Waste it on... me (BTS - RM / V)

Tizenegyedik - Váratlan balfordulat

~ Han EunJin ~

Aznapra úgy döntöttünk, hogy nem nyitjuk ki a kávézót délelőtt, inkább megegyeztünk a kora délutánban, és helyette inkább csinálunk valami lélekmelengető közös programot. TaeHyungot le sem lehetett vakarni a húgomról, úgy csüngött rajta, mint valami kismajom, itta minden szavát és sündörgött körülötte. NamJoon ennél visszafogottabban csinálta a dolgokat. Persze, egyedül csak a mosdóba mehettem ki, egyébként mindenhol ott volt, ahol én voltam. Mikor csak a konyhába indultam, hogy igyak, ő felpattant mellőlem, kivette a poharat a szekrényből, töltött bele vizet, és még annyira sem engedte el az üveget, hogy megigyam. Ő itatott meg, ami kicsit nevetségesre sikerült, mert az első korttyal leöntöttem a felsőmet, de NamJoon nem tántorodott el a céljaitól. A reggel azzal telt, hogy kitaláltuk, kinek milyen program lenne jó, de hárman négyfélét akartunk, mire NamJoon pontot tett az ügy végére.

Felírt minden ötletet egy-egy papírcetlire, egy sapkába szórta, és sorban kihúzta őket. A telefonjába bepötyögte a kihúzott programokat sorrendben, majd dolga végeztével elégedetten vigyorgott maga elé. Persze nekünk nem árulta el, mi lesz a terv, helyette az öltözéssel sürgetett minket, aztán pedig kiterelgetett mindannyiunkat a lakásomból. Hiába faggattam őt a lépcsőn lefelé, még akkor sem volt hajlandó semmit sem elárulni. A kapuhoz érve megragadtam a karját, és újra kérdezgetni kezdtem. Hatástalan volt.

- Miért nem mondod el, NamJoon? – nyüszítettem, ahogy kiléptünk az utcára, de ő csak vigyorgott rám.

- Türelem, Szépségem, időben megtudsz majd mindent. – Játékosan megpöccintette mutató ujjával az orrom hegyét, aztán egy puszit nyomott a helyére. – Imádom, hogy ilyen kíváncsi vagy, de inkább induljunk, hogy minél több minden megvalósuljon a terveinkből. Kevés lesz így a délelőtt és az ebédidő. – Nyakamra kanyarintotta hosszú karját, és egészen az autójáig kísért. Mielőtt azonban beültem volna, elvette a karját a nyakamról és két tenyere közé fogta az arcomat. A szemembe nézett, én meg azt is elfelejtettem, hogyan kell levegőt venni.

- Mi az? – mormoltam NamJoonra nézve, mire elmosolyodott és megjelent az a két édes gödröcske, amitől a térdeim is megremegtek.

- Gyönyörű vagy... – Lágyan megcsókolt, de nem mélyítette el. Megint elhúzódott picit tőlem, hüvelykujjaival cirógatta a bőrömet. – Boldog vagy, Szépségem? – Hangja mélyen csengett és közben érzékien simogatta minden idegszálamat.

- Miért kérdezed? – elmosolyodtam, mert nem értettem, hogy miért merül fel benne egyáltalán ez a gondolat.

- Boldog vagy? – ismételte anélkül, hogy meghallotta volna az én kérdésemet. Kezeimmel megfogtam csuklóit és ujjaimmal körbefontam.

- Soha nem voltam még ennél boldogabb... – súgtam alig hallhatóan, mert még magamnak sem mertem bevallani, hogy NamJoon mennyire azzá tesz. JiMin halála óta nem is álmodtam róla, hogy valaha leszek még ennyire boldog, de talán még akkor sem voltak ilyen erősek ezek az érzések. NamJoon már épp szóra nyitotta volna a száját, mikor TaeHyung mormogása szakította félbe az édes pillanatot.

- Hyung... ha enyelegni akartok tovább, akkor inkább menjetek vissza a lakásba. EunJae-vel kettesben is jól elleszünk.

- Tedd be a segged az autóba! – mordult fel NamJoon. Még arra sem méltatta TaeHyungot, hogy ránézzen, csakis rám figyelt minden érzékszervével. – Szeretnélek mindig ilyen boldognak látni, mint most ebben a pillanatban.

Még egyszer megcsókolt, de ezúttal sokkal hosszabban. Semmire nem tudtam figyelni, csakis NamJoon puha mancsaira és édes ajkaira, ahogyan becézget velük. Végül két kisebb mormogás és egy erőteljesebb krákogás múltán sikeresen elszakadtunk egymástól, és beszálltunk NamJoon autójába. Automatikusan a húgom mellé ültem, mire NamJoon morcosan meredt rám a visszapillantó tükörből. Elmosolyodtam és egy egyszerű vállrándítással elintéztem az egészet, miközben közelebb fészkeltem magam EunJae-hez és hozzábújtam. TaeHyung mindeközben elégedetten kuncogott az anyósülésben, így NamJoon nem tehetett mást, mintsem elfordította a slusszkulcsot és gázt adott.