Tizenegyedik fejezet

39 2 0
                                    

   December vége van. Hamar elszaladt az idő. A novembert és a decembert végig tanultam és táncoltam. Sokat gyakoroltunk Kornéllal, hiszen egy hét múlva megyünk Bécsbe a verseny miatt. Egy Bécsi keringő koreográfiával készültünk, ahogy kérték. Sára szerint minden szempont megvan. Mi Kornéllal nem is vettük észre, mert csak táncoltunk.

Marciról nem hallottunk semmit, amióta nem jár a suliba. Nem igazán hiányoljuk őt. Talán most, hogy nincs itt az osztályunk is jobban összekovácsolódott. Fló szerint nem volt ilyen, amióta ide jár.

- Nóri, mikor kell érte menni a verseny ruhádért? – jött be anya a szobámba.

- Hétfőn 14:30- kor – válaszoltam.

- Nóri – szólt kicsit hangosabban mire végre ránéztem.

- Igen?

- Ma van hétfő – mondta anya, és így már én is képben voltam.

- Tényleg, és négy óra van. Budára kell menni, ami legalább fél óra. Indulnunk kell most – ugrottam le az ágyról és rohantam le a bejárati ajtóhoz.

Beültünk a kocsiba gyorsan Kornélért fordultunk és mentünk a versenyruhánkért. Tényleg fél óra volt az út a dugó miatt.

A varrónő üzletébe kellett menni, aki elkészítette a ruhánkat. Mivel külföldi verseny csomó csillogó gyöngyöt kellett tenni rá. Ez nem állt hozzám annyira közel, de elfogadtam, ha ez az ára egy külföldi versenynek. Szerintem ez nem olyan vészes.

Az én ruhám passzos, rövid a szoknyája és rengeteg gyöngy van rajta. Ebbe nem volt beleszólásom, csak a színébe. Én kéket szerettem volna, de az nem passzolt volna a koreográfiánkba és Kornél mindenféleképpen feketében lesz. Szóval a ruhám fehér. Azt hittem csalódás lesz, de nem. Nagyon is jól néz ki, ami meglepett. Bementem az egyik öltözőbe és felvettem a ruhát. Amikor Sára azt mondta passzos ruhában fogok táncolni, nem hittem volna, hogy ennyire PASSZOS lesz. Alig bírtam felvenni. A tánccipőmet is felvettem hozzá.

- Muszáj kimennem? – kiáltottam ki.

- Én örülnék neki, ha kijönnél – mondta anya.

- Én nem hiszem.

- Ha nem jössz ki, nem látsz a táncruhámban – incselkedett Kornél.

Kiléptem az öltözőből, és megfordultam lassan.

- Nóri...- kezdte anya, de nem tudta folytatni.

- Borzalmas? – találgattam.

- Gyönyörű vagy – lépett oda hozzám Kornél és megcsókolt.

- Te is nagyon elegáns vagy – mondtam és én is megcsókoltam.

- Gyertek, menjünk el egy cukrászdába – mondta anya.

Rengetegen voltak a cukrászdában, de mégis ahogy beléptem egy ismerős arcot láttam meg. Ránéztem Kornélra és ő is a személy irányába nézett, ahogyan anya is. Mind hárman nyugtalanul néztük a személyt, miközben leültünk egy asztalhoz.

Egy új kezdet (befejezett)Место, где живут истории. Откройте их для себя