jobban – mondta és közelebb lépett hozzám, átfogta a derekam. Közel hajolt hozzám... De megszólalt a csengő. – Mennem kell.

- Óvatosan – mosolyogtam és visszaültem a helyemre.

Iskola után átjött hozzám Flóra és közösen tanultunk. Nekem nagyon nem ment a biológia, ezért Flóra segített nekem. Neki a kémia nem a barátja és abban én segítettem. Szerencsére hamar végeztünk a tanulással. Amikor anya hazaért feljött megnézni minket. A két keze a háta mögött volt, valamit rejtegetett.

- Sziasztok! Gondoltam csipegetnétek egy kis édességet ezért hoztam nektek egy keveset– elővette a két kezét. Egy közepes méretű kosárka volt, benne csokik, többféle ízű chipsek, gumicukrok. Anya mindig is szeretett másoknak ajándék kosarakkal kedveskedni.

- Köszönjük szépen, nagyon kedves gesztus- mondta Flóra, miközben átöleltem anyát.

Flóra szinte mindenek megette a háromnegyedét, nekem nem igazén volt kedvem enni. Persze ez Flórának is feltűnt a második csomag chipsénél. Nekem a délelőtt történteken gondolkodtam. Kíváncsi voltam, hogy mit mondtak Marcinak az igazgatóiba és Kornél tényleg megcsókolt volna, ha nem szólal meg a csengő. Csak a kettő között mégis óriási különbség volt. Ha Marcira gondolok, teljesen csalódott és ideges leszek, viszont amikor Kornélra gondolok, teljesen más érzések kavarognak bennem. Elönt a melegség, a biztonság, a nyugalom és azt várom, hogy mikor látom újra. Ezeket az érzések Flóra is nagyon jól tudta.

- Tudom, hogy a délelőtti eseményeken gondolkodsz- törte meg a csendet Flóra.

- Hát igen, jól ismersz – mosolyodtam el.

- Van egy ötletem. Felhívom Domit, ő biztos tud valamit – elővette a telefonját és tárcsázta Domit. – Szia.

- Szia, Virágszálam – köszöntötte Domi. – Mi újság? Minden rendben?

- Igen persze. Nem tudod mit mondtak Marcinak az igazgatóiban?

- De tudom, de ne mond el senkinek. Azt mondták, hogy nem akarják eltanácsolni az iskolából, mert jó képességű diák lenne, ha foglalkozna a tanulással. Nem akarnak szégyent hozni az iskolára, mert eltanácsolnának egy gyereket onnan. Illetve a szülei támogatását is figyelembe veszik. Nem kapott semmilyen rovást, viszont ez volt az utolsó dobása – mondta Domi.

- Szóval, ha megint valami rosszat csinál, akkor tényleg kicsapják? – döbbent le Flóra, de az én arcomról is ezt lehet leolvasni.

- Ezek szerint. Viszont most le kell tennem. Szeretlek – mondta Domi és meg sem várva a választ lerakta.

- Szépen lepattintott – mosolyogtam és Flóra elnevette magát.

- Gondolom hallottál mindent – fordította komolyra a szót Flóra.

- Persze, de úgyse fogja kibírni, hogy ne csináljon semmi rosszat. Szerintem már nem fejezi be ezt a félévet – mondtam őszintén.

- Hát nem tudom. Mindjárt november eleje lesz – fontolgatta Flóra.

- Még jó, hogy mondod. Lassan Halloween lesz. Addigra jó lenne már, ha tudnék mankó nélkül is menni –néztem a mankómra.

- Jövő héten, szerdán lesz az iskolai buli és utána szünet – közben felnyitotta az egyik csomag gumicukrot.

- Nekem nem igazán lesz szünet. Addigra már rendesen fogok tudni lépni és táncolni is fogok. Kornéllal készülnünk kell, hogy tudjunk végre versenyre is menni.

- Biztos, hogy csak a verseny miatt fogtok együtt próbálni? – kérdezte Flóra egy huncut mosollyal az arcán.

- Hát táncolni fogunk – jelentettem ki logikusan.

- Jó, de ma majdnem megcsókolt –mosolygott Flóra.

- Jaj, ne is emlékeztess. Az a fránya csengő is csak akkor tudott csöngetni.