Alvilág I. kötet

3.fejezet

Alisa

Már tűkön ülve vártam az este nyolc órát. Egy kicsit féltem is, hogy vajon beleegyezik-e abba, hogy segít nekem vagy nem. Már előre elterveztem, hogy mit fogok neki mondani minden, csak attól félek, hogy ha meglátom akkor berezelek és nem fog semmi sem az eszembe jutni. De bátornak és erősnek kell lennem, meg persze nem szabad azt kimutatnom, hogy mennyire is sérthető vagyok. Az az egyik legfontosabb dolog, hogy soha ne törj össze más maffia vezér előtt, mert akkor halott vagy. Egy farmert és egy fekete bőrdzsekit vettem fel, ami alá betettem egy kis pengét és egy pisztolyt is. Fő a biztonság. Plusz úgy Walter is velem fog jönni, de azt beszéltük meg, hogy ő a kocsiban marad, és ha bármi baj van, akkor megnyomom a gyűrűmön lévő kis gyémántot, ő pedig egyből támad. Valószínűleg Jace erre számítani fog, szóval nagyon óvatosnak és közvetlennek kell majd lennem ahhoz, hogy ne kezdjen el gyanakodni. Bár lehet, hogy már az elejétől gyanakodni fog rám. Sosem lehet tudni. Mikor fél nyolcat ütött az óra elindultunk Walterrel a ,,pokolba".

-Izgulsz? – fordult felém egy pillanatra. – Ha igen, akkor nem kell, hiszen ott leszek, oké?

-Aha. – ráztam meg a remegő kezeimet. – Ez nagyon fontos nekem és nem tudom, hogy mit fogok csinálni, hogyha nem fogadja el.

- Biztos el fogja, ne aggódj.

- De mi van, ha nem kell neki a pénz? Hiszen így is kő gazdag. – kezdtem el be pánikolni, mire Walter hirtelen lehúzódott és leállította a motort.

- Na ide figyelj! – fordult teljesen felém. – Te egy nagyon kemény nő és vezér vagy! Teljesen egyedül felépítettél egy teljes csapatot és egyben egy családot is. – öntött egy kis lelket belém, mire beszívtam a levegőt, majd lassan ki is fújtam.

- Igazad van. – nyitottam ki a szememet. – Menjünk, és hódítsuk meg Jacet.

- Na ez a beszéd! – indította be a motort, majd el is indultunk újra.

-Hát itt vagyunk. – sóhajtottam fel, majd kicsatoltam az övemet és kiszálltam.

- Sok sikert. Ha bármi van, akkor jelezz. – mondta.

Még egyszer utoljára átgondoltam, hogy mit is akarok mondani, aztán pedig elindultam a főbejárat felé, ahol már őrök fogadtak.

-Üdv hölgyem. – köszönt az egyikük. – Mr.Jace már várja magát. – nyitotta ki előttem az ajtót, majd elindultunk egy hosszú folyosón. Nem tudom, hogy hány emeletes ez a ,,palota", de szerintem vagy négy szintet mentünk felfelé, és ez még nem a teteje volt.

-Megérkeztünk. – állt meg egy ajtó előtt, majd bekopogott.

- Igen? - kiáltott ki valaki mély recés hangon. Gondolom Jace volt az.

- A kis asszony megérkezett uram. – felelte a pasas.

- Jöhet. – mondta, mire az őr kitárta előttem az ajtót, majd mikor beléptem egyből be is csukta mögöttem. Vajon miért érzem azt, mintha egy csapdában lennék? Jace elmosolyodott, ahogy megálltam előtte a sötét szobában, majd kortyolt egyet az italából, miközben lenézett rám.

-Helló kedvesem.

-Helló. – köszöntem szűkszavúan, de közben nem bírtam a szemébe nézni, ezért a lábát néztem.

Közelebb lépett és megfogta az államat arra kényszerítve, hogy felnézzek rá.

-Milyen nyavalyás vagy te. – mondta vigyorogva, miközben hüvelykujjával az alsó ajkamat mozgatta.

-Mit akarsz tenni? – jött meg egy kicsit a bátorságom, közben pedig azokra gondoltam, amiket Walter mondott nekem a kocsiban. Elmosolyodott és közelebb hajolt, szemei a szemem és az ajkaim között villogtak.

-Ó, sok mindent meg fogok tenni veled, édesem. Most a hatalmamban vagy. – vigyorgott idegesítően jóképűen.

-Hagyjál. – léptem két lépést hátra, majd a szemébe néztem és néhány pillanatig csak így álltunk és néztük egymást, majd az ajkát megnyalva elmosolyodott és elnézett, amit persze sikerként könyveltem el magamban.

-Szóval miről akartál beszélni velem? – ült le a kanapéjára, majd ijesztően rám meredt. – Ülj le kérlek. – intett a kezével, mire szót fogattam. – Szóval? – húzta fel a szemöldökét.

- Lionert már biztosan ismered. – csapok bele a közepébe, mire bólint egy aprót. – Szóval volt egy közös melónk, viszont a zsaruk elkaptak minket és én tudtam csak megszökni, Lionert pedig lecsukták, de sikerült megszöknie és azóta zsarol engem.

- Mivel? – kérdezte, miközben az állkapcsa megfeszült.

- Van egy videója arról, ahogy megölök egy embert és azzal zsarol, hogy ha nem teszem azt, amit mond, akkor megmutatja a rendőröknek engem meg szépen lecsuknak. – feleltem.

- És mit kell megtenned?

- Egy bankot akar kirabolni körülbelül egy hónap múlva és nekem segítenem kéne abban, hogy be tudjon jutni feltűnés nélkül. – magyaráztam. – És, hogy ha ez sikerült akkor több milliárdot nyerek rajta, de persze azt neked adnám, ha segítesz nekem abban, hogy a videót valahogy eltüntesd. – fejeztem be.

- Pontosan mennyit?

- Hogy? – kaptam oda a fejemet.

- Pontosan mennyi pénzt kapnék érte?

- Négy milliárd. – számoltam ki gyorsan. – De, ha az nem elég akkor...

- Vállalom. – állt fel. – De a szabályokat majd meg kell beszélnünk. – nézett ki az ablakon. – És ne akarj többé átverni, ugyanis tudom, hogy a gyűrűdön van egy pánik gomb a gyémánt helyén, a dzsekid alatt van egy penge és egy pisztoly, és persze Walter a személyes testőröd kint vár téged a kocsiban. – Meredt rám szikrákat szóró szemekkel. – Ha máskor megpróbálsz becsapni, tényleg megbüntetlek. – fejezte be, majd intett, hogy leléphetek.

- Köszönöm. – motyogtam halkan, majd gyorsan kislisszoltam az ajtón és egészen a kocsiig nem álltam meg.

- Na, hogy ment? – kérdezte Walter.

- Meg van. – dőltem hátra kifújva a levegőt.

- Remek. Akkor mehetünk haza, de még a visszaúton egyszer meg kell állnunk majd állnunk tankolni. – mondta.

- Oké. – kötöttem be magamat.

A legelső benzinkúton megálltunk, majd amíg Walter bement fizetni én elővettem a telefonomat, hogy megnézzem a napi híreket. Miközben görgette az oldalt valami csipogást hallottam, majd mikor felfogtam, hogy mi is az már késő volt. Az utolsó emlék, amire emlékszem, az az, hogy egy fekete bakancsos férfi jön, majd megfog és kihúz.